Kezdődik az iskola, ezért összegyűjtöttük a legjobb regényeket, amelyekben az iskolának óriási szerepe van.
1. Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák
„Vagy te nyeled le őket, vagy téged falnak fel, nincs más megoldás.” - a primitív, de megfellebbezhetetlen érvényű axiómát Alberto fogalmazza meg, címzettje Rabszolga, akinek az intelem ellenére a nagy iskolai megalázás-regények egyik legjobbjában az agyonterrorizált, és végül keresztre feszített áldozat szerepe jut. A Leoncio Prado Katonai Kollégium férfivá nevelés címén szolgalelkeket képez, akarattalan bábokat fércel össze, az embertelen vezetés „eredményei” pedig a körletekben egymásnak eresztve szabad folyást engednek az erőszaknak. Rabszolga halála Poétát – a perui Törlesst – végül cselekvésre ösztönzi, ám a hatalomnak nem szokása a bocsánatkérés és az önkritika, a jó hír fontosabb az igazságnál. A város és a kutyák kollégiuma az egyéniséggyilkos hatalom és az individuum egyenlőtlen harcának világmodellként értelmezhető, kíméletlen színtere.
2. Robert Musil: Törless iskolaévei
A kisvárosi konvintus masszív falain belül, a boltozatok és a lobogó gázlámpák kulisszái között az ország legjobb családjaiból származó fiatalemberek nevelkednek. A huszadik század eleji német társadalom leendő krémje, az illedelmes és jólnevelt gyerekek nem alapítanak Holt Költők Társaságát, szelíd olvasgatós romantika helyett jobban preferálják az agressziót. Leginkább a vasajtón túl, a padlásszobában élik ki magukat: tombol a testi és lelki erőszak, a filozófiába csomagolt diákterror, és ahhoz, hogy az ember ebből kimaradjon, illetve jóvátegye, amit mégis elkövetett, beszélnie kell, aztán végleg elhagyni a komor, nyomasztó titkokat rejtő intézetet.
3. Charlotte Brontë: Jane Eyre
Nem tudom, pedagógiai vagy lélektani csoda-e, hogy a lowoodi árvaházban tapasztalt tanítási módszerek – a legjobb útmutató ahhoz, mit ne tegyünk a gyerekekkel - után a főhősnő türelmes tanár és egyáltalán normális ember tud maradni – igaz, még a borzalmas lelencházban sem csak kíméletlen és vaskalapos Mr. Brocklehurstök akadnak, hanem olyanok is, mint a szelíd és együttérző Miss Temple. Jane tulajdonképpen pedagógusi ambícióinak köszönheti későbbi boldogságát is, hiszen tanítványa, Adele nevelőapja lesz a férje is.
4. Sue Townsend: Adrian Mole
Nem tudom eldönteni, 10 évvel ezelőtt az Annie Hallból idézgettem gyakrabban pár fröccs után, vagy az első két Adrian Mole-kötetből. A brit munkásivadéknak legalább olyan szar pereputtya van, mint honfitársának, Harry Potternek, csak sajna neki ez a valódi családja, és a merev szabályok uralta suli bukéja sem vetekedhet a Roxfort romantikájával. Ügyetlen csetlés-botlása, a norvég bőripar iránti szenvedélye és permanensen gyatra helyzetfelismerő képessége dacára az első két kötetben övé az iskola jó csaja, aki a rigid tanárokat rendre kommunisztikus elveivel borítja ki: később szakítanak, Pandora egyetemre megy, Adrian pedig tovább punnyad a lelki és szellemi mocsárban. Felnőve és az iskolát elhagyva a karakter mind nyomasztóbbá válik, és az írói igyekezet ellenére is egyre kevésbé vicces, így sorsának követésével a negyedik kötet után felhagytam. Írjátok meg, ha hiba volt.
5. Stephen King: Carrie
Ez a Carrie bizony nem Bradshaw, és mosodában güriző édesanyja is más Mama, mint József Attiláé volt. Ezt az anyukát a Pokol kénköves lángjai a földlakók túlnyomó többségénél jóval intenzívebben foglalkoztatják, s családi hátterének „hála”, Carrie számára az iskola csak borzalmaktól hemzsegő, kíméletlen közeget jelent. Tinédzsereknek álcázott sötét lelkű démonok bánnak el könyörtelenül a sorból kilógókkal, a legkevesebb, hogy az elvérzéstől való őrjöngő félelme közepette tamponokkal hajigálják, mivel bigott anyja elmulasztotta a menstruáció mibenlétéről felvilágosítani. Hiába akad a tanárok és az iskolatársak között, aki szán-bán, hiába bűntudat, korrekciós kísérlet, mea culpa, a méltóságában kegyetlenül megsebzett lány disznóvéres Sátán-maszkjában tűzesővel pusztítja el az iskolát, ahogy képzeletben teszi milliónyi szétalázott kamasz – Rabszolgák, Basinik, Medve Gáborok - a tudás házának eufemizált kínzókamrával. Ne legyen béke poraira.
