Az utóbbi hetekben nagy felzúdulást okozott a könyvpiacon, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesüléséből (MKKE) kiléptek a Libri-Shopline-hoz (LS) köthető kiadók: a Libri, a Helikon és a Park (a Libri és a Shopline 2013-ban olvadt össze). A könyvpiac hangulatát jelenleg két ok határozza meg: a tankönyvkiadás állami kézbe került, valamint a pécsi Alexandránál tízmilliárdos adósságállomány keletkezett az évek folyamán, és az ebből adódó körbetartozások az egész könyvpiacot jelentősen befolyásolják. Starcz Ákos, a Libri-Shopline Nyrt. vezérigazgatója és Sárközy Bence, a Libri Kiadó vezetője e-mailen válaszolt kérdéseinkre. A MKKE pénteken sajtótájékoztatót tart többek között erről a témáról is, amiről szintén beszámolunk.
Kapcsolódó cikk:
Az MKKE nem akar a kormány csecsén lógni - Beszámoló az MKKE sajtótájékoztatójáról
A könyvpiac jelenlegi helyzete nehéz: a tankönyvkiadást elvette az állam, az Alexandra tartozása miatt több kiadó sorsa veszélyben van, az 50-55 százalékos terjesztési díjak sem kedveznek a kiadóknak. Nem rossz üzenet ilyen helyzetben kilépni az egyetlen piaci érdekvédelmi szervezetből?
Starcz Ákos: Nem léptünk ki a szervezetből, csak csoportszinten racionalizáltuk a tagságunkat, a Libri-Shopline Nyrt. tagságát a jövőben is fenntartjuk. Azt gondoljuk, hogy az anyaszervezet képes ellátni a képviseletet a teljes cégcsoportra vonatkozva, és annak a felelősségét is érezzük, hogy a piac szakmai szervezetében képviseltetni kell magunkat. Annak viszont nem láttuk szükségét, hogy az LS-csoport valamennyi tagvállalata külön-külön tag maradjon.
A Libri Kiadónak a fenti racionalizálási indokokon túl már korábban is voltak szakmai kifogásai a szervezet szakmai működésére vonatkozóan, ezeket jobbító szándékkal többször is megfogalmazta korábban a MKKE felé. Mivel ezek érdemi fogadtatásra nem leltek, így a kiadók kilépését szakmai indokok is megerősítették.
A most kilépő kiadók levelükben a következőképp indokolták döntéseiket: "nem látjuk értelmét hosszabb távon a tagságunknak, amennyiben a vezetőség nem tartja szükségesnek, hogy érdemben változtasson a szervezet struktúráján, döntéshozatalainak előkészítésén, kommunikációján, valamint az elnökség összetételén". Hogyan változtatnák meg a szervezet működését?
Sárközy Bence: Kilépésünk kapcsán elsősorban az elnökség és a menedzsment munkájának nem megfelelő működését emeltük ki, mivel az nem végez kellő mennyiségű és eredményű operatív munkát, illetve elzárkózik attól, hogy korszerű változtatásokat vigyen végbe a könyvszakmai események szervezésében, a könyvszakmai szervezet kommunikációjában és a szakmai érdekek előtérbe kerülését célzó lobbi tevékenységében.
Azt szeretnénk, ha a MKKE szemlélete nyitottabb volna a könyvpiac folyamatosan megújuló kihívásaira, nagyobb teret engedne a jelenkori kommunikációs kihívásoknak és eszközrendszernek, legyen az akár az online felületek térnyerése és azok kihasználása, vagy akár a két legnagyobb könyves esemény (Könyvfesztivál és Könyvhét) évről évre történő megújítása, azok legértékesebb hagyományainak megtartása mellett.
Például a Könyvfesztivál díszvendég-országának bejelentését legalább két évvel az adott esemény előtt kellene közzétenni ahhoz, hogy a hazai kiadók kereshessenek számukra érdekes szerzőket az adott országból, és elkészülhessenek a fordításokkal. Ezen kívül, még ha meg is jelentek könyvek az elmúlt években a díszvendég ország nyelvéből fordítva, gyakran nem érkeztek meg azok az írók, akiknek a könyveit kiadták a hazai kiadók, mivel az Egyesülés a vendég országgal való tárgyalások során nem tudta érvényesíteni a tagkiadók érdekeit.
Ugyanígy fontos látni, hogy a hagyományosan júniusi Könyvhétre tömegesen megjelenő magyar szépirodalmi és szakirodalmi művek nagy része a Könyvhét látványos kavalkádja utáni légüres térben leli vesztét, mivel nyáron az olvasók érdeklődése többnyire más típusú kiadványok felé fordul, ősszel pedig már az év végére időzített újdonságok kerülnek fókuszba, ezek lesznek a kiemelkedő karácsonyi könyvforgalom slágerei – így kevés könyvheti könyv éli túl a nyarat.
A nemzetközi könyvszakmai rendezvényeken való egységes és hatékony részvétel is deficites, mivel az MKKE és a Balassi Intézet (mely utóbbinak éves szinten 100 millió forintos keret áll a rendelkezésére e célra) nehézkesen kommunikál egymással, sőt kifejezetten rossz a viszonyuk, ha a sajtóhíreket és a MKKE közleményeit vesszük alapul.
De arról sem vagyunk meggyőződve, hogy a „kötött ár törvényt” sürgető MKKE vezetés megfelelő alapossággal mérte fel egy ilyen, az egész szakmát érintő kereskedelem-politikai változás hatásait, illetve kellően körültekintő előtanulmányokkal rendelkezne, és ezek alapján látta volna el információval a tagcégeket, hogy ha a törvényt elfogadná a parlament, az milyen következményeket von maga után a könyvpiacon.
