Pogátsa Zoltán: Álomunió. Európai piac állam nélkül
Nyitott Kvműhely
integráció
Vajon mikor és mi módon várható, hogy valóban felzárkózunk az "előttünk járókhoz"? Milyen belső logikai rendszer húzódik meg az európai integrációs folyamatok között? Van összefüggés hazánk piaci szereplése és a rendszerváltás között? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ a szerző művében, amelyben elsősorban az egységes belső piac és az eurózóna válságát elemzi. Kötete első felében a keleti bővítések utáni EU-ról ír: tisztázza annak narratíváit, összehasonlítja Thatcher és Delors Európáját, áttekinti a Európa ötlépcsős gazdasági modelljét, és ír hazánk EU-ban elfoglalt helyéről. A könyv további részében egyéb tagállamok (Írország, Görögország, Szlovákia) példájának tükrében járja körül a témakört, külön fejezetben tárgyalva a nem EU-tag Svájc, Norvégia és Törökország esetét.
Karácsony Sándor: A magyar észjárás
Széphalom
néplélektan, szociálpszichológia, magyarság
Karácsony Sándor legnépszerűbb írása utoljára 1985-ben jelent meg. Azokat az olvasókat várja, akik a jellegzetes magyar gondolkodásmódról nem csupán délibábos elméleteket, hanem összefogott, az egész magyar társadalmi életre kiterjesztett, nagyívű esszéket akarnak olvasni. A három különálló írásban foglalkozik a sokat bírált magyar tulajdonságokkal is, a szalmaláng-lelkesedéssel, a csömörig menő passzív rezisztenciával, amelyeket éppenséggel a túlélés, sőt (pl. a tudományos felfedezéshez nélkülözhetetlen intuíció, a vészhelyzetben lehetetlent vállaló tett kapcsán) az alkotóerő zálogának lát. E lelki struktúrát vetíti rá az iskolarendszerre, ebből a szempontból határozza meg az elemi és a középiskola, valamint az egyetem célját, szerepét a sajátos magyar társadalomban.
Sausic Attila: Berlin utcáin. Köztéri sétafirkák
Kalligram
képzőművészet, helyismeret, Berlin
Sausic Attila a német világváros egy sajátos szeletét tárja a hazai olvasóközönség elé. Berlin utcáin sétálva jó újságírói vénával kommentálja a város köztéri szobrait, plasztikáit, objektjeit, olykor épületeit. Kereken ötven alkotást foglalt kötetébe, s természetesen nem megy el szó nélkül az általuk megidézett történelem mellett sem. Az egy-egy teljes oldalt kitöltő színes fotók mellett a rövid - ugyancsak egy oldalas - szövegek igen informatívak, s jócskán tartogatnak meglepetéseket. Marx és Engels alakja, az NDK-s fel maradványa már önmagában is beszédes, mégis érdemes elolvasni a szerző értelmezését, melybe érdekes történetek és hazai emlékek fonódnak. Így fordulhat elő, hogy a Gorgóhoz a józsefvárosi házak hulló vakolata társul, a treptow-i szovjet katonához Osztyapenko és Lajka kutya, s ilyenformán tartozik ide, hogy Tolnai Ottó rózsaszín flamingóvá varázsolta a berlini utcák felett ívelő csővezetékeket.
