Anita Raja
Elena Ferrante valódi személyazonossága a kortárs irodalom egyik legnagyobb rejtélye. Vasárnap óta azonban mindenki csak egy emberről beszél. Claudio Gattiról, az olasz újságíróról, aki több hónapig tartó nyomozás után azt állítja, Ferrante nem más, mint egy Rómában élő műfordító, Anita Raja. A cikket a New York Review of Books jelentette meg, ami eddig nem éppen a bulváros leleplezéseiről volt híres. Néhány olvasó már egyenesen attól fél, hogy Ferrante soha többé nem fog írni, köszönhetően Gatti és a NYRB hatalmas egójának.
Valószínűleg Gatti sem gondolta, hogy a nagy leleplezés után az irodalmi színtér egyöntetűen ítéli majd el az „oknyomozását”, és áll ki Ferrante mellett. A The Times Literary Supplement szerkesztője cikkben ítélte el a NYRB-ot és az újságírót, és azt írja, ha a TLS-nél próbálkozott volna a publikálással, nem járt volna sikerrel.
Sandro Ferrit, Ferrante kiadóját, és azon kevesek egyikét, akik tisztában vannak az író valódi személyazonosságával, felháborította, hogy valaki szenzációhajhász módon leleplez egy nőt, aki mindig kerülte a reflektorfényt, és csak írni akart. A kiadó szerint undorító, amit Gatti csinált, és különösen, ahogy csinálta, az olasz újságíró ugyanis Ferrante pénztárcájában turkálva jutott el a nagy felfedezésig. Gatti Ferrante kiadója, az Edizione E/O kifizetéseit vizsgálta, és azt a következtetést vonta le belőlük, hogy a regények anyagi haszonélvezője Anita Raja, ugyanis férjével, Domenico Starnonéval épp akkor vásároltak római luxusingatlanokat, amikor Ferrante nemzetközileg is felkapott lett. Gatti arról is írt, hogy sem Raja, sem a férje nem kommentálta a dolgot, amikor megkereste őket.
A kritikákra válaszolva Gatti csak annyit mondott, hogy Ferrante vitathatatlanul az egyik legismertebb olasz figura a világon (Ha ez így lenne, az azt bizonyítaná, hogy többen olvasnak könyveket, mint ahányan leülnek megnézni egy focimeccset. Óriási győzelem ez az irodalomnak.), és az olvasóknak joga van tudniuk, hogy ki is ő, ha már ők csináltak belőle szupersztárt.
A Frantumaglia című önéletrajzi Ferrante-mű megjelentetése Gatti szerint szinte felért egy beismeréssel. Ugyanis az, hogy az író egy Italo Calvino-idézetet (“Ask me what you want to know, but I won’t tell you the truth, of that you can be sure”) választott mottóul, amellyel beismeri, hogy hazudni fog az önéletrajzi munkájában, csak annyit jelenthet, hogy lemondott arról a jogáról, hogy eltűnhessen a könyvei mögött. Ráadásul kiadójával nemcsak táplálják az olvasók kíváncsiságát, hanem egyenesen arra ösztönzik a kritikusokat és az újságírókat, hogy nézzenek be a hazugságok közé. Vagyis Gatti, akit saját bevallása szerint a nagy igazságérzete mozgatott, úgy véli, Ferrante arra vágyott, hogy leleplezzék – azt, hogy minderre egy Calvino-idézetből jött rá, tényleg az oknyomozó újságírás legnagyobb teljesítményeként tartják majd számon a jövőben.
Ferrante identitását nem először próbálták leleplezni, ám ő folyamatosan arról beszél, hogy szüksége van az anonimitásra, mert az megadja neki a védelmet, amire szüksége van ahhoz, hogy ennyire őszintén tudjon írni. Korábban azt nyilatkozta, hogy az anonimitás oka részben az, hogy megvédje a nápolyi közösséget, amelynek az életéből ihletet merít, részben pedig annak vágya, hogy minden társadalmi nyomás vagy kötelezettség nélkül tudjon írni. Szerinte a túl sok kötelezettség megfojtja a vágyainkat és az ambícióinkat, és a modern világ olyan tereket pakol a nyakunkba, amiket időnként elviselni sem vagyunk képesek. A körülötte kialakult médiafelhajtásról annyit mondott: bár mára sok minden megváltozott, még mindig kisebbségben vannak a valóban megbízható férfiak, és hajlamos azt hinni, hogy ennek oka, hogy a férfiak, még mindig elnyomják a nőket - akár erőszakkal, akár kissé finomabb módszerekkel. Szerinte túl sok nőt aláznak meg nap, mint nap, és nem csak szimbolikus szinten.
Raja neve már többször felmerült Ferrantéval kapcsolatban, ám soha semmilyen komoly bizonyítékot nem találtak rá, hogy közük lenne egymáshoz. Ha Raja vagy a kiadó megerősíti, hogy tényleg ő áll az Elena Ferrante-regények mögött, az egyetlen dolog miatt lesz lényeges. Végre senki sem hiszi majd többé, hogy a kortárs olasz irodalom legnagyobb sikere mögött egy férfiszerző áll.
A Ferrante-ügyről bővebben:
Why Do We Care Who the “Real” Elena Ferrante Is?
The Unmasking of Elena Ferrante
Kim Kardashian West, Elena Ferrante, and the Right to Privacy
Novelists like Elena Ferrante - and me - owe you nothing but our books
If You Want to Know Who Elena Ferrante ‘Really’ Is, You’re Asking the Wrong Questions
+ 1 Lili Loofbourow a Twitteren arról, mit árul el Gatti cikke a nők helyzetéről az irodalomban
Végezetül álljon itt a valaha volt kedvenc Buzzfeed-fotónk:
Forrás: Guardian
