Lucskos húsok

A
Alina Reyes: A hentes, ford.: Röhrig Eszter, PolgART Kiadó, Budapest, 2002, 78 oldal, 1200 Ft

Húsz éve megjelent finomsággal indította el a kiadó ’tabu.erotika’ című sorozatát 2002-ben. A francia írónő első munkája rögtön hírnévvel járt, amit Reyes azóta is az erotika kimeríthetetlen tárgykörében szerzett darabokkal ápol. A hentes egy remek miniatűr – a két, hangnemében egymást kiegészítő fejezetben központi szerephez jut a hús, és az ennek kapcsán beinduló pavlovi reflex. Ahogyan az a rövidebb terjedelmű prózai szövegekre általában igaz, jelen esetben is nagy hangsúly esik az elbeszélés ’hogyan’-jára. A szerző ebben a kategóriában mindenképpen csillagos ötöst érdemel: az egyes mementók (legyen az egy leírás vagy egy aktus) részletezése olyan pikáns és művészi, hogy rögtön egy piaci hentespult előtt nyálát csorgató vásárló szerepébe képzelhetjük magunkat. Az pedig mindegy, hogy a kiszolgálólánynak kibuggyannak a mellei a ruha mögül vagy nem.

A sztori meglehetősen banális, nagyjából bejósolható eseményekből áll, bár ez a kiadványt elsőre kézbe véve nem is tűnik meglepetésnek. Egy vakáció során főszereplőnk egy hentesboltban segít be pénztárosként, miközben lassan a hentes bűvkörébe kerül. A munkáját rideg higgadtsággal végző férfi csábításának tárgyát látja a fiatal lányban, és „bevonja” őt abba a játékba, ami a boltban eltöltött méla munkaórákat egy csapásra felpörgeti. Nem, nem arról van szó - a koituszt egyelőre a boltvezető feleségének kell "tűrnie". A lány eleinte csak a hentes szavaitól izgul fel, bár ekkor még sokkal nagyobb érdeklődést mutat a vevők mustrálgatása iránt. Eközben értesülhetünk a lány első – a vakációt megelőző – szexuális kalandjáról egy, a szöveget meg-megakasztó visszaemlékezés formájában. Daniel, az első partner „mitikus” köntösben tetszeleg, a lány fiktív leveleket ír hozzá, szólongatja, miközben alkalmi munkatársával egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A szavakat felváltják a tettek.

Ha a kisregény első része a fantázia világát idézi meg (látomásszerű képek a bolt akolmelegében, a hentes elsőre „varázslatos” suttogó szavai, a Daniel-kontakt), akkor a második a kőkemény realitást: a lány – természetesen – lefekszik a hentessel, és finoman szólva jócskán rákap a húsevésre. Daniel már a múlté. Az aktusok leírásában, „kikockázásában” valósul meg az a finom perverzió, ami A hentes kontextusából kiragadva talán lapossá, esetleg undorítóvá válhat. Itt egyszerűen zseniális. Terjedelemben nem veheti fel a versenyt a múlt század 80-as éveinek jugó magazinjainak „irodalmi” betétjeivel, de rövidségében is impozáns. Egy szennylapban olvasva már fel sem tűnik egy ilyen, hogy „megállás nélkül döngölt, mint egy kubikos”, itt egy-két ilyen megfogalmazás jól passzol a „soft” megfogalmazáshoz.

Aztán a sztori végére még jut a lánynak a rosszból is, de ez nem csorbít ki semmit. A képzőre járó lány által festegetett miniatűrök irodalmi megfelelője kompaktabb már nem is lehetne. Túlfűtött líraiság és okos mértéktartás jellemzi (a könyvet már csak az utolsó bekezdésért érdemes elolvasni). Fordítás esetében persze fenntartással kezelve, de a kimunkált nyelvezet mellett néha – úgy tűnik – elsikkad a történet. (Ebben az is benne van, hogy remekül hangzik a szöveg.) Csak ámulunk és bámulunk. És ha valakinek a könyvformátum nem lenne elég, a kiadó hangoskönyv formában is megjelentette a szöveget, aminek fő apropója az, hogy a „mesélő” ex-szakmabeli. Na nem egy hentesboltban nyomogatta a kasszát...