Október közepétől tilos az utcán élni az ország egész területén. Az új jogszabályok miatt a hajléktalanság pár napon belül hivatalosan is büntethető lesz, ha pedig valaki ellen szabálysértési eljárás indul, közérdekű munkára, pénzbírságra vagy akár elzárásra is ítélhetik. Bár a szigorítás elviekben a hajléktalanok emberi méltóságát szolgálja, a legtöbb szakértő szerint nem jelent valódi megoldást, és még embertelen is. Ugyan hivatalos statisztikák nincsenek, de a becslések szerint jelenleg harmincezer ember él az utcán, míg a szállók férőhelyeinek száma tíz-tizenegyezer körül mozog, így az új szabályozás nem sok lehetőséget hagy az otthontalanoknak. Szegénynek lenni nem bűn, a nélkülözést törvényekkel betiltani nem lehet! Mutatunk öt könyvet, amik segítenek megérteni, hogy miért kerülnek emberek az utcára, és milyen a társadalom peremén élni.
Dallos Sándor: Sátorom az ég
Dallos Sándor: Sátorom az ég
Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986, 245 oldal, 590 HUF
„Elvadult külsőmmel túl voltam azon a fokon, ahol meglátják az embert az emberek. Túl voltam az emberi határokon azt hiszem, már csak borzalmat, vagy megdöbbenést tudhattam ébreszteni.” A Sátorom az ég önéletrajzi ihletésű kisregény, ezért döbbenetesen pontos képet ad arról, hogyan válik valaki hajléktalanná, és ha ez megtörténik, milyen lélektani változásokon megy keresztül. Dallos, a „szegénység írója” maga is bejárta a nélkülözés bugyrait, amikor a 20-as években a Mezőgazdasági Akadémiát abbahagyva, minden szülői támogatást elutasítva Budapestre jött, hogy íróként szerencsét próbáljon. Hosszú idő után, az éhezést, a hajléktalanságot és a kilátástalan munkanélküliséget megtapasztalva végül sikerült egzisztenciát teremtenie. Osvát Ernő fedezte fel és közölte elsőként írásait a Nyugat hasábjain. Addig azonban hosszú ideig az utcán kellett élnie. Anyagi és mentális lecsúszásának történetét elképesztő lélektani pontossággal írta meg.
Lee Stringer: Fedél nélkül New Yorkban
Kurt Vonnegut, Lee Stringer: Fedél nélkül New Yorkban - Beszélgetések az írásról
Fordította: Szántai Zsolt, Kepes János, Nyitott Könyvműhely, 2006, 253 oldal, 2480 HUF
Lee Stringer kokainfüggő hajléktalanként élt New York utcáin a nyolcvanas évek elejétől a kilencvenes évek közepéig. Könyvében (melyet Kurt Vonneguttal közösen adott ki) őszintén ír arról, hogyan lakoltatták ki, milyen az utcai élet, milyenek a szállások, és hogyan lehet pénzhez jutni a városban. Stringert az mentette meg, hogy egy ismerőse révén találkozott a New York-i homeless magazinnal, amit eleinte csak árult. Később viszont elkezdett részt venni az újság írásában és szerkesztésében is. Szenvedélyes drogosból hamarosan szenvedélyes íróvá vált, otthontalanként az írásban lelt otthonra. A Street News szerkesztőjeként keserű iróniával, de hihetetlenül érzékletesen, önsajnálat nélkül írta meg az utca népének történeteit.
Szilasi László: A harmadik híd
Szilasi László: A harmadik híd
Magvető Könyvkiadó, 2018, 348 oldal, 3490 HUF
Szilasi László hajléktanregénye nyolc utcán élő emberről szól, és nyolc lecsúszástörténetet mutat be. A különleges felépítésű könyvben két történetszál rakódik egymásra: egy osztálytalálkozó estéje és egy hajléktalan csoport egyik napja. A két szál a hajléktalanok vezetője, Robot révén kapcsolódik össze, aki Foghorn Péterként az osztály teljes értékű tagja volt egykor. A harmadik hídból kiderül, hogy milyen lehet a szegedi utcákon élni, hogy milyen a hajléktalanok közösségi élete, és milyen rituálék, túlélési technikák tartják őket össze. A regény nem titkolt célja, hogy visszaadja az emberi méltóságot a kiszolgáltatott helyzetben lévő, ételmaradékokon és kannásboron tengődő főszereplőinek, akikről a város polgárai általában csak elfordítják a fejüket.
George Orwell: Csavargóként Párizsban, Londonban
George Orwell: Csavargóként Párizsban, Londonban
Fordította: Kőrös László, Cartaphilus, 2001, 300 oldal
„Amíg Bozóval voltam, megtanultam tőle ezt-azt a londoni kéregetés szakmai fortélyairól. A téma gazdagabb, mintsem gondolnánk. Igen sokféle koldus van, és rendesen éles szociális határvonal választja el a kéregetőket azoktól, akik valamiként próbálják megszolgálni az adományokat.” George Orwell egyik kevésbé ismert regénye a nyomorról, az éhezésről, a munkakeresés nehézségeiről, és a húszas évek hajléktalanszállóiról szól. Bár meglepő, de ezt a könyvet is személyes tapasztalatok ihlették, az író ugyanis fiatal éveit Párizs és London legszegényebb részein töltötte, ahol csavargókkal és koldusokkal találkozott, és alkalmi munkákból élt. Tapasztalatait a nélkülözésről egy nagyon megrendítő szociográfiában írta meg.
Kerékgyártó István: Rükverc
Kerékgyártó István: Rükverc
Kalligram Könyvkiadó, 2012, 182 oldal, 2500 HUF
Kerékgyártó István perifériára szorult hősei dohos albérletek, füstös kocsmák, kórházi elfekvők, börtönök, és hajléktalanszállók környékén mozognak, közben pedig próbálnak elevickélni a munkanélküliség útvesztőjében. Az élet és a társadalom cserben hagyta őket, valaha pincérek, bolti eladók vagy biztonsági őrök voltak, de aztán kiszorultak a rendszerből és magukra maradtak. A történet főhőse az örök vesztes, Vidra Zsolt, akinek napjainktól az ötvenes évekig az időben visszafelé kísérjük végig az életét, így fokozatosan derül ki, hogyan jutott a legmélyebb nélkülözésbe. Történetében az összes olyan magyar tragédiája visszatükröződik, aki hitt abban, hogy a rendszerváltás majd segít kitörni a nyomorból.
