Simonyi Károly
A fizika kultúrtörténete
Új sorozattal jelentkezik a KönyvesBlog. Olvasni nem csak szépirodalmat lehet és érdemes, rengeteg más műfajban is születnek örökbecsű alkotások. Ilyen részhalmaz a tudományos könyveké, a nagyobb könyvesboltokban ezektől is roskadoznak a polcok, hiány tehát nincs - mi pedig segítünk választani. Sorozatunk annyiban rendhagyó lesz, hogy régi és új könyvek között is válogatunk, így indirekt módon antikváriumba járásra is buzdítva kedves olvasóinkat. Lássuk tehát a sorozat első darabját:
Ha Buddha eszébe jut egy műveltségről, vagy alapműveltségről szóló vita, valószínűleg mosolyog, hiszen rendkívül haszontalan egy módja az idő eltöltésének, bölcsészekkel tömött házibulin viszont szórakoztató tud lenni. Ahogy senki sem gondolja magáról, hogy rossz humora van, vagy épp egyáltalán nincs neki, ugyanúgy senki nem gondolja magáról, hogy műveletlen, tehát valószínűleg az olvasók nagy része a következő sorok olvasása után fel fog háborodni. Ne tegyék, engem sem érdekel, ha lebunkóznak, mert szerintem a Varázshegy olvashatatlan.
Tehát. Állítom, hogy a műveltségnek, illetve az arra való törekvésnek szerves részét kell képezze a természettudományok megismerése is. Egyrészt illik tudni, hogy hol tartanak manapság a különböző tudományágak, másrészt a tudománytörténetet is ismerni kell, hiszen egészen a modern időkig nem váltak annyira élesen külön a ma humánnak és reálnak nevezett ágak. A fentebb említett imaginárius buliban tehát teljes lelki nyugalommal engedném el magam és én bunkóznám le vitapartneremet, ha például nem tudja, ki volt Maxwell, Boltzmann, vagy horribile dictu Démokritosz. A Tudatlanság = Erő egyenlet tehát hagyjuk meg a helyén és bátran kezdjünk érdeklődni a csillagászat, kémia, fizika, biológia iránt. A matematikát szándékosan nem említettem, mert bár mindennek az alapját képezi, egyes részei - a csoportelmélet, vagy a topológia pl. - annyira elrugaszkodott már mindentől, hogy csak egy matematikust érdekelhet, a tudományos eredmények laikusként való felfogásához pedig nem szükséges különösebb matematikai előképzettség. (Különösebb. Elégséges matek érettségi azért de.)
Nos, talán ennyi elég is volt a sértegetésből, jöjjön az ismertető azok kedvéért, akik valamiért nem vették még kézbe a legjobb magyar tudománytörténeti művet.
Először is a szerzőről pár szót. Simonyi Károly nem azonos Charles Simonyival, ő az apukája neki. Nagyon okos volt már gyermeknek is, szerzett 24 éves koráig gépészmérnöki és jogászdiplomát is, majd bő egy évtizeddel később megalapította a Műegyetemen az Elméleti Villamosságtan Tanszéket. Ezzel a húzásával évtizedekkel később túlzás nélkül több tízezer hallgatónak keserítette meg az életét, de ezért természetesen nem Simonyi prof. a hibás. Édesapám hallgatója volt, azt meséli róla, hogy zseniális ember ÉS zseniális pedagógus volt, ami szörnyűmód ritka párosítás az egyetemi tanárok között (is).
Most már viszont tényleg a könyvről. Legyünk konzervatívak, kezdjük a külalakkal. A borító nem valami lenyűgöző, de belülről annál szebb a kötet. Simonyi prof egy vele készült interjúban elmondta, hogy egyik olvasmányélménye a misekönyv volt szülőfalujában, ez pedig erős kihatással volt főműve megjelenésére is. A fekete szöveget az oldalsávban végig pirossal nyomott forrásmunkák, illetve kisebb képek színesítik, időnként pedig egy-egy nagyobb - néha egész oldalas - kép erősíti tovább az ember érzését, hogy egy nagyon igényes tankönyvet tart a kezében. A korrektség jegyében szögezzük le, hogy ez valóban így van, ez szigorúan nézve tényleg egy fizikakönyv, még példák, számok és képletek is vannak benne. De. Ezeket át lehet ugrani, aki TÉNYLEG fél egy három összetevős egyenlettől, az lapozzon tovább. Sőt, ha valaki csak a piros betűs részeket olvassa el, szerintem az is elégedett lesz.
Saját aknámra futok, ha elkezdem sorra venni a könyv tartalmát, mert rögtön egy kis matematikával kezdődik, de egyrészt tényleg általános iskolás szintű anyaggal, másrészt hihetetlenül érdekes az egyiptomiak és a babilóniaiak megoldása az alapműveletekre. Majd következnek a görögök, Püthagorasz, Szókratész, Platón és a többiek. Itt is keveredik még a filozófia a csillagászattal és a fizikával, akit érdekel, hogyan gondolkodtak régen a kozmosz, vagy az anyag természetéről, a dinamikáról, vagy ha valakit éppen a módszer köt le, ahogy Eratoszthenész meglehetősen pontosan kiszámította a Föld kerületét, elcsámcsoghat egy darabig az első száz oldalon is.
Elkezdtem leírni, mit találunk a többi fejezetben, de aztán kitöröltem, mert teljesen felesleges. A történelmet mindenki ismeri, Simonyi pedig végigkalauzol minket a huszadik századig és elmagyarázza nekünk, miért esnek lefelé a dolgok, mifene az áram és hogy miért melegek a csillagok. Teszi mindezt úgy, hogy minden oldal meglepetés legyen az olvasónak. Hülye közhely, de igaz. Sosem tudjuk, hogy egy Galilei-idézet vár minket, Ampére egy levelét olvashatjuk, vagy éppen az Ember tragédiájának egy részlete illusztrálja a professzor mondanivalóját. A fizikai inga ábrája, Kopernikusz dolgozószobájának képe, vagy egy Mme Pompadourt ábrázoló festmény lesz a következő illusztráció?
Melegen ajánlom mindenkinek a könyvet. Akit meg nem érdekelnek a koszinuszok, az majd gyakrabban lapoz.
A magyar könyvkiadás természetét már bloggertársaim többször kritizálták, így én itt most nem fröcsögök, de a tény az tény: jelenleg nem lehet kapni ezt az alapművet. (Ha valahol mégis, kommentben kérnénk szépen.) 1986 és 1998 között nem is nyomták újra, nagy kincs volt minden darab. Emlékszem, 1997-ben láttam egy antikváriumban 10 000 forintért. Sok pénz volt az akkor. Az újranyomásnak köszönhetően az ár nem követte az inflációt, így a szerencsésebbek akár ugyanennyiért hozzájuthatnak a Vaterán. Jó vadászatot!
