Esterházy Péter hatvanadik születésnapja alkalmából a héten hat álruhás és egy valódi EP írja a netnaplót a Literán. Itt van a második nap, vajon kinek a tollából? Az ugrás után a szöveg végén szavazni is lehet!
Ma hallgatni fogok. Így döntöttem. Ma úgy írok, mint amikor hallgatok. Most vagy soha. Még nincs reggel hat. A hallgatást soha jobbkor nem lehet megvalósítani, mint egy olyan nap után, amikor az embert ünnepelték. Nehéz éjszaka után könnyű hajnal. Négy körül, legkésőbb, feloszlik a leglelkesebb farandole is. Az utolsók épp most bukdácsolnak elfele a franciapark kúpjai, gúlái, tetraéderei között. A nagyvonalúbbak már az angolkertben járnak, a vadak a lésben. A reálpolitikusok régesrég saját ágyukban alusszák az igazak álmát, elvégre holnap, azaz ma: munkanap van. Hogy itt-ott még folyik az üzekedés a buxusok mélyén, nincs kizárva. Magánügy. Ők sem foglalkoznak már velünk. Azaz: velem. Soha jobbkor egyesszám. Hallgatni egyedül jó csak, és ezúttal, úgy tűnik, tényleg sikerült egyedül maradnom. Máskor bezzeg hiába kérem, udvariaskodva, komolyan, üvöltve az ország apraja-nagyját, köztük a családot, hogy hagyjanak engem békén legalább egy napra. Egyetlenegy teljes napra, hát olyan lehetetlent kívánok? Én szellemi munkát végzek, szaftos káromkodás! Jó, jó, mondják, meg olyanokat, hogy ne szívjam magam valamint ne parázzak, csukjam be az ajtót és kész. Becsukom. De akkor is lehet tudni, hogy ott vannak. Hallani. Járnak, kellnek, esznek, isznak, beszélnek, sustorognak, üvöltöznek, tüntetnek, verekednek, nagy csinnadrattával zenélnek, petárdáznak, bőgetik a motort undsoweiter – élik világukat. Miközben az ember elanyátlanodva. Néha egészen elanyátlanodva. Per se. Mert ki nem. Se bent egér, se kint. Se dió, se mogyoró. Én nem ezt kértem! Hja. Das Leben ist kein Wunschkonzert. Alkudozni, azt lehet. A Jóistennel vagy nem a Jóistennel, mikor ki elérhető.
Ahogy világosodik, úgy látni a kert ramaty állapotát. Nem olyan traktornyomos, feldúlt, mint volt, mondjuk, még 60 éve, de egy igazi franciapark, az azért mégiscsak más. Pázsit, nem efemerektől alig látható fű! Út egyenes, nem görbe! A tetraéderek meg...! Ne is említsük. Halastó helyett egy plasztik gyermekpancsoló és egy slagg. That's fucking life, hogy idézzek. Nem panasz, megjegyzés. Amúgy flóra és fauna nem nagyon érdekel. Van ilyen. Még a papírt is famentes formájában szeretem leginkább. És hogy én egy tájat - egy szokványosnak mondható kézen megszámolható, hogy milyen gyakran. Mindezt meggondolva nem érdemes több mint 5 percet szánni erre a nézelődésre, azaz jó lelkiismerettel azonnal hátat is fordíthatok.
