Általános cikkek gyerek mese 2007 pagony mosonyi aliz

Egylevegős mese az átfazonírozott Jancsi és Juliska

RóbertKatalin | 2008. december 02. |

Mosonyi Alíz: Jancsi és Juliska

C-
Mosonyi Aliz: Jancsi és Juliska – Pagony Klasszikusok, Pagony – PxB, 2007, 24 o., 1690 Ft, rajzolta: Agócs Írisz

Hemzsegnek a „klasszikus” jelzők, amikor a Pozsonyi Pagony kiadó leírja új vállalkozásának célját a könyv hátlapján: „régi klasszikusok meséivel, egy mai klasszikus tolmácsolásában, leendő klasszikusok rajzaival”. S valóban, a Grimm testvérek történetei sorra terítékre kerülnek, minden esetben Mosonyi Alíz írja (át) őket, az illusztrátor azonban változik. Jelen esetben Agócs Írisz kapott lehetőséget a kiadótól, hogy a vékonyka, minőségi papírra nyomott könyvet színes képekkel lássa el. A kiadó nem titkolt vágya, hogy lehetőséget adjon fiatal, de nem túl (el)ismert grafikusoknak, festőknek, hogy a saját stílusuknak megfelelően illusztrálják a könyveket.

 

 

Agócs Írisz, akinek több kiállítása is volt 2007-ben, akvarell képekben mozog igazán otthonosan – a minden oldalra jutó, többnyire a szöveggel szembeni oldalakat uraló, de a szöveg alatt is jelenlévő képek is ezzel a technikával készültek. A szöveg háttereként funkcionáló egész oldalas képeken az illusztrátor kiválóan használja a színeket: a finoman összemosott festékkel kidolgozott árnyalatok adják a rajzok valódi erejét, mivel tökéletesen illeszkednek az események hangulatához. Az egyedül maradó gyerekek sötétzöld-barna erdőben állnak tanácstalanul, míg világoszöld-sárga erdei úton tartanak hazafelé a boszorkány legyőzése után.

 

 Amennyire kifejezők Agócs Írisz színei, annyira leegyszerűsítettek a figurái. Jancsi és Juliska alakja alig több egy gyerekrajznál. Az arányosságot a gyerekekre jellemző nagyobb fejjel letudja az illusztrátor, de a karok, lábak igen vékonyak, a testek kidolgozatlanok és az arckifejezések is csak a száj állásban fejeződnek ki: felfelé kunkorodó mosoly, lekonyuló szomorúság vagy alig egy pöttynyi tanácstalanság. A rossz szereplők látványosan csúnyák is, a boszorkány már az abszurditásig groteszk homlokából kinövő orrával. Ettől, hiába szép a ceruzával előrajzolt, festett képeken az alakok környezete, maga az illusztráció groteszk, kevéssé szép –  ez a stílus egyébként mostanában több gyerekkönyvre jellemző.

 

A köztudatban a Grimm testvérek munkáiként elterjedt meséket népmeseként kezeli a kiadó. Erre utalnak a könyv hátulján lévő mottószerű mondatok (Mindig van, aki újra elmeséli. Mindig van, akinek újra el lehet mesélni.), és az a tény is, hogy nem az „eredeti” Grimm mesét adták ki, hanem egy másik író interpretálásában jelentették meg az erdőben eltévedő gyerekek történetét. Sok helyen mesterkéltnek érzem Mosonyi Aliz szövegét. Amikor a testvérek „Jancsikám”-nak, „Juliskám”-nak hívják egymást, olyan, mintha egy hetven éves házaspárt hallgatnék, de nem javítanak a képen az olyan szemzavaró megjegyzések sem, mint a „ne féljél”. Hasonló az, amikor a testvérek apjának sóhajtozását ilyen módon jelöli a szerző: „’Haj! Haj!’ És megint csak ’Haj! Haj!’”. És ezzel el is érkeztünk a könyv másik problémájához: a mese nincs bekezdésekre osztva, s a párbeszédek sem a Magyarország helyesírása szerint szabályos forma szerint jelennek meg, hanem az angolszász szokásokhoz hasonlóan, a folyószövegbe illesztett idézőjelekkel jelzik őket. Talán azt gondolták, hogy ezzel élőbeszédszerűbb lesz az elbeszélés, azonban szerintem minden mesélő vesz levegőt a történet elbeszélése közben, sőt, még azt is megkockáztatnám, hogy a jó mesélő direkt beiktat szüneteket, hogy jelezze a váltást a történetben. Ilyen módon a bekezdések léte meglehetősen indokoltnak tűnik – különös tekintettel arra, hogy ennek az egybefolyt szövegnek az értő elolvasása nehézkes