Csöndesen mondom, kissé unom én már ezt a nagy foci-metaforát, mit metaforát, foci-allegóriát. Ezt a focibölcsességet. Úgy értem, szép a futball, mint élet az irodalom felől, az irodalom és az élet a futball felől, egyformák ugyebár, csak az egyikben látni, hogy ki a bíró, sőt, még beszélni is lehet vele; az élet ugyanolyan, mint a futball, csakhogy az egyikben fehér vonalak jelzik a pálya szélét, és sejteni, hogy mikor fújják le a meccset; élet és foci nem különböznek, mind a kettőben az a jó, ha lyukra futsz; az élet olyan,mint a foci, ám az egyikben legalább van szünet a második félidő előtt, és akkor kipróbálhatod, milyen az, ha a játékon kívül vagy stb.
"Kék az isten odafönt, piros-fehér kockás a szíve."
Na, aki a tollát letéve olyan meghatottan mosolyog a zöld gyep illatától és a labda buffogásától, az játsszon két félidőt egy két (három) osztállyal feljebb karistoló csapat ellen, úgy, hogy azzal a középpályással, csatáral kelljen harcolnia, akinél korántsem a könyveké és az olvasásé a főszerep, nem is onnan szerezte a nemi tevékenységekre és édesanyánk magatartásmodelljére vonatkozó kimerítő ismereteit, iszik, mint az állat, ellenben rettenetesen gyors és úgy futballozik, mint aki tízszer intelligensebb nálunk. A tüdő, a szív és a vádli, azok nem metaforáznak. Ámbár így van a mondatokkal is: rájuk néz az ember, s nem elég, hogy húsz évvel fiatalabbak, de még rohannak is, ők tudhatják csak, hogy mit akarnak.
Ezzel a német-horvát meccsel pedig az a baj, hogy holnap hajnalban indulok, egy hét Rovinjban, nekem az kell, hogy a horvátok győzzenek, sült halak és mosolygós, boldog emberek. Nem ám a lógó orrú délszláv bánat.
A himnuszok előtt megejtő lányok nyitnak szét egy hatalmas műanyag focilabdát, mezitláb vannak, na, ezt irigylem tőlük, a gyep simogatását. A fűszálak a lábujjak között.
Tovább>>>
"Kék az isten odafönt, piros-fehér kockás a szíve."
Na, aki a tollát letéve olyan meghatottan mosolyog a zöld gyep illatától és a labda buffogásától, az játsszon két félidőt egy két (három) osztállyal feljebb karistoló csapat ellen, úgy, hogy azzal a középpályással, csatáral kelljen harcolnia, akinél korántsem a könyveké és az olvasásé a főszerep, nem is onnan szerezte a nemi tevékenységekre és édesanyánk magatartásmodelljére vonatkozó kimerítő ismereteit, iszik, mint az állat, ellenben rettenetesen gyors és úgy futballozik, mint aki tízszer intelligensebb nálunk. A tüdő, a szív és a vádli, azok nem metaforáznak. Ámbár így van a mondatokkal is: rájuk néz az ember, s nem elég, hogy húsz évvel fiatalabbak, de még rohannak is, ők tudhatják csak, hogy mit akarnak.
Ezzel a német-horvát meccsel pedig az a baj, hogy holnap hajnalban indulok, egy hét Rovinjban, nekem az kell, hogy a horvátok győzzenek, sült halak és mosolygós, boldog emberek. Nem ám a lógó orrú délszláv bánat.
A himnuszok előtt megejtő lányok nyitnak szét egy hatalmas műanyag focilabdát, mezitláb vannak, na, ezt irigylem tőlük, a gyep simogatását. A fűszálak a lábujjak között.
Tovább>>>
