Általános cikkek ken_follett gabo

Ken Follett túladagol minket

picidzé | 2008. május 29. |

B
Ken Follett - Az idők végezetéig, Gabó, 1060 oldal, 4590 Ft.


A katedrálist nem kell bemutatni senkinek, de röviden talán mégis annyit, hogy egy több generáción átívelő ponyva-eposz, melyben intrika, politika, történelem, szex és erőszak tökéletes elegyet alkot, hogy az egyszeri olvasó észre sem veszi, hogy ráesteledett, és egyre csak azon izgul, hogy a következő fejezetben már a gonosz tényleg elnyerje, a jó meg felépítse azt a falhozverdesett katedrálist.

Lássuk csak a folytatást. Ken Follett nem végzett félmunkát ezúttal sem, ami már abból is látszik, hogy egy átlagos könyvmoly bicepsze igencsak kikerekedik, mire végigrágja magát a könyvön (feltéve, hogy nem a sörhasán támasztja, mint én). Szóval szép vastag. Mint elődjén, ezen is érződik, hogy hatalmas mennyiségű kutatómunka áll mögötte, és bár csak a 80. oldalon történik meg az első explicit dugás, ebből a regényből is csöpög a szaft, elvetemültek a gonoszok, jó fejek a hősök, szóval minden együtt van egy izgalmas történelmi kalandregényhez. De valahogy mégsem lett százas.

A sztori A katedrális helyszínén, Kingsbridge-ben játszódik, 200 évvel az abban történtek után. Az idők végezetéig egyes szereplői leszármazottai a nagy előd főhőseinek, de ez csak párszor kerül szóba, önmagában is megáll a könyv. Ennek ellenére mindenképpen ajánlom, hogy ha valaki még nem olvasta A katedrálist, akkor kezdje azzal. Csak.

Ezer oldal történetét nem lehet  - és nem is érdemes - összefoglalni, de azért valamit mégis. Négy kisgyerek az erdőben tanúja lesz, ahogy egy katona végez két üldözőjével, elás valami nagyon-nagyon titkos titkot, majd szerzetesnek áll. A regény a gyerekek életét követi végig. A szegény kislányból szegény öregasszony lesz, de közben is igen szar neki, a lecsúszott lovag fiaiból építőmester, illetve katona, a Már Fiatalon Is Lázadó És A Középkorban Hiperliberális lányból meg nem mondom meg, hogy mi, mert az Antispoiler Liga nagymestere vagyok. (Érdeketelen, de szórakoztató adalék, hogy ez utóbbi lányt Carisnak hívják, viszont van egy igen kedves kollégám is, akit bonyolult okokból szintén Carisnak hív mindenki, csak ő a regényhőssel ellentétben egy 35 éves férfi. Így azért kicsit nehéz volt néha beleélni magam a szituációkba.).

A gyerekek felnőnek, közben pedig kitör a százéves háború, valamint a pestisjárvány, csuda vidám egy korszak volt. Ráadásul nagy köcsög lesz az apátság priorja, a város céheinek új elöljárója sem jó fej, úgyhogy sejteni lehet, hogy a szereplőkkel rengeteg roppant kellemetlen dolog történik majd. Mondjuk megerőszakolják, boszorkánysággal vádolják őket, nem kapnak munkát, kenyeret meg végképp nem, ilyesmi. Nem túlzok azt hiszem, ha azt mondom, hogy minden fejezetben történik valami tragédia, amin persze úrrá lesznek a hősök, csak azért, hogy 50 oldallal később megint feltűnjön a rossz fej / kiderüljön, hogy... / megint megvádoljanak valakit, hogy... és a többi.

Tényleg nagyon fordulatos, izgalmas a könyv, de a 800. oldal körül már tele volt a tököm az izgalommal és fordulatokkal, és már nagyon szívesen olvastam volna 200 oldalon keresztül, hogy vettek egy telket Kingsbridge alsón, cseresznyefát ültettek és a szomszéd elé öntötték a szemetüket. Ez az én hibám, de szerintem akkor is túladagol minket Follett kalanddal, elméretezte kicsit a dolgot. Van valami filmes szabály is, hogy a 90. perctől minden perc duplán számít, valami ilyen ökölszabályt kéne megállapítani intrikára is. Kommentben nem kell ordítani, simán elhiszem, hogy valaki szerint pont úgy jó, ahogy van.

Ilyen lineáris sztorinál pedig az sem árt, ha legalább egy szerethető szereplő van, akiért végig lehet izgulni a rengeteg oldalt. engem pedig többé-kevésbé minden szereplő idegesített. Főleg A Feminista Lány Akinek Véleménye Van, de ő csak a legkiemelkedőbb, a regény minden hőse irritált valamennyire. Kicsit úgy tűnhet, hogy nem tetszett nekem a könyv, pedig de. Érdekes, hiteles korrajz, izgalmas kalandok, meg minden. Csak mindenből kicsit túl sok.