Általános cikkek novella pályázat 2008 harrypotter

Gombási Andrea

Könyves Magazin | 2008. június 16. |

A motoros kigyorsított, és olyan hirtelen vette be az éles kanyart a sötétben, hogy az üldöző autóban mindkét rendőr felkiáltott: - Hűha! Fisher őrmester azonnal a fékbe taposott hatalmas lábával, mert biztos volt abban, hogy a hátul utazó fiú a kerekei alá kerül; de a motor egyik utasát sem dobta le a kanyarban, csak kacsintott egyet vörös hátsó lámpájával, és eltűnt a szűk mellékutcában.

- Most megfogtuk őket! - kiáltott a másik rendőr, Anderson izgatottan. - Az zsákutca!

Fisher keményen a kormányra dőlt, a sebváltót rángatta, és úgy üldözte a motorosokat felfelé a sikátorban, hogy a falak közben a fényezés jó részét lehorzsolták az autó oldaláról.

Ott ült a zsákmány a fényszórók előtt, a negyedórás kergetőzés után mozdulatlanul végre. A két motoros beszorult a felettük tornyosuló téglafal és a rendőrautó közé, amely most hörögve, szikrázó szemekkel közeledett feléjük, akár egy ragadozó.

Annyira kevés hely maradt az autó ajtaja és a sikátor falai között, hogy Fisher és Anderson csak nagy nehezen tudtak kikászálódni a járműből. Sértette a büszkeségüket, hogy így, rák módjára botorkálva kell megközelíteniük a gazembereket. Fisher végighúzta tekintélyes pocakját a falon, a gombok csak úgy repkedtek az ingéről, és végül még a visszapillantó tükröt is letörte a hátsó felével.

- Le a motorról! - kiáltott a vigyorgó fiatalokra, akik úgy sütkéreztek a villódzó kék fényben, mintha élveznék a helyzetet.

Úgy tettek, ahogy mondta. Fisher végre megszabadult a törött visszapillantótól, és jól végigmérte a fiúkat. Úgy tűnt, nincsenek húszévesek sem. A motort vezető hosszú, fekete hajú srác szemtelenül jóképű volt, és Fishert kellemetlenül emlékeztette a lánya semmirekellő gitáros barátjára. A másik fiúnak is fekete haja volt, de rövid, és összevissza állt; szemüveget viselt, és szélesen vigyorgott. Mindkettejük pólóján egy nagy arany madár képe díszelgett: bizonyára valamelyik fülsüketítő, dallamtalan rockbanda jelképe.

- Nincs rajtuk bukósisak! - kiabált Fisher, és egyik, majd másik fedetlen fejre mutatott. - Átlépték a sebességhatárt... igen jelentős mértékben! (Az az igazság, hogy a regisztrált sebesség nagyobb volt, mint amennyivel Fisher valaha is elhitte volna, hogy egy motor száguldani tud.) - Nem álltak meg a hatósági jelzésre.

- Nagyon szerettünk volna megállni egy kis beszélgetésre - mondta a szemüveges fiú, - csak éppen próbáltunk...

- Csend legyen! Most aztán nagy bajban vagytok ti ketten! - hördült fel Anderson. - Neveket kérek!

- Neveket? - kérdezett vissza a hosszú hajú. - Hát, lássuk csak. Legyen mondjuk Wilberforce... Bathsheba... vagy Elvendork...

- Az Elvendorkban az a legjobb, hogy fiú- meg lánynév is lehet! - mondta a szemüveges.

- Ja, hogy a mi nevünkre gondolt? - kérdezte a másik, látva, hogy Anderson már-már felrobban a méregtől. - Mondhatta volna! Ő James Potter, én pedig Sirius Black vagyok.

- Az biztos, hogy a dolgaid nagyon sötétre fordulnak egy percen belül, te szemtelen kis...

De sem James, sem Sirius nem figyelt oda rá. Hirtelen olyan éberré váltak, mint a vadászkutyák, és valahová Fisheren és Andersonon túlra figyeltek, a rendőrautó teteje fölé, a sikátor sötét szájára. Majd tökéletesen egyforma, határozott mozdulattal a hátsó zsebükbe nyúltak.

Egy szívdobbanásnyi időre mindkét rendőr elképzelte, hogyan villannak feléjük a fegyverek, de egy pillanat múlva kiderült, hogy a motorosok nem rántanak elő mást, mint...

- Dobverők? - gúnyolódott Anderson. - Ti ketten igazi mókamesterek vagytok, nem igaz? Jól van, most letartóztatunk titeket, a vád...
De Anderson soha nem nevezhette meg a vádat. James és Sirius kiáltottak valami érthetetlent, mire a fényszóró sugarai megmozdultak.
A rendőrök körbefordultak, aztán megtántorodtak. Három ember repült - igen, valóban repült - a sikátor fölött, seprűnyélen; és ugyanabban a pillanatban a rendőrautó a hátsó kerekeire ágaskodott.

Fishernek megbicsaklott a térde, és a földre huppant; Anderson meg elbotlott Fisher lábában, és ráesett, aztán puff! durr! reccs! - hallották, ahogy a seprűnyélen repülők beleütköznek a felágaskodott autóba, és alighanem eszméletlenül zuhannak a földre, miközben törött seprűnyél-darabok záporoznak körülöttük.

A motor újra életre kelt, és felbőgött. Fisher tátott szájjal ült, aztán összeszedte az erejét, hogy újra a két fiúra nézzen.

- Nagyon köszönjük! - kiabálta túl Sirius a motor zúgását. - Leköteleztek minket!

- Igen, örülünk a találkozásnak! - mondta James. - És ne feledjék: az Elvendork uniszex!

Olyan iszonyatos dörrenés hallatszott, hogy Fisher és Anderson egymásba kapaszkodtak ijedtükben: az autójuk éppen visszazuhant a földre. Most viszont a motor kezdett felágaskodni. A rendőrök hitetlenkedő tekintetétől kísérve felszállt a levegőbe: James és Sirius alakja távolodott és szertefoszlott az éjszakai égen, a hátsó lámpa pedig még felszikrázott tűntében, mint egy rubin.

[Gombási Andrea]

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.