A gyorshajtó motoros olyan sebesen fordult be a sarkon, hogy az üldöző rendőrautóban ülő két járőr egyszerre kiáltott fel meglepettségében. Fisher őrmester nagy lábával ráugrott a fékpedálra, felkészülve arra, hogy az ámokfutó motoros elesve becsúszik a kerekei alá, azonban a motor utasai a helyükön maradtak, és csak hátsó lámpa egy villanásával látták, mielőtt eltűntek egy kis utcában.
- Most megvannak! - kiáltott fel izgatottan Anderson járőr - Zsákutcába futottak!
Fisher őrmester félig lenyúzta az autó oldalát, ahogy a kormányt teljes erejéből elfordítva beerőszakolta az autót az üldözöttek után a sikátorba. A préda negyedórás üldözés után ott ült mozdulatlanul az autó lámpáinak fényében. A két motoros csapdába esett egy tűzfal és a csillogó szemű vadászok között. Olyan kevés hely maradt a kocsiajtók és a falak között, hogy Fisher és Anderson csak nehezen tudták kipréselni magukat a járműből. Igencsak megsértette az önbecsülésüket, ahogy pókszerű mozgással próbáltak közelebb jutni a gazemberekhez. Fisher nekiszorította a falnak tekintélyes hasát, lassú haladása közben egyenként leszakítva a gombokat az ingéről, végül a hátával letörve a visszapillantó tükröt.
- Le a motorról! - ordította a vigyorgó fiatalokra, akik úgy ültek ott, mintha élveznék a sütkérezést a villogó kék fényben.
Végre is hajtották az utasítást. Végre megszabadulva a törött visszapillantótól, Fisher jól megnézte őket. Látszólag a tini éveik végén jártak. A vezetőnek hosszú fekete haja volt, és szemtelen jóképűsége túlságosan is emlékeztette Fishert a lánya gitáros, semmirekellő barátjára. A másik fiú is fekete hajú volt, az övé viszont rövid volt és rendezetlen; arcán szemüveget és széles vigyort hordott. Mindketten pólót viseltek, ugyanolyan emblémával - egy aranyszínű madár, kétségtelenül valami fülsiketítő, halhatatlan rock banda jelvénye.
- Bukósisak nélkül! - Fisher ujjával a fedetlen fejekre mutatva üvöltött. - A megengedett sebesség túllépése, ráadásul... jelentősen! - (Valójában a mért sebesség jóval magasabb volt annál, mint amit Fisher motortól valaha is látott) - A rendőri jelzések figyelmen kívül hagyása!
- Igazán szívesen megálltunk volna beszélgetni - válaszolt a szemüveges fiú - csak
épp...
- Ne okoskodj nekem... mindketten jó nagy bajban vagytok! - vágott közbe Anderson
- Neveket!
- Neveket? - ismételte meg a hosszú hajú motoros - ő... rendben, lássuk csak. Ott
van Wilberforce... Bathseba... Elvendork...
- Milyen jó név ez, adhatod fiúnak és lánynak is... - mondta a szemüveges.
- Ó, hogy a mi neveinkre kíváncsi? - kérdezett vissza az előző, amikor látta, hogy
Anderson majd felrobban dühében - Igazán mondhatta volna! Ez itt James Potter, én pedig Sirius Black vagyok.
- Igazán nagy bajban lesztek pár percen belül, te szemtelen kis...
Sem James, sem Sirius nem figyelt rá. Hirtelen vadászkutyát megszégyenítően figyeltek Fisher és Anderson háta mögé, a sikátor bejáratára a rendőrautó felett. Aztán egyszerre, jól begyakorolt mozdulattal nyúltak a farzsebük felé. A rendőrökben egy pillanatra már felsejlett a két feléjük néző fegyver, de aztán látták, hogy a motorosok nem pisztolyt húztak elő, csak két...
- Dobverő? - szólt gúnyosan Anderson - Nagy mókamesterek vagytok ti, igaz-e? Na
jó, letartóztatlak titeket a következő vádpontokkal...
Anderson azonban soha nem tudta megnevezni a vádat. James és Sirius valami
érthetetlent kiáltott, és az autó fényei távolodni kezdtek.
A rendőrök egyszerre fordultak hátra, majd hőköltek vissza. Három ember repkedett - és valóban repültek - a sikátorban seprűnyélen, ezzel egy id ben az autójuk a hátsó kerekeire állva indult el hátrafelé.
Fisher térdei összecsuklottak, nagyot huppanva ült le a földre, Anderson pedig Fisher lábain esett át, így ráesve a kollégájára, amint az egyik seprűn repülő ember hangos durr-csatt-bumm közepette nekirepült az autónak és látszólag érzéketlenül esett a földre miközben a seprűnyél apró darabjai záporoztak körülöttük. A motorbicikli ismét felzúgott. Fisher szája tátva maradt, amint erőlködve hátranézett a két fiatalra.
- Nagyon szépen köszönjük! - kiabálta túl a motor zaját Sirius - Jövünk maguknak
eggyel!
- Én is örülök a találkozásnak! - mondta James - És ne felejtsék, Elvendork! Unisex
név!
Óriási csattanás hallatszott, mire Fisher és Anderson ijedten ölelték át egymást: az autójuk visszazuhant a földre. Most a motorbiciklin volt a sor, hogy megmozduljon. A rendőrök hitetlenkedő szeme láttára szállt fel a levegőbe; James és Sirius egyre csak távolodott az éjszakai égbolton, a hátsó lámpa fénye már csak távolian izzott, akár egy zsugorodó drágakő.
[Mészáros Gábor]
