EP HAT VAN a Literán

.:wendy:. | 2010. április 13. |

Ezen a héten Esterházy Péter naplóját olvashatják a Literán. Merthogy ezen a héten hatvan. Vagy mégsem? EP hat van?

Egy hét hét napból áll. Ha hat van, akkor ki a rejtélyes hetedik? Annyit elárulhatunk, hat titokzatos álruhás és egy valódi Esterházy mesél majd nekünk, hat jeles kortárs író (EP-dublőr) írja a naplókat, és Esterházy Péter is benne van a játékban (slamasztikában). Hogy melyikőjük az igazi, döntsék el Önök.

Kísérjék figyelemmel az írásokat, morfondírozzanak el a stílusjegyeken, latolgassanak, találgassanak. Holnaptól, azaz április 13-ától, egészen az utolsó napig, jövő hétfőig hét naplót közlünk.

Április 19-én, vagyis a hetedik napon derül fény a titokra, hogy Esterházy Péter naplójának egyes napjait ki írta, és hol bújt el a hétben EP, aki hatvan.

Itt is van az első írás, kezdődhet a találgatás, hogy mégis kinek a tollából!

A manapság írt történetek kezdő- vagy zárómondatra tartanak fölöslegesen igényt, mi viszont ettől eltekintünk, úgyhogy ez – vagy bármely következő – sem nem ez, sem nem az.
      Édesanyánk ma reggel azzal ébreszti édesanyánk fiait (enni ad, inni ad, puszit ad, erre ébredünk, vagy arra, hogy ül az ágyunk szélén, és fogja a kezünket, vagy pihekönnyű tenyerét a mellkasunkhoz tartja, a szívverésünkön, és így ébredünk), hogy pattanjunk ki azon nyomban, miként kecskeszar a deszkáról, mert itt az idő, most vagy…
      Mire azt morogjuk mamánknak, az tegnap volt, hogy „itt az idő, változás”. Anyánk tehát végzetesen lekéste a pesti gyorsot, hisz azóta megtörtént, húzzuk a fejünkre a párnát. Lásd a kilencvenhét százalékos feldolgozást, súgjuk ki alóla. Amúgy meg a kecskeszar, szólunk ki még egyszer, pattog, mint kecskeszar a deszkán, nem pedig kipattan róla… rémes!
      Rémes? És helytelen is? Na majd megkérdezném erről inkább a Nádasdyt.
      Mami, Nádasdynak a kecskeszar meg a nikkelbolha egykutya. Állat – állat.
      És az is egykutya, kicsi fiam, amit te a „most vagy soha” helyett mondtál? Az nem helytelen?
      A változás? (A kis faszunk, aki tudja.) Na de Mamácska! Azt nem mi, édesanyánk fiai szajkózzuk, hanem…
      Te, a szádra verek…! Ebből azért ne vonjanak le, kérem, messzemenő következtetést, a fiam igazán nem szokott…
      Hogy tán elárulná anyánk, hu-dö-fakokhoz beszél.
      Mire ő, hogy az olvasóinkhoz. Mire mi nem bocsátkozunk hatásköri s -túllépési szóváltásba.

>>> FOLYTATÁS A LITERÁN