A+Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában, Budapest, 2007, Scolar, 208 oldal, 2400 Ft
Akutagava olyan mélyre ereszkedett le az emberi lélek sötétebb bugyraiba (Parti Nagy Lajos szavaival: lement szénért a pincébe Freuddal), hogy végül már nem jött többé elő. 1927. július 24-én – nem sokkal egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után – több tucat Veronállal vetett véget az életének. 35 éves volt. Búcsúlevelében „bizonytalan, szorongó érzésre” panaszkodott. Novellái is hasonló hatást keltenek az olvasóban.
Akutagava neve szerte a világon egybefonódott Kuroszaváéval, pontosabban annak 1950-es filmjével, A vihar kapujában-nal. Kuroszava két novella alapján készítette el filmjét: a kerettörténetet A vihar kapujában című elbeszélés adja, a film legjavát pedig A bozótmélyben (másfordításban: A cserjésben) című novella. A vihar kapujában statikus írás, rövid „lélekfutam” az erkölcsről. A bozótmélyben pedig egy megerőszakolás története, hét külön szemszögből elbeszélve. A novella 1921-ben íródott, és elbeszélői technikája (a több-nézőpontúság) megelőzi a nyugati regény nagy vonulatát, amely aztán Joyce Ulysses-e (1922), Faulkner A hang és a tébolya (1929) vagy éppen Duras Oroszlánszája (1967) révén bontakozik ki.
Akutagava írásai 1960 óta elérhetők Magyarországon. Ez a mostani, 2007-es kiadás két dolog miatt is érdekes. Az egyik, hogy tartalmaz négy, magyarul eddig még soha meg nem jelent novellát. A másik, hogy a magyar kiadások között először az elbeszélések időrendi sorrendben követik egymást. Ez az időrendiség szebb ívet ad a kötet szerkezetének, mint bármilyen szerkesztés: a vihar kapujától a bozótmélyen át a halottaskönyvig jutunk el. A fordítókat, Gergely Ágnest és Vihar Juditot pedig csak dicséret illetheti, mert amellett, hogy a szövegek kitűnően szólnak magyarul, bőséges jegyzetanyagot és életrajzi táblázatot is biztosítanak az olvasónak.
A novellákban előkerülnek még csatába készülő szamurájok, japán szerzetesek, kínaiak. És megjelenik az ördög is, találkozhatunk a borféreggel, megismerhetjük az éneklő borz legendáját. Az egyik legerősebb elbeszélés, a Mori tanár úr pedig stílusában és hangulatában meglepő hasonlóságot mutat a Nyugat első nemzedékének novellisztikájával.
Akutagava a modern japán irodalom „intellektuális iskolájához” tartozik. Novellái valós történelmi helyzeteket elevenítenek fel, de sosem maga a történés a fontos, hanem a mögötte megbújó belső emberi folyamatok. A lélek rezdüléseit viszont nem belülről jeleníti meg Akutagava, hanem ezeknek külső (már-már hűvös) elemzését adja. Elbeszélői stílusa minimalista, de sokat mondó és rétegzett. Kevesen tudtak ennyit a „sötét oldalról”. A vihar kapujában nem csak esztétikai (irodalmi) élmény, hanem önismeret is. Nem könnyű.
Akutagava a Wikipedián
