C
Philip K. Dick: Dr. Vérdíj, Bp., Agave, 2007, 211 oldal. 2480 forint
A Dr. Vérdíj világa kárhozat, ahol az ebéd halfej-leves, a reggeli hat főre három tojás, amit a férj nehézségek árán szerez a kósza kereskedőtől. A vacsoránál a téma, hogy a mutáns patkány, ami furulyázni tud, képes-e könyvelést vezetni vagy sem. Nem csalódik Philip K. Dickben, aki hozzászokott az őrültekkel, nyomorékokkal, gyerekekkel, illetve őrült nyomorékokkal valamint őrült, nyomorék gyerekekkel tűzdelt kataszrofisztikus történetmeséléséhez.
Az Agave legújabb Dick-kötete ismét sötétvilág-alternatívát mutat. 1981-ben járunk. Nem lehet pontosan tudni, hogy ki (talán az oroszok, nyilván, ki más lenne?), de valaki bombákat záporoztat az Egyesült Államokra. A sivár eredmény: intelligenssé mutálódott állatok, testileg korcs emberek, és egymástól elszigetelt, erőszaktól, éhezéstől, bűncselekményektől szenvedő kolóniapöttyök a kontinensen. Utóbbiak a keringő műholdon rekedt jófej férfi napi rádióadásain keresztül tartják egymással a kapcsolatot, illetve tartják magukban azt a magasztos koszmót, amit léleknek szokás nevezni. A világ a maga módján működőképes: lehet pótkávét inni kávé helyett, lehet tévéjavítás helyett automatikus mutánspatkány-csapda bizniszt üzemeltetni, a közösség csinoskájának félre lehet dugni a közösség friss hús tanítójával és gyilkolni is lehet. Sőt, meg is dicsérnek érte.
Az új világban a kezetlen-lábatlan mozgássérült is lehet a közösség megbecsült tagja, de csak pillanatra, hamar rájövünk ugyanis, hogy velejéig romlott gonosz, gyilkos, fúj, fúj. A konfliktus középpontjában ez a kisebbségi komplexusaiból erőt merítő, istentudatú nyomorék áll, aki semmitől nem fél. Egyedül talán a fekete férfi képes őt megrémíteni (igen, a feketéket még ebben a kifordított világban is utálni szokás), illetve a hétéves kislány hasából szóló hétéves kisfiú, amint édesapja és ex-főnöke hangját utánozva riogat.
A Dr. Vérdíj néha már komédiába hajló elemekkel átszőtt Dick-klisé gyűjtemény. A kötet az „úgyis mindig tudok még durvábbat kitalálni”-szerzői iskola elöljárója és ebben a keretben tökéletesen működik. Nincs egyéb célja, mint az olvasó borzongatása, illetve a „hú de köcsög, szar ez a világ, amiről itt olvasok, jó is, hogy nem abba kell élnem”-érzés indukciója. Mégis, a korábbi Dick-féle űrös, fogyatékosos, pszichiáteres klónokhoz képest (Időugrás a Marson, Az Alfa hold klánjai, Figyel az ég) semmi újat nem hoz. Na jó, talán az a jelenet, amikor a kislány viccből egy kukacba transzportálja a hasából a tesót, újszerű megoldásnak tekinthető.
