Általános cikkek novella pályázat 2008 harrypotter

Magyarkúti Barna

Könyves Magazin | 2008. június 16. |

A száguldó motoros olyan gyorsan vette a kanyart a fekete éjszakában, hogy az üldöző autóban ülő két rendőr felkiáltott: Vááá! Fisher őrmester biztos volt benne, hogy a hátsó ülésen ülő fiú a rendőrautó kerekei alá zuhan, és rátaposott a fékre. A motor azonban egyik utasát sem dobta le, és hátsó lámpájával kacsintva tovatűnt a mellékutcában.


- Most megvannak - kiáltotta izgatottan P.C. Anderson.
- Az egy zsákutca!

Ahogy az autót átküzdötte a keskeny sikátoron, Fisher markolta a kormányt, rángatta a sebváltót és hosszan végighorzsolta a kocsi oldalát. De egy percig sem adta fel a hajszát.
Örökkévalóságnak tűnő negyedórája fürdött már a préda a fényszóró fényében, s a két motoros most végre csapdába esett egy toronymagas téglafal és a közelítő rendőrautó között. Mint valami morgó, fényes-szemű ragadozó, mászott feléjük az autó.

Az ajtók és az utcácska fala között olyan szűk volt a hely, hogy Fischer és Anderson alig tudták kipréselni magukat a kocsiból. Bár méltóságukon alulinak tartották, rák-módra, araszolva kellett megközelíteniük a semmirekellőket. Ahogy szeretett pocakjával végigtörölte a falat, Fisher ingéről sorban pattogtak le a gombok, utoljára pedig hátával letörte az oldalsó visszapillantó-tükröt.

- Leszállni! - bődült az ártatlanul vigyorgó fiatalokra, akik, úgy tűnt, élvezettel fürödtek a villogó kék fényben.

A fiúk szót fogadtak. Miközben végre kiszabadult a törött tükör mögül, Fisher alaposabban szemügyre vette őket. Késő-tizenévesnek tűntek. Egyiküknek hosszú, fekete haja volt - ő volt az, aki nemrég ivott is. A srác szemtelenül kedves arca ugyanazt a kellemetlen érzést keltette benne, amit a lánya barátja, az a gitáros naplopó is. A másik gyerek haja is fekete volt, de rövid és minden irányba szétálló. Szemüveget, és hozzá széles grimaszt viselt. Mindketten pólóban voltak, rajta ugyanazzal a nagy aranyszín madárral, ami nyilvánvalóan az aktuális fülsüketítő, dallamtalan zenét játszó rockbanda jelvénye.


- Nem viselnek bukósisakot - nyekergett Fisher, miközben az egyik fedetlen fejről a másikra mutatott. - Lényegesen meghaladják az engedélyezett sebességet - ami azt illeti, a mért sebesség jóval magasabb volt annál, amit Fisher egy motorbiciklitől kész volt elfogadni. - És nem állnak meg a rendőrség felszólítására!

- Ezer örömmel leálltunk volna egy kis csevejre - kezdte a szemüveges fiú - éppcsak próbáltunk...


-Elég a sziporkából. Komoly bajban vagytok, mind ketten - mordult rá Anderson. - Nevek?


-Nevek? - visszhangozta a hosszú hajú. - Öhm, lássuk csak... van ugyebár a Wilberforce... Betsabé... és természetesen a Tünditök!

-És ami a legjobb ebben az utolsóban, hogy ugyanúgy használható fiúkra és lányokra! - jegyezte meg a szemüveges fiú.


-Ó, hisz ön a mi nevünkre kíváncsi! - vette vissza a szót az első, mikor meglátta a kitörni készülő Andersont. - Ez itt James Potter, én pedig Sirius Black vagyok.

-Nevessetek amíg tudtok, szemtelen kis...

De sem James, sem Sirius nem figyelt már oda. Vadászkutya éberséggel figyeltek túl a két rendőrön és az autón, a sikátor szája irányába. Egyszerre farzsebükhöz kaptak, ugyanazzal a folyékony mozdulattal. Egy szempillantásnyi ideig a két rendőr arcukra szegezett pisztolyokra számított, de egy másodperc múlva kiderült, hogy a két motoros zsebében nem volt semmi több, csak...

--Dobverők? - gúnyolódott Anderson. - Szép kis mókamesterek vagytok, nem igaz? De sebaj, letartóztatunk titeket, a vád...

De Anderson már nem tudta megnevezni a vádat. James és Sirius valami érthetetlent kiabáltak, és a fények kialudtak az autó fényszóróiban.

A rendőrök megpördültek, és tántorogva hátrálni kezdtek. Három ember repült - igen, szó szerint repült - feléjük seprűnyélen. Ebben a pillanatban a rendőrautó hátsó kerekein állva felegyenesedett.

Fisher térde felmondta a szolgálatot, gazdája pedig egyensúlyát vesztve elesett. Anderson megbotlott társa lábaiban, és egyenesen Fisheren landolt. Puff - Csatt - Reccs - vágódott közben az autó levegőbe meredő végébe a három seprűlovas, és maguk körül faforgácsot és seprűdarabokat permetezve, eszméletüket vesztve ők is a földbe csapódtak.

A motorbicikli közben ismét felbőgött, és a tátott szájú Fishernek sikerült összegyűjtenie annyi energiát, hogy hátranézzen a két fiatalra.

-Igazán köszönjük! - kiáltott vissza Sirius a motor zúgásán keresztül. -Jövünk nektek eggyel!

- Bizony, örülök, hogy találkoztunk! - mondta James. -És ne feledjétek: Tünditök! Teljesen univerzális!

Fisher és Anderson rémülten kapaszkodtak egymásba, miközben az autó földrengésszerű csattanással visszazuhant a földre. Ezúttal a motor emelkedett fel, és a rendőrök alig hittek a szemüknek, mikor látták ahogy a jármű a puszta levegőt hasítja. James és Sirius eltűntek az éjszakában. Nem látszott más, csak a farlámpák egyre halványuló rubint-pislogása.

,,Az előzménykötetből, amin nem dolgozom... de azért jó móka volt!'' J. K. Rowling, 2008


[Magyarkúti Barna]

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

...
Zöld

Hányszor kell kórházba kerülni ahhoz, hogy komolyan vegyék egy nő panaszait?

Elinor Cleghorn bátran, olykor brutálisan meséli el a nők gyógyításának történetet az ókortól egészen napjainkig, miközben esettanulmányokon keresztül igencsak szomorú kép rajzolódik ki arról, hogyan hagyták a férfiak évszázadokon keresztül szenvedni a nőket.