Jakob Martin Strid Mimbo Jimbója lett a hónap könyve a Szívünk rajta-programban. „Tüneményesek az illusztrációk, a karakterek szerethetőek” – mondta róla értékelője, Magyarósi Éva képzőművész, aki saját kedvencekről, egyéni nézőpontokról és külföldi könyvvásárló túrákról is mesélt nekünk.
Ebben a hónapban egy kisebbeknek szóló téli mese lett a hónap könyve - miért pont erre a műre esett a választásod? Alapvetően milyen szempontokat vettél és veszel figyelembe az értékelésnél?
Egy könyvnél nagyon fontos az első benyomás. Hogy mennyire hívogató. Egy kötetnek a borító olyan, mint egy állásinterjún a pontosan kiválasztott ruha, smink. Aztán, ahogy megemelem, milyen a súlya, tudom-e tartani, kényelmes-e a kezemnek. Mesekönyvnél ez fontos, mert gyerekeknek történetet olvasni alázattal és türelemmel is jár. Bírni kell, na. Aztán ahogy kinyitom: milyenek a képek. Mennyire tiszták a képletek, mennyire fog engem is szórakoztatni, nemcsak a gyerekeimet. Legyen vicces, de ne a felnőtthumor legyen a motorja - arra mindig figyelek, hogy ne magamnak válasszam a könyvet, hanem a gyerekeimnek. Nekik kell követni és érteni leginkább a mesefűzést, annál fárasztóbb nincsen, mikor minden egyes bekezdést meg kell magyarázni, és egy érthetőbb nyelven újra visszamondani. A tartalmat illetően természetesen lehetnek, és vannak is kérdések a gyerekektől mindig, de azért az jó, ha a könyvnek megvan a privát áramlata, amibe aztán az egész banda bele tud simulni, és jó tempóval tud haladni. Fontos még az is, hogy a történetben megtaláljam az őszinteséget és a lazaságot is. Fontos, hogy a mesehősök is önazonosak legyenek. A hónap könyve ezeknek a kritériumoknak mindenben megfelelt, volt még ezenkívül benne valami plusz is. Viccesek és kifejezőek voltak az illusztrációk, nem hiányzott az abszurditás sem.
Jakob Martin Strid: Mimbo Jimbo és a hosszú tél
Fordította: Petrikovics Edit, Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2017, 117 oldal, 3499 HUF
Ha visszagondolsz a gyerekkorodra, melyik az a gyerekkönyv, amelyik a legmarkánsabban megmaradt benned? Vagy azért, mert azt olvasták fel a legtöbbször, vagy azért, mert gyerekként te azt olvastad el legelőször?
Sok könyv volt nálunk a polcokon, és egy idő után a felnőttkönyvek között is kotorásztam. Például nagyon szerettem nézegetni a Biológiai album fekete-fehér képeit. Már gyerekkoromban is a groteszkebben megrajzolt képek tetszettek, volt bennük akkor valami megfogalmazhatatlanul különleges, ami mindig visszavonzotta a figyelmemet. Bizsergető borzongás járt át - emlékszem. Kislányként én is készítettem “könyveket”, és “munkafüzeteket”, amiben aztán a feladatokat mindig sikerült hibátlanul megoldanom - korai sikerélmények egyik példájaként említem ezt. Amikor már tudtam olvasni, nyáron a nővéremmel felváltva rongyosra olvastuk Tutsek Anna Cilike-sorozatait. De szerettem a verses köteteket, például a Kalapvásárt, annak idején rengeteg verset meg is tanultam belőle minden szülői nyomás nélkül is. Imádtam a Marcello D’Orta gondozásában született gyerekdolgozatokat (Én, reméljük, megúszom). Aztán még ott volt a rengeteg tudományosabb hangvételű vastag könyv, mondjuk egy Larousse gyermekenciklopédia, amiből sok gyűjtőmunkát végeztem. Vagy a Tesz-Vesz szótár. Ez mind kedves emlék, ahogy most az eszembe jutnak hirtelen.
Olvastál gyerekként olyan könyvet, melyet nem lett volna szabad? Ha igen, mi vonzott mégis ahhoz a könyvhöz?
Könyvet konkrétan nem tudok említeni, de az érzés megvan, ismerős. Az, hogy egy gyerek tiltott könyvek után nyúl, szerintem az abból a különbségből fakad, amit a felnőtt szeretne hinni a gyermekéről, és ami/aki a gyerek valójában az adott pillanatban. Konkrétan arra gondolok, hogy sokszor próbáljuk magunkat nyugtatni, hogy a gyerekek kicsik, és ezt vagy azt még nem értenek… Sajnos vagy nem sajnos, de ez nem így van. A gyerek mindig előrébb jár a megértésben és a felfedezésben, mint ami társadalmilag vagy családi szinten ildomos és kényelmes volna. Az információ pedig mindig nagy úr. Pláne annak megszerzése gyerekkorban hatványozottan izgalmas. Ez a folyamat sokkal rövidebbé és gyorsabbá vált az utóbbi években - de ezzel, gondolom, nem mondok újat. Talán a legegyszerűbb a témákat és a könyveket nem titkolni, hanem segíteni azok megfelelő befogadását a kicsik számára.
Ha mostanában bemész egy könyvesboltba, milyen szempontok alapján választasz gyerekkönyvet? Képzőművészként neked mi a legfontosabb egy könyvben?
Az itthoni életemet a gyerekzsivaj fűzi át. Nehéz csak arra időt szakítanom, hogy elmenjek egy könyvesboltba, és legalább egy órát csak a könyvek varázslatos felfedezésének szenteljek. Régen nagyon szerettem ezt a programot, hiányzik is nagyon. Azonban a feladataim időről-időre külföldre szólítanak, és ilyenkor a nagy könyvvásárló túrákra is szoktam időt szánni. Ekkor tud megtörténni a csoda, és végre hosszasan tudok könyveket lapozgatni, nézegetni, aminek egyszerre van fizikai és lelki élménye is. Rengeteg könyvet szoktam hazahozni ilyenkor, “betankolok” a következő hónapokra. Képzőművészként a színek, a formák, a kézbe vett könyv érzete, ami meghatározza a döntéseimet. Több kötetet veszek le egyszerre a polcokról, magam mellé helyezem őket, és sorban elkezdek mindegyikkel összebarátkozni. Aztán ha a könyvvel megszeretjük egymást, hazaviszem. Egy ilyen program előtt muszáj egy költségvetési limitet is szabnom, mert bizony nagyon sok a szép, ötletes, egyre inkább interaktív könyv.
Szívünk rajta - Hamisítatlan téli mese lett február kiemelt könyve
A Szívünk rajta havonta mutatja be azokat a gyerek- és ifjúsági könyveket, amiket a program független zsűrije a legkiemelkedőbb műveknek talál. Magyarósi Éva képzőművész februárban egy hamisítatlan gyerekkönyv mellett tette le voksát.A Szívünk rajta program szakmai és gyerekzsűrije szerint Jakob...
Ha Szívünk rajta-matricát tehetnél valamelyik gyerekkori kedvencedre, melyik lenne az?
A már említett Marcello D’Orta Én, reméljük, megúszom című könyve, vagy Goscinny/Sempé A kis Nicolas című kötetére. De említeném még Sue Townsendtől A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplóját is.
Ha a kortársak közül kellene kedvenc szerzőt és művet megnevezned, kik és mik lennének azok?
Nem annyira kortárs, de mondjuk Petra Mathers Dodo Gets Married, Lottie’s New Beach Towel és Lottie’s New Friend című könyveit magyarul is elolvasnám szívesen.