6. J. K. Rowling: Harry Potter
Az első kötetnél még simán gyanakodhattunk, hogy egy szerencsétlen, a nevelőszülők kínzásaitól félhülye kisfiú hagymázas halkója ez az egész Roxfort-dolog, a nagy varázsló-öndefiníció meg, akinek gyilkos erők törnek az életére, szimpla paranoid téveszme, nyilván sok Ózt olvasott szegény, mikor étlen-szomjan a szobájába zárták. De aztán mégse így lesz, szociohorror helyett a verőfényes (néha azért bealkonyuló) fabulák világába dehoppanálunk: Roxfort a mesék birodalmának tartozéka, parodisztikus elegyét adva a gótikus történetek fantáziaképeinek és a száraz brit iskolarendszernek. Az ódon kastély az angolszász modell házrendszerében működik, a szobákba viszont csak a mozgó és beszélő képek segítségével lehet bejutni: szellemek barangolnak az ebédlőben és sírdogálnak a vécén, de ha félsz tőlük, a varázslóképző levelező kurzuson is elvégezhető. Szinte az összes rész végén bezárás fenyegeti, mivel könnyű prédája a sötét oldalnak (Dumbledore cseppet talán túlértékelt igazgató), ám végül felhők közül a nap, és a Ron-Hermione páros különcsatája is befejeződhet az átkaroló hadművelettel.
7. Erich Kästner: A repülő osztály
Karácsonyi színdarabra készülő fiúk, szintén internátusban. A regény hangulatát áthatja a szünidő előtti napokra jellemző oldottság, amikor a nebulók már képtelenek a tanításra is figyelni. Érdekes, hogy a lányiskolákban játszódó regényekben – hát még a koedukáltakban − általában a szerelmi szál dominál, míg ez kifejezetten ártatlan ifjúsági regény, akárcsak annak a kisborjúnak a szeme, amely rendszeresen a narrátorhoz szegődik a Zugspitze festői csúcsai alatt.
8. Agatha Christie: Macska a galambok között
A tojásfejű detektív ezúttal egy előkelő bentlakásos lányiskola és egy közel-keleti politikai konfliktus közötti összefüggéseken töri agysejtjeit, ugyanis az internátusban úgy hullanak a tanárnők, mint a legyek. Hercule Poirot ugyan nem az a szoknyavadász fajta, mégis van némi, Agatha Christie-re jellemző irónia abban, hogy minden férfifantázia alfájában és omegájában, a hamvas fiatal lányoktól hemzsegő oktatási intézmény kulisszái mögé nem alfahím, hanem egy nyugalmazott, az idő múlását tudomásul nem vevő rendőrtiszt tekinthet be.
9. Jean Webster: Nyakigláb Apó
Megint egy pedagógiai közegbe helyezett szerelmi történet, amely még utal is a Jane Eyre-re, csak annál jóval könnyedebb. Jerusha, azaz Judy Abbott levelei titokzatos jótevőjéhez eleven képest festenek egy amerikai bentlakásos lányiskoláról, a maga tipikus alakjaival: a beképzelt gazdag lány, Julia Pendleton, a mókamester Sally McBride, a megszeppent elsősök és a távolról csodált végzősök, és ebben az inkább rózsaszín, mint tarkabarka társaságban Judy a kötelező művészlélek, aki természetesen első angol irodalomból és megbukik latinból. A regényt egyébként érdemes volna összevetni a 21. századi amerikai tinivígjátékokkal, mert az altesti poénok hiányát leszámítva semmiben sem különbözik tőlük − bugyuta, de szerethető, hisz kinek volna szíve nem szeretni a kollégiumi évek romantikáját.
10. Lucy Maud Montgomery Anne-sorozata
Megszámlálhatatlanul sok kötetes regényfolyam egy vörös hajú örökbe fogadott lány szenvedés- és megváltástörténetéről, pontosabban történeteiről, hiszen az őt rabszolgának tekintő nevelőszülők után a szűkszavú Cuthberték körében valóságos paradicsomra lel. Engem sem került el a Zöldorom-mánia téveteg kamaszkoromban, egészen a közelmúltig, amikor újraolvastam az egész sorozatot, és már egyáltalán nem tetszett (szenvelgő, giccses, közhelyes, idegesítő, és főleg prűd, de nagyon), kivéve a falusi iskolában játszódó jeleneteket, amelyek a legjobban megírt részek, tele élettel és egészséges humorral, sőt, akár ma is időszerű kérdéseket felvető tanár-diák szituációkkal, mint például a fegyelmezés ügye (még a végletesen idealista Anne keze is eljár egyszer) vagy a tanár és diák szerelmi viszonya, amely, még ha jóval ártatlanabb is – vagy csak úgy tűnik – egy a kevés lélektanilag és morálisan hiteles epizód a történetben, amely mintegy fellebbenti a fátylat az álszemérmes kanadai falucska lakóinak életéről.
