B-
Cziczó Attila: Galambketrec, Novella Könyvkiadó, 2008, 1.990 Ft
"Mit csinál egy baromi nagy és szép ember – de tényleg! –, ha éppen nem fehérnemű-bemutatókon konferál, vagy nomádtáborban figyeli a kamaszokat és röhög velük sokat? Talált-süllyedt, novellaregényt ír. Zárójelben megjegyzem: nem is olyan rosszat."
Kétsége ne legyen senkinek: a fenti első mondat Cziczó Attila Galambketrec című, a Novella Könyvkiadónál 2008-ban megjelent novelláskötetének borítószövegéből vett idézeteket tartalmaz. Én nem tudom, minek kell elkövetkeznie ahhoz, hogy az ember a legközelebbi barátait ne engedje a borítószöveg-szerkesztés közelébe, a magam részéről majdnem földhöz vágtam a kötetet, amikor a fenti bemutatást először elolvastam. Pedig kár lett volna, hiszen egész jó kötettel van dolgunk.
A könyv műfajilag novellaregény, ami nem idegen a jelenleg 38 éves szerzőtől, hiszen saját honlapjának tanúsága szerint már volt egy hasonló próbálkozása, amiből pár részlet – az író egyéb irányú működését bemutató zenei, színjátszási stb. információk mellett – el is olvasható. A jelen kötet nagyjából abban merül ki, hogy egy képzeletbeli (naná!) „főhős” életének egy-egy kisebb-nagyobb jelentőségű sztorijába kapunk betekintést, az iskoláskortól kezdve a felnőttkorig. Pontosabban sejtésem szerint 13-tól 34 éves korig, ahogyan az egyes novellák számozása mutatja (bevezetés nincs számozva). Az pár első novella amolyan jópofizós kölyökkori sztori, tele amolyan „csakanyámnetudjameg” szösszenettel. A sztorik egymáshoz – ritka kivétellel – csak a főhős-mesélő személyén keresztül kapcsolódnak; mégis egész jól követhető életút rajzolódik ki előttünk. Egyszer csak kezd észrevétlenül értelemmel megtelni ez a szemlátomást felszínes történet-füzér: az égő csajozós próbálkozások, a ciki rokonság stb. unalomig csépelt maszlagából elkezd előtűnni valami személyes, ami beazonosíthatóvá teszi a főhőst a sok 12-egytucat zsebhokibajnok tizenéves közül. Az életkor előrehaladását jelző történetekkel együtt, a szemünk láttára fejlődik a főszereplő, formálódik erkölcsi értékrendje, világnézete, mintha gyerekkori haverok lennénk.
A haverkodás amúgy a kötet egyik legvitathatóbb pontja. A szöveg ugyanis tele van jópofának meg szellemesnek gondolt kiszólásokkal, az író unos-untalan kikacsintgat a szövegből, bratyizgat velünk. Az ilyen, zárójelek közé foglalt megjegyzésekkel Mississippi-t lehetne rekeszteni, szerintem ez a világ legzárójelesebb kötete, három kivételével (megszámoltam!) minden oldalra jut legalább egy, amiből elég hamar elegem lett. Akárcsak a jó pár elcsépelt, fárasztó szóviccből; itt is „a kevesebb: több” elvét kellett volna megfontolni. Azonban érződik, hogy maga az író tényleg ilyen; nyakam rá, hogy a hétköznapi életben is ennyi hülyeséget beszél, ilyen csapongó a stílusa, ezért, bár engem néha határozottan irritált, ezt nem tartom a könyv komoly hibájának.
A leggyengébben a „Cunicumi” meg a „Tarantino is így csinálná” című novellák sikerültek; ezek érzésem szerint kissé idegen testet képviselnek a kötetben, semmit nem mondanak el a főszereplőről, mintha jobb híján muszájból írta volna őket Cziczó Attila. Kifejezetten jó volt olvasni viszont azokat a novellákat, amelyekben a főhős kissé kitekint a tesztoszteronszintjén túli világba; a „Peták”, „A következő”, „Monogram” és „Ajándék” c. írások az emberi kapcsolatok egy-egy komolyabb kérdését (család, rokonhalál, bosszú, barátság stb.) járják körül, anélkül, hogy sablonosak, ömlengősek vagy hiteltelenek lennének. Ezek közül pár online is elolvasható. (Egyébiránt a kötet nem a fenti borítóval jelent meg, a kiadó végül a lentebb látható, visszafogottabb borítóképet választotta)
Röviden: a novelláskötet történeteiből kirajzolódik, hogy miért és miként lesz olyan egy férfi, amilyen. És ez a cél, hiszen a bevezető szerint ez a könyv tulajdonképpen a „nőknek” készült, a „férfiakról”; mentegetőzés helyett, magyarázat gyanánt. Használati útmutató helyett egy inkább egy használható hibajegyzék. Annak szerintem megteszi; éles tesztelésre majd odaadom valamilyen nőismerősömnek. Vagy megveszem neki ajándékba. Ki tudja; hátha örül neki.
