Általános cikkek novella pályázat 2008 harrypotter

Laska Beáta

Könyves Magazin | 2008. június 16. |

A sötétben száguldó motor olyan lendülettel fordult be a sarkon, hogy az őt üldöző kocsiban mindkét rendőr felszisszent. Sergeant Fisher attól tartott, hogy a hátul ülő fiú a kocsi kerekei alá esik, úgyhogy hatalmas lábával beletaposott a fékbe. A motor azonban úgy vette be a kanyart, hogy egyik utasának sem esett baja, és hátsó lámpájának egy villanásával el is tűnt a keskeny utcában.

Meg kell csípnünk őket! – kiáltotta izgatottan PC Andreson. - Ez zsákutca!

Fisher nagyot rántott a kormányon, a váltó csak úgy csikorogott. A kocsi oldala végigkarcolódott, ahogy a sikátorba hajtott, hogy ott folytassa az üldözést. Negyed órán át tartó hajsza után a fényszórók végre a zsákmányt pásztázták. A két motoros kelepcébe került a toronymagas téglafal és rendőrjárgány között, ami úgy közeledett feléjük, mint valami fénylő szemű ragadozó.

Olyan kicsi hely maradt a kocsiajtók és a sikátor fala közt, hogy Fishernek és Andersonnak csak nagy nehezen sikerült kikászálódni az autóból. Sértette is a büszkeségüket, hogy úgy kell odamászniuk a gazemberekhez. Ahogy Fisher átpréselte tekintélyes pocakját a fal mellett, ingjéről csak úgy pattogtak a gombok, hátsójával még a visszapillantót is sikerült megroppantania.

Azonnal szálljanak le! – ripakodott a fiatalokra, akik vigyorogva sütkéreztek a rájuk villanó kék fényben, mintha egyenesen élveznék a helyzetet. Aztán leszálltak.

Fisher visszahajította a szerencsétlenül járt tükröt, és ellenségesen méregette a két jómadarat. Kamaszoknak tűntek. Egyikük, aki vezetett, hosszú fekete sörényt viselt és arcátlanul helyes kölyök volt. Fishert a lánya gitárszaggató barátjára emlékeztette, és ettől nem lett vidámabb. A másik, szemüveges srácnak is fekete haja volt, de rövid; hozzá széles mosolya. A feje, mint egy szénaboglya. Mindkettejük pólóján jókora aranymadár díszelgett - na persze, valószínűleg valamelyik fülsiketítő, dallamtalan rockot játszó banda jele.

- Bukósisak nélkül közlekedtek! – ordította, és fedetlen fejükre mutatott. A sebességhatárt… nos, jelentős mértékben túllépve! (Valójában a hivatalos sebességhatár jóval nagyobb volt, mint amit valaha el tudott volna képzelni egy motorról.) - Nem álltak meg a rendőri felszólításra!

- Nagyon szívesen leálltunk volna egy kis csevejre – mondta a szemüveges-, de épp..

- Csak ne okoskodj! Ti ketten jó nagy bajban vagytok. – mordult rá Anderson. Neveket!

Neveket? – szajkózta a hosszú hajú srác – hmm, lássuk csak… Wilberforce... Bathsheba... Elvendork... - Az a szép bennük, hogy fiúk és lányok neve is lehet – vágott közbe a szemüveges.

- Ja, a mi nevünkre gondol? – kérdezte az első Andersontól, aki a dühtől már majd felrobbant. Hát miért nem ezzel kezdte? Ő itt James Potter, én pedig Sirius Black vagyok.

- Nemsokára azt sem tudod majd, fiú vagy-e vagy lány, te kis pimasz.

De erre már sem James, sem Sirius nem figyelt. Hirtelen olyan éberek lettek, mint egy vadászkutya, ha szimatot kap. Fisher és Anderson mögé, a rendőrkocsin túlra bámultak. Szemüket a sikátor sötét torkolatába meresztették és egyszerre mindketten a farzsebükhöz kaptak.

A rendőrök egy szívdobbanásnyi időre azt hitték, fegyver csillan a kezükben, de egy röpke pillanattal később megpillantották, hogy amit a motorosok előrántottak, az egészen más.

Dobverők? – Anderson felhúzta a szemöldökét – Viccesnek hiszitek magatokat, ugyebár. Sebaj, ettől még letartóztatlak benneteket. A vád…

De Anderson már nem volt ideje közölni a vádat. James és Sirius valami egészen érthetetlen szót kiáltott, a fényszórók kévéje pedig megmozdult.

A két rendőr megfordult, aztán elkerekedett szemmel hátratántorgott. Három ember repült – de szó szerint repült – a sikátor felett, seprűnyélen. Eközben a kocsijuk hátsó kerekeire ágaskodott. Fisher térdei megrogytak, hátsójára huppant. Anderson behemót társa lábában botlott meg, így pont ráesett, aztán hatalmas csattanás hallatszott: a seprűn érkezett ember pont az ágaskodó autóban landolt, onnan esett a földre, a legkisebb sérülés nélkül. Seprűnyele darabokban hullott köré.

A motor újra felbőgött, mintha életre kelne. Fisher tátott szájjal bámulta ezt

Igazán köszönjük – mondta Sirius, már a brummogó motoron ülve – Akkor egy-null!

Örülök, hogy találkoztunk – búcsúzott James – És ne feledjék: Elvendork! Uniszex név!

Kocsijuk akkora robajjal esett vissza a földre, hogy abba a föld is megremegett, a rendőrök nagy ijedelmükben egymásba kapaszkodtak. Most a motoron volt a sor: a hitetlenkedő Fisher és Anderson szeme láttára a levegőbe emelkedett. A két kölyök felrántotta a gépet a sötét ég felé, lassan halványuló hátsó lámpájuk rubintvörösen világított az éjszakában.


[Laska Beáta]



TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

...
Zöld

Hányszor kell kórházba kerülni ahhoz, hogy komolyan vegyék egy nő panaszait?

Elinor Cleghorn bátran, olykor brutálisan meséli el a nők gyógyításának történetet az ókortól egészen napjainkig, miközben esettanulmányokon keresztül igencsak szomorú kép rajzolódik ki arról, hogyan hagyták a férfiak évszázadokon keresztül szenvedni a nőket.