A fenti példákat alapul véve úgy tűnik számunkra, mintha másodlagosak lennének a szervezet számára a magyarországi könyvkiadó cégek kereskedelmi érdekei. Ennek részben az is lehet az oka, hogy az elnökségben ma több jelentős nagy kiadó és számos aktívan fejlődő kis kiadó nem képviselteti magát. Az ő tudásuk és szellemiségük nincs jelen az egész szakmát érintő döntések előkészítésekor.
A MKKE-ben a "a terjesztők szempontjai hangsúlyosan jelennek meg" a Typotex Kiadót vezető Votisky Zsuzsa szerint. A MKKE-n belül hogy lehet összebékíteni a célokat? A kis kiadó és az óriási tartozásokat felhalmozó könyvterjesztő hogy tudja ugyanazokat a célokat képviselni?
SÁ: A szervezetben az összetett ellenérdekeltségi viszonyok miatt kódolva vannak konfliktusok, mivel a kereskedők és a kiadók alapérdekei egymással ellentétesek. Azt gondoljuk, hogy a szervezet elsődleges feladata az lenne, hogy a teljes könyvpiacért, az olvasás népszerűsítéséért dolgozzon a piac összes szereplőjének érdekét a középpontba helyezve, és ezt a munkát nem végzi el maradéktalanul.
A MKKE-nek nem feladata, hogy a mindennapi piaci konfliktusokban részt vegyen, véleményt formáljon, hogy például mennyi a terjesztői jutalék, mert ez véleményünk szerint két független piaci szereplő közti bilaterális alku kérdése. A MKKE tehet javaslatot az etikai normák kialakítása során, lehet közvetítő, de ez a másodlagos kérdés, egy ilyen típusú iparági képviseletnek elsősorban a hazai könyvkultúra fejlesztése és az edukációs programok kidolgozása lehet az első számú feladat.
Az LS-csoport kiadóként és könyvterjesztőként is tagja a szervezetnek. A két fél sok szempontból ellenérdekelt, van értelme egyáltalán egy szervezetben képviselni a különböző érdekeket?
SÁ: Az LS-csoportban ugyanazok az ellenérdekek vannak jelen, mint a piac egészében és természetesen ez magában hordozza az érdekellentétekből fakadó normális üzleti konfliktusokat, de a célunk közös, ahogy az egész könyves piacra is ez érvényes. Az egész csoportra jellemző az üzleti érdekérvényesítés, de a korrekt és etikus üzleti magatartást nem csak kifelé képviseljük, hanem a kiadói csoporttól is tulajdonosi elvárás. Ez a konfliktus egyébként házon belül is megtalálható.
A LS-csoportnak mekkora a piaci részesedése kereskedőként és kiadóként? Gyurgyák János, az Osiris Könyvkiadó vezetője szerint a Libri-Shopline egyeduralomra tör, kereskedőként és kiadóként is. Hány százaléka a kereskedelmi kínálatnak a saját kiadói portfólió, a kereskedők árbevételében milyen ez az arány?
SÁ: A teljes hazai könyvpiac hozzávetőleges 45 milliárd értékű forgalmából (már nem beleszámítva a tankönyvpiacot) 20-25 százalék a Libri-Shopline-csoporté. A kiadói forgalmon belül a Libri kiadói csoportnak 10-15 százalék a részesedése. A Libri Kiadó érdekeltségeibe tartozó kiadók (Libri, Helikon, Park, Kolibri, Bookline Könyvek, Trubadúr) piaci részesedésüknek megfelelő felületeket kapnak a Libri bolthálózatában, igaz, van pár olyan felület, amit kifejezetten belső promóciókra használunk, de nem ez a gyakori. Csoportunk elsődleges célja a vásárlók igényeinek kielégítése, aminek elengedhetetlen része a csoporton kívüli kiadók címkínálatának folyamatos kiemelése is. A polcméretben korlátos bolti kereskedelemmel szemben, a csoport egyértelmű törekvése, hogy valamennyi online felületén (Libri, Bookline, Shopline) a teljes hazai könyvkínálat megjelenítésre kerüljön. Ha bárki bemegy egy boltunkba, bármely kiadó kiadványaival, vagy akár a konkurens kereskedőhálózat, az Alexandra Kiadó könyvpiramisával is találkozhat, hiszen alapvető üzleti érdekünk, hogy a teljes hazai könyvkínálatot kínáljuk a vásárlóink számára.
A Libri és a Shopline összeolvadásakor milyen fejlődési pályát és célokat jelöltek ki az újonnan létrejövő vállalatnak?
SÁ: A legfontosabb szempont az, hogy ez egy üzleti vállalkozás, tőzsdén jegyzett nyilvános részvénytársaság amelynek az elsődleges célja, hogy profitot termeljen, nyereségesen és hatékonyan működjön. Ez a profitábilis és hatékony működés kisebb üzemméretben korábban sem a Librinek, sem a Shopline-nak nem sikerült, ez indokolta - többek között - a fúziót is. Egy veszteséges vállalat sem tud megbízható piaci szereplője lenni a iparágnak, nem tud a piac fejlesztésébe invesztálni, nem képes semmilyen olvasási edukációs kampányban szerepet vállalni. Középtávú célunk, hogy stabil eredménytermelő képességünknek köszönhetően meghatározó kulturális vállalattá váljunk Magyarországon és a régióban. Jelenleg is számos formában támogatjuk a hazai könyvpiac fejlesztését, fejlődését: támogatásunkkal jött létre például a Margó irodalmi fesztivál, a Könyves Magazin is.
Szerzők: Rostás Eni - Ruff Orsolya
(Disclaimer: a Könyvesblog print kiadványa, a Könyves Magazin a Libri-Shopline-nal közös kiadásban jelenik meg.)
