João Tordo: Memory Hotel
João Tordo: Memory Hotel
Fordította: Urbán Bálint, Jelenkor, 2014, 280 oldal, 3490 HUF
Első mondat: „Amikor megismertem, már egy halottnak dolgozott.”
Bár a szerző az aranykorát élő portugál irodalom képviselője, könyve inkább tűnik amerikainak. Alapélménye a magányos, elidegenedett nagyvárosi lét, melyet a véletlen, tragikus kimenetelű események láncolata tesz még kiszámíthatatlanabbá. A főhős tanulni érkezik New Yorkba, ahol a fiatal egyetemisták gondtalan életét kezdi élni. Találkozik egy titokzatos lánnyal, ám mielőtt a kapcsolat valóban kiteljesedne, egy banális véletlen miatt, melyet a fiú okoz, a lány meghal. Innentől kezdve főhősünk lába alól kicsúszik a talaj, egy szövevényes bűntény felgöngyölítésébe keveredik, és az eseményeknek inkább csak passzív elszenvedője lesz. A meglehetősen sötét cselekmény ellenére a regény hangvétele mégsem tragikus, a sorokat Paul Auster-i abszurditás és valószerűtlenség szövi át. João Tordo eredetileg televíziós forgatókönyvíró, így talán nem is meglepő a Memory Hotel feszített tempójú filmszerűsége, váratlan fordulatai és explicit brutalitása. (SPÁ)
Ben Fountain: Billy Lynn hosszú, félidei sétája
Ben Fountain: Billy Lynn hosszú, félidei sétája
Fordította: Greskovits Endre, Európa Könyvkiadó, 2015, 384 oldal, 3490 HUF
Első mondat: „A Bravo emberei nem fáznak.”
Nem kell ahhoz Joseph Hellernek lenni, hogy tudjuk, a háború a legnagyobb őrültség, amit az ember valaha kitalált. Tudja ezt Lynn tizedes is, aki egy családi igazságtalanságot megtorolva börtön helyett az amerikai hadseregben találja magát. Osztagát, a Bravót hősiességéért néhány hétre hazarepítik Bagdadból, és egy Diadalmenetnek csúfolt médiacirkuszban celebként ünneplik. Nagymenő producerek kecsegtetik őket Hollywooddal és Hilary Swankkel, butuska riporterek tesznek fel nekik álnaiv sablonkérdéseket, milliárdos patrióták és külvárosi háziasszonyok veregetik meg a vállukat bátorságukért. Miközben a Dallas Cowboys hálaadásnapi meccsének félidejében Beyonce és a Destiny’s Child szórakoztatja a nagyérdeműt, Lynn tizedest megrohanják a harctéri emlékek, rosszul lesz a képmutató, fogalmatlan éljenzéstől, és egyre kevésbé várja a másnapot, amikor el kell kezdenie csomagolni a következő, tizenegy hónapos iraki turnusra. Fountain magasra tette a mércét első regényével, annak az iraki háborúnak a metsző és kíméletlen szatírájával, amelynek valósága egészen máshogy néz ki csillagos-sávos forrónadrágban a tévé előtt, mint a bajtársunk életéért küszködve a sivatagban. Billy Lynn tizedes jövőre a Pi életét is jegyző Ang Lee rendezésében menetel a filmvásznon.(RE)
Richard Morgan: Az acél emléke
Richard Morgan: Az acél emléke
Fordította: Benkő Ferenc, Agave Könyvek, 2015, 384 oldal, 3580 HUF
Első mondat: „Ha azt meséli az embernek egy épeszűnek megismert cimborája, hogy nemrégiben elhunyt anyja próbált meg bemászni hálószobájának ablakán, és meg akarta enni, akkor két lehetősége van.”
Amióta George R. R. Martin honosította a dark fantasyt a szórakoztató irodalom fősodrában, már nem olyan könnyű pusztán attól hasra esni, hogy egy fiktív világban ocsmány orkok és nemes emberek helyett gonoszok, zsarnokok és antihősök kaszálják egymást, a jó és a rossz közti határvonal pedig úgy tűnik el, mint kecses tündék a ködös éjszakában. Ezt érezhette Richard Morgan is, mert a Land Fit for Heroes-trilógia első kötetével egy kétes erkölcsű, meleg kardforgató hérosz történetét meséli el. A szemszög így egyedi, bátor és érdekes, és Morgan messze nem félszívvel aknázza ki a benne rejlő lehetőségeket, sőt, a könyv szexualitását egészen döbbenetes végletekig viszi. Az acél emlékét ez a remek humor, a szándékosan-szimpatikusan profán nyelvezet és a nagyszerű karakterrajz viszi hátán, mert egyébként a különböző lények, háborúk, birodalmak, mágiák és egyéb tipikus fantasyelemek csak lassan, nehezen állnak össze többé-kevésbé kerek egésszé, a cselekmény pedig rengetegszer megdöccen, leül és elkalandozik, mielőtt végre eljut a szerencsére erőteljes fináléhoz. (RCS)
Huhák Heléna, Szécsényi András, Szívós Erika (szerk.): Kismama sárga csillaggal – Egy fiatalasszony naplója a német megszállástól 1945 júliusáig
Huhák Heléna, Szécsényi András, Szívós Erika (szerk.): Kismama sárga csillaggal - Egy fiatalasszony naplója a német megszállástól 1945 júliusáig
Jaffa Kiadó, 2015, 250 oldal, 3150 HUF
Első mondat: „Bejöttek a németek.”
Dévényi Sándorné Anna 1944. március 20-án, a német bevonulás másnapján kezdte el írni naplóját. Ekkor már öthónapos terhes volt. Miután férjét behívták munkaszolgálatra, a fiatal nőnek egyedül kellett helytállnia az üldöztetések idején és a háborús mindennapokban – először terhesen, majd karján egy újszülöttel. A szöveg eredeti változata nem maradt fenn, a naplóíró lányának, Juditnak egy gépelt átirat volt a tulajdonában, ez képezte a Kismama sárga csillaggal alapját, melynek bejegyzéseit a kötetet szerkesztő három történész magyarázatai helyeztek kontextusba. Judit 1944 júliusában született, és attól a pillanattól kezdve édesanyját csak az a cél vezérelte, hogy megvédje őt. „Rettenetesen féltem a családomat” – írja egy helyen az asszony, aki gyermekét várva még kiszolgáltatottabb helyzetben volt, mint sorstársai, lehetőségeihez képest mégis mindent elkövetett a túlélésükért. (RO)
