Új év, új fogadalmak! Egy csomó érdekes cikkel találkozunk, amiket ezért-azért nem szemlézünk, viszont tök jó lenne az érdeklődőbb olvasóinkkal megosztani, ha már irodalomról, könyvekről, írókról, esetleg könyvpiacról esik szó. Képtelenség hétközben mindent elolvasni, viszont hétvégére meg már ki emlékszik arra, mit talált kedden délelőtt a Facebookon, a Flipboardon vagy a Twitteren. Ha valakinek tetszik a kezdeményezés, akkor bátran küldje emailcímünkre azt a nagyon hosszú magyar vagy angol nyelvű cikket, amit érdemesnek tart hétvégi olvasásra. Ez lesz a Hosszú rovat.
A világ legnagyobb, egyszemélyes könyvgyára
A világon a legtöbb könyvet James Patterson adja el, állítólag 300 millió példányt. Hogy éri ezt el? Patterson egyszemélyes iparágat épített fel a szöveggyártásra, két tucat társszerzővel dolgozik, vagyis inkább producere a regényeinek, bármilyen furán is hangzik. A Vanity Fair nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Patterson a könyvek Henry Fordja. Azt úgyis tudjuk, mit jelent Ford az autóiparnak vagy úgy általában a tömegtermelésnek. Patterson története számomra teljesen hihetetlen, de igaz: 31 kiadó utasította vissza, amíg a Little, Brown kiadta első regényét. A sikerének a titkát lehetetlen megfejteni, de a könyvei outline-ját ő írja, és csak utána adja ki a társszerzőknek. A teljes cikket itt lehet elolvasni>>
Nádas emléklapjai
A júliusi Holmiban jelent meg Nádas Péter első emléklapjainak egyike, 15 oldalas masszív olvasmány, ami most folytatódott a karácsonyi ÉS-ben. Előbbi elérhető online, utóbbi csak az előfizetőknek, de érdemes valamelyiket vagy mindkettőt elolvasni.
"Elég csodálatosra sikeredett, amikor másfél évtized múltán először láthattam a tengert. Elszakadtam a többiektől, árkon, bokron át, úttalan utakon mentem és mentem a hang iránt. Világos volt, hogy a tenger hangja, a hullámverés hangja, holott előtte soha nem hallottam hullámverést. Bokáig süppedtem a száraz homokba a meredeken aláereszkedő dűnék között, nehéz lett a lépés, egyre közelebbről lehetett ugyan a hangját hallani, életemben először egyre erősebben érezni levegőjét, fuvallatát, mégsem volt sehol. Uramisten, hol van már a tenger. Szárnyaltam felé, tizenhét évesen. Amikor észrevettem, hogy hiszen cipőstül vízben állok. Azonnal az ölemig csapott a víz, a sós hullámverés permete a számon. Ködben láttam meg először, azaz tejfehér reggeli ködben nem láttam meg először a tengert egy Międzyzdroje nevű, csinos kis lengyel fürdőhelyen, azaz német nevén Misdroyban. "
Mi köze van T.S. Eliotnak a hipszterekhez?
Idén 100 éve jelent meg az Alfred Prufrock szerelmes éneke című vers, amelynek címben is megidézett karaktere, Prufrock lehetett az első hipszter, legalábbis az Atlantic elemzése ezt bizonygatja. Egyébként így kezdődik a vers Kálnoky László fordításában (és így folytatódik):
Induljunk el, te meg én,
Ha már kiterült az éj a város egén,
Mint az elkábított beteg a műtőn;
Menjünk a félüres utcákon át,
Hol olcsó szállodák
Barlangjába hív a kalandos éj,
Kocsmák fűrészporán osztrigahéj:
Az utcák: összekapcsolódó szürke érvek,
Rejtett céllal kísérnek.
S a nyomasztó kérdés felé vezetnek...
Feleletet rá ne keressél.
Menjünk, mert kezdődik az estély.
Milyen az Amazonnál dolgozni karácsonykor?
Karácsonykor jelent meg a Gawkeren egy remek cikk az Amazonról. A különlegessége, hogy a szerző a karácsonyi felhajtást csinálta végig a céggel, ami az ünnepi időszakra több ezer embert foglalkoztat pluszban.
Szép háta van, de mást nem tudunk róla: Centauri
Centauri nagyon titokzatos és érdekes alakja az irodalmi életünknek, például róla is azt hitték, ahogy egyébként minden álneves szerzőről egy darabig, hogy valamelyik híres írónk keresett magának alteregót. A 168 órában a kalapos férfinak még a hátizmait is megnézhetjük, ami nem akármi! Volt rakodóember, tudományos kutató, kukoricapakolás közben Schopenhauert olvasott, gyűjti a borokat.
"Delhiben aztán elvesztem az első nap, leszakadtam a csoporttól, nem volt nálam se útlevél, se egy rúpia. Szaladgáltam az utcákon, eljutottam a lepranegyed kellős közepébe, de nem volt időm pánikba esni. Forró volt a helyzet Indiában akkortájt, életveszélyes volt kint maradni éjszakára. Végül megtaláltam a szállodát még sötétedés előtt. Ekkor már remegtem, kijött rajtam a sokk, ijedtemben elszívtam életem első cigarettáját. Egy jéghideg mangóval ünnepeltük az újjászületésemet.
