A költészet napja alkalmából a Litera megkért néhány szerzőt, nevezzék meg azt a verset, amely a szívükhöz a legközelebb áll és, ha akarják, fűzzenek hozzá pár mondatot választásuk indoklásaként. A sorozat első részében Bertók László, Nádasdy Ádám, Balla Zsófia, Térey János és Tóth Krisztina mutatta meg kedvenc verseit.
Térey János kedvenc verse:
Mert szép. És bár Babits túlmuzsikálja, jól ül.
Charles Baudelaire: Sed non satiata
Tested fétis, barna, mint rejtek éj
az ind szavanna bús bűbájából teremtve,
vad pézsma és mosusz ködli körül derengve,
éjfélek gyermeke, ébencsípőjű Kéj!
Éj, bor és Ópium kincsénél többet ér
ajkad elixire, hol Ámor szárnya lengve
röpköd; vágyaim únt karavánja merengve
megy feléd, s bánatom szemedből inni kér.
Szemedből, mely lobog, mint két nagy tüzes ablak,
ne engedd, hogy tüzet íly vadul-öntve kapjak:
ne hidd, hogy Styx vagyok s kilencszer ölelek.
Óh, jaj! mert nincs erőm, te kegyetlen Megéra!
hogy csókkal végre is szelíddé törjelek
s ágyad poklának én legyek Persephonéja.
Babits Mihály fordítása
Balla Zsófia kedves verse:
Kedvenc vers? Több tucat kedvencet lehetne megnevezni.
Egy 1937-ből származó József Attila-töredéket választottam.
Azért esett erre a választásom, mert ez a versbeszéd
a legelevenebb ma is. Egyszerre kép ( be vagyok fonva minden oldalon), verszene
(az alliterációk csak fokozzák), erkölcs (amazon lesz minden fájdalom), csúcspont és lohadás.
Egész világ, nagy költészet, hét sorban, ötös jambusokban.
József Attila: (***)
A kínhoz kötnek kemény kötelek,
be vagyok fonva minden oldalon
és nem lelem a csomót, amelyet
egy rántással meg kéne oldanom.
És szenvedek, de nem lesz kegyelem,
ha megszabadít, aki egy velem, -
amazon lesz minden fájdalom.