Gubacsi Attila - Barta Balázs: 21 szamuráj. Beszélgetések Magyarország vezető harcművészeivel
Axel Média
küzdősport, interjú
A sportok között különleges helyet foglalnak el a harcművészetek. Ennek oka elsősorban az a spirituális és lelki plusz, mások és mindenekelőtt önmagunk megismerésének a lehetősége, ami többé, mássá teszi ezeket az utakat a többi mozgásfajtához képest. A jelen kötetben huszonkét küzdősport huszonegy hazai mesterével ismerkedhetünk meg: Gubacsi Attila és Barta Balázs faggatta őket életfilozófiájukról, pályafutásukról, harcművészettel kapcsolatos tapasztalataikról, gondolataikról. A megszólalók körében ott találjuk többek között Polyák Imre birkózót, Várszegi Rudolf aikido, Galla Ferenc dzsudó, Bánhegyi László kung fu, Patakfalvy Miklós taekwondo, Vadadi Kornél kendo és Robert Lyons shaolin kung fu mestereket, Kassai Lajos lovasíjászt, Szántó Imre ökölvívó-edzőt és Vukics Ferenc baranta-mestert. A portrék mellett a küzdősportok pszichológiájáról, szellemiségéről is remek összképet kínáló, fekete-fehér fotókkal illusztrált kiadványt a harcművészek rövid bemutatása zárja.
Engem nem tudtak eloltani. Tisztelet Babits Mihály születésének 125. évfordulóján
szerk. Székely Sz. Magdolna
Szekszárd,Illyés Gy. M. Kvt.
antológia
Mit jelent Babits Mihály öröksége a mai idősebb és fiatalabb írógenerációk számára? Láthatatlan viszonyítási pont-e még; vitathatatlan tekintélye mellett él-e szelleme, olvassák-e műveit? Ezekre a kérdésekre kínál választ az összeállítás, amelyben kortárs költők, írók (mások mellett Farkas Árpád, Kányádi Sándor, Juhász Ferenc, Móser Zoltán, Lator László, Kukorellí Endre, Parti Nagy Lajos, Lackfi János, Zalán Tibor, Kornis Mihály, Tóth Krisztina, Podmaniczky Szilárd, Rába György, Szkárosi Endre) Babitsról írt, Babits emlékének ajánlott versei, vallomásai olvashatók. Az író születésének 125. évfordulójára megjelent kiadvány könyvészeti szempontból is igényes, főként a kánonképződés, a kultusz, az irodalmi hagyományozódás kérdései iránt érdeklődők fogják keresni.
Leltárhiány. In memoriam Domokos Mátyás
szerk. Sebestyén Ilona
Nap K.
író, kritkus
A 2006-ban elhunyt Széchenyi-, József Attila- és Magyar Örökség-díjas kritikus, író, szerkesztő, Domokos Mátyás életművét ismerhetjük meg a Nap Kiadó In memoriam c. sorozatának jelen kötetében az író saját és kortársai írásainak tükrében. Kronológiai sorrendben halad végig a neves irodalmár pályafutásán, elidőzve annak olyan fontosabb állomásain, mint a Szépirodalmi Könyvkiadó főszerkesztőjeként, a Holmi című folyóirat társszerkesztőjeként vagy a Századvég és az Osiris Kiadó irodalmi vezetőjeként eltöltött évek. A fekete-fehér képmelléklettel induló összeállításban Domokos Mátyás saját írásai és levelei mellett olyan pálya- és kortársak kaptak helyet, mint Pomogáts Béla, Kálnoky László, Németh László, Ágh István, Petri György vagy Rónay László.
Az elsodort író. In memoriam Szabó Dezső
szerk. Gróh Gáspár
Nap
író
Szabó Dezső (1879-1945) a 20. századi magyar irodalom egyik legvitatottabb alakja; olyan író, akit hívei óriásként magasztaltak, bírálói pedig munkássága minden vonatkozását - gondolatait és stílusát egyaránt - elvetették. Juhász Gyula például a sokat mondó Rab titán című versével ünnepelte, ugyanakkor Kosztolányi megsemmisítő kritikát írt Az elsodort faluról. A műfordító Kállay Miklós 'a pamflet Michelangelójának' nevezte, mások már a neve hallatán is fanyalogtak vagy átkozódtak. A kötet kronológiai rendet tartva tekint végig Szabó Dezső pályáján, a kolozsvári szülőháztól az ostromlott Budapest egyik Rákóczi téri bérházának pincéjéig. Hogy Szabó Dezső mennyire foglalkoztatta kora irodalmát, azt jól jelzi, hogy a két világháború közötti magyar irodalom szinte minden számottevő alkotója hallatta hangját a személyét övező polémiákban. Volt, aki vívódó, igazságkereső félistennek lát ta, más meg 'sárvulkánnak', amely, ha kihűl, csak sarat hagy maga után, korábban csak Adyval kapcsolatban hangzott el annyi szélsőséges vélekedés.
Szépirodalom
Bereményi Géza: Jézus újságot olvas. Válogatott novellák
Kossuth
novella
A népszerű színházi és filmrendezőről, forgatókönyvíróról, Bereményi Gézáról talán kevésbé ismert, hogy lassan negyven éve íróként is tevékenykedik. A sorrendben tizenharmadik kötetében egybegyűjtött tizenkét novellának látszólag semmi köze sincs egymáshoz, mégis talán az egybefűzi őket, hogy szinte mindegyik valami különleges emberi kapcsolatról szól. A címadó Jézus újságot olvas egy gyermekkori emléket elevenít fel, mikor a nagybeteg szerző lázálmában a Megváltót látja megtestesülni, amint éppen újságot olvas betegágyánál. A novella a vallásos élmény gyermekkori megjelentésének megható története. A rendkívül érdekes Svéd király című alkotás egy olvasó és egy könyvhős: egy boldogtalan egyetemista fiú és Károly Gusztáv svéd király különös, korok között átívelő párbeszédét rögzíti. A Petőfi Ha férfi vagy, légy férfi c. költeményének elemzése szintén gyermekkori emlék, melyben keveredik a gyermekkori szerelem megismerésének témája az 1956-os forradalommal. A Csendőrök című novellában egy fiatal lány szerelmi drámája jelenik meg a kivégzése előtt. A két záró novella (Hóesés a Vízivárosban; Eldorádó) pedig szintén a várkörnyéki gyermekkorba visz minket vissza.
Lovász Krisztina: Adélka szerint
AB-Art
regény
Az erdélyi származású, Magyarországon élő írónő regénye korábban a Helikon című folyóiratban látott napvilágot folytatásban .A történet főhőse Adélka, a naiv és szeretetre, szerelemre éhes könyvtároskisasszony, aki egész életét a könyvtárosi rend jegyében próbálja matematikai pontossággal vezetni, noha az élet, sajna, egészen másképp működik. Találós kérdésekbe csomagolt apróhirdetéseire csupa lehetetlen alak jelentkezik, mígnem kalandos párkeresési akcióira a főzős gyilkos teszi rá a pontot. A bájos magándetektívpár segítségével üldözőbe vett (álszerényen pulcsiban ücsörgő) szélhámost majd egy finnugrista konferencián sikerül végképp faképnél hagyni, mígnem a történet a fiktív jövőben záródik. Adélka, aki Amerikában fut be tévébemondói karriert, űrszemétté vált, pofozó csipkekesztyűje révén vesz elégtételt az őt ért sérelmeken. A fergeteges humorral előadott, számtalan posztmodern intertextuális játékkal, áthallással fűszerezett történet a kéziratot leadó írónő és a regény megjelentetését vállaló Kiadó Adéle néni fia sorsszerű egymásra találásával ér véget. A hrabali képtelenségekkel jócskán telitűzdelt regény egyszerre bájosan önironikus vallomás, melyben megjelenik az írónő gyermekkorának színhelye, Bánffyhunyad és kisebb családregény szálai is körvonalazódnak, valamint karikatúrája a jellegzetes mai szingli létnek is.
Pusztai János: Árpád háza. Ősregény 199 rovásban
Püski
szatírikus regény, Erdély
Pusztai János több mint ötszáz oldalas regénye a manapság divatozó hun-szittya eredetkutatók és sumér-magyar ősbúvárok stílusában, fanyar iróniával készült posztmodern szatíra és kritikai korrajz egyszerre. Az Olt partján élő Ősúr és az Újbudán élő Pusztai Íróúr története párhuzamosan zajlik, miközben az író folyamatosan kommentálja, érzékelteti a nyelvi kifejezés határait, egyszerre leleplezve a köznyelv üres sablonjait, a délibábos ősmagyarkodás komikusságát és érzékeltetve a nyelv rejtett összefüggéseit, amelyeket az amatőr őstörténészek modorában a legkülönfélébb tipográfiai kiemelésekkel nyomatékosít.
Tóth László: Egy öngyűjtő feljegyzései avagy esszék, futamok
Kalligram
esszék, Felvidék
Halk szavú, szerény, ugyanakkor személyes hangvételű, nagy látószögű esszéi a dolgok, a felület, a látszat mögé világítanak. Miért álságos azt mondani: Megdöntöttük a rendszert? Miféle ópium rejlik Márai naplóiban? Mit üzen egy régi, újra felfedezett antológia a hatvanas évekből? Miben rejlik a naplóírás szépsége és sorsszerű tragikuma? Mit jelent az olvasás? Mi a vasárnapi irodalom? Az ilyen és hasonló kérdéseket feszegető naplószerű bejegyzéseket, filozofálgatásokat meg-, megszakítják az író másik énjével, Alter Egonnal folytatott, önelemző, létértelmező párbeszédek, vagy inkább monológok és a hosszabb, nagyobb lélegzetű elemzések, pályaképek, pl. Tőzsér Árpádról vagy Domonkos Istvánról.
Elsőkönyvesek:
Borbély András: Hidegség, állat
Cédrus Műv. Alapítvány
vers, Erdély
Az erdélyi Gyergyóremetén született költő, író furcsa, szorongató címet adott első verseskötetének. A hidegség megfoghatatlan pusztán az érzékszerveinkkel. Egy hely neve inkább, ahonnan kivonultunk, ahol már nem lakozik a szó. De a hidegség mibennünk lakik - kimondhatatlanul Zóna, ahol úttalan utak rakódnak egymásra. Ahol - még épp csak - járni talán lehet. Lehetne ez a szó végső állomása, az utolsó fénypont, ahonnan bevilágítódik az út De a szöveg mint belső táj - puszta metafora. Ami megszülethet e helyen, már nem a szent, hanem egy idegen, az állat - olvasható a magyarázat a címadó vers sorainak végére szedett, könyörtelen makacssággal egymást váltó szavakról: Hidegség, állat. A nyitó vers (Könnyű föld) záró sorai jól visszaadják ezt az egyszerre zenei és gondolati költészetet: Tudom a szó csak fél szárnya a csöndnek,/ Könnyű bárkák. A mélység hallgatag./ Szavak: szélben megbillenő tetők./ Szavak: foszló, felhőkönnyű szárnyak./ Mind elmennek. A szó hiánya marad.
Mihalovics Éva: Az afrikai gyémántkő és más történetek
Accordia
novella
Mihalovics Éva a Havakba égetett szavak című antológiában jelentkezett nemrég novellával, most önálló elbeszéléskötettel lép az olvasók elé. A három ciklusra osztott kötet részben a történelem árnyékában futó emberi sorsokat (Üzen a történelem), részben a társas viszonyok, a szerelmi kapcsolatok, házasságok mélyén megbúvó elfojtott szenvedélyt, a mindennapokat irányító, végül mindig zsákutcához vezető élethazugságokat (Társas játékok), valamint a megalázottságból fakadó, szenvedélyes bűnt és ennek ellentétét, a számító, hideg, álszent emberi praktikákat leplezi le (Szerelem és bűn). Írásaira a finom pszichologizmus jellemző, noha főként a történetek, a cselekmény a hangsúlyos. Stílusa leginkább a pörgős amerikai bestsellerekére emlékeztet, ám az elbeszélést áthatja valamiféle lírai hang - a novellák többsége ugyanis személyes történet, abban az értelemben is, hogy sokszor maguk a főszereplők vallanak - bűntudatból, számvetésből, miként a záró novella idős asszonya, aki szenvtelen hangon meséli - halálos ágyán -, hogyan forgatta ki a férfiakat és tett tönkre családokat saját kényelme érdekében. Vallomás az is, amelyben egy holokauszttúlélő asszony meséli el, hogy egyszerű, életvidám kislányként hogyan használták ki a német tisztek a koncentrációs táborban és végül miként vált egyetlen vigaszává a névtelen, arctalan német tiszttől származó kisfia. Több történet szól a kényszerű kapcsolatokról, a nem tudom, miért vagyok vele-féle életérzésről, míg az utolsó ciklusban olvasható fantasztikus bűnügyi történet egy magyar kisvárosban játszódik, ahol rejtélyes kór üti fel a fejét, mely a (kihasznált, megfélemlített) nőket keríti hatalmába, akik gyilkolni kezdik a férfiakat.
Pályi Sándor Márk: Holnap megdugom. Napló, írások
Noran
napló, karcolat
A fiatal szerző kamaszkori irodalmi kísérleteit adja az olvasók kezébe: naplóját és életrajzi hátterű novelláit, verseit. Korántsem banális vagy éretlen írások ezek azonban, sőt, mintha az egész kötet is jól fel lenne építve. A napló egy tipikus (megkockáztatható, elkényeztetett) budai fiú bájosan őszinte vallomása, melyben bravúros nyelvi humorral rajzolja meg érzelmi élete nem épp nyílegyenes fejlődésvonalát. A rajongva szeretett (szintén belvárosi úrifiú), finom és művelt Marci jelenti kiforratlan érzelmei egyik pólusát. Marci a megmagyarázhatatlan intellektuális vonzalmat, a komoly férfibarátságba oltott fájdalmas szerelmet, míg Sári a mindent betöltő Eroszt, a kábító szenvedélyt testesíti meg. Erdélyi csavargásai, varsói útja során, a barcelonai kávéházakban vagy a kedvenc budapesti házait szemlélgetve is csak az ő illatuk, tapintásuk, kérdéseik és kifürkészhetetlen indítékaik mozgatják gondolatait, míg színes, inkább bábszínházi háttérnek, a néha-néha elboruló vidám komédia díszletének ott a gyermekkori homályos emlékekből kirajzolódó rendszerváltás, a szamizdat, melyet az egyetlen fix pont, az SZDSZ-iroda testesít meg. A második rész Allen Ginsberg-i,Tolnai Ottó-i prózaversek, kassákos expresszionista hangulatfutamok, dokumentatív látleletek elegye, melyekben vonatablakból szemléljük a barátok lakásait (az egy-egy személyiséget, vonzódást és taszítást jelképező lakások, konyhák, házak örökösen visszatérő elemek), Pest fényeit, a csodaszép őszt vagy a budai égre karcolt hegyeket-felhőket, de végül is egyetlen cél, a címben jelölt lehetetlen vágyakozás tárgya játssza a főszerepet. Itt már minden Kangiszer Dóra lesz, főként a k-val kezdődő és a-val, n-nel folytatódó szavak. Mert a szavak végül is a legfontosabbak, hiszen a szerző állandóan játszik velük, csodálatos metaforákat talál, hiszen itt minden csak irodalom, minden az íróvá válásról szól, nemcsak a Ginsbergre feltűnően hasonlító buszsofőr (aki nem is tagadja kilétét, csak sajnos nem ér rá a műveiről beszélgetni, mert úgymond garázsmenet), hanem a Kangiszer Dórával megálmodott nagy szeretkezés is, ami a maga kamaszosan frivol naturalizmusával is csak ennek az álomnak, vágynak, ennek a személyes tényekből felépített költői másvilágnak a része.
Tolle, lege!
