B
Lawrence Block, A betörő, aki Spinozát olvasott, Agave Kiadó, 2007.
Míg a magyar betörők krémje alulfizetett mentősöktől és halottszállítóktól szerzi be a szajré tizedéért a biztos címet, Block detektívregénye a kutyakozmetikusokkal való bizalmas kommunikációtól óv. Bernie Rhodenbarr, a zárbabrától/settenkedéstől emelkedő adrenalinfröccsre kattant tolvaj – miután ráébredt, hogy az antikvárium-tulajdonlás legfeljebb egy cenzorhaddal bíró diktatúrában jövedelmező iparág – a Pudliművek leszbikus szőrszobrásznőjével, Carolynnal társtetteskedik New York előkelő negyedében.
Dupla csavar vagy tripla pszeudo: az ebszépész hölgy által ajánlott, egy fedeztetés-trip miatt üresen álló lakást épp érkezésük előtt dúlták fel a szakma szégyenei, amolyan speed-junkie verebek, akik az igazán zsíros zsákmányt kifinomultabb technikával és néhány IQ-pont többlettel rendelkező hőseinkre hagyták. A véres bűntény azonban utánuk következik: meggyilkolt Gábor Zsa Zsa epigon, fejbekólintott férj, elhullott orgazda és a hiányzó láncszem. Erőszakellenességéről ismert, filozófokat citáló címszereplőnk – aki ugyan nem egy Umberto Eco, de legalább nem kell kétsoronként hátralapozni – igyekszik megúszni a fekvőnyolcast: első számú gyanúsítottként és egyben a tolvajerkölcs védelmében maga kezd el nyomozni a halott milliomosnő, kedvenc kajfere és a hamisított pénzérmék (a lopott cucc rejtélye) ügyében.
Téved, aki a cím alapján Boros Gábor Etika szemináriumán stréberkedő bölcsész-célcsoportot vetít maga elé. Block regénye, a Bernie Rhodenbarr-sorozat egyik klasszikus darabja – a bűntény, valljuk be, kissé suta megoldásától eltekintve – tele van ütősebbnél ütősebb dialógusokkal és poénokkal a korrupt nyomozó portréjától az ortopéd-ambulancián fatális kórképként kezelt futólábig. Maximális egyetértés a New York Times kritikusával: Spinozánál egy leheletnyivel szórakoztatóbb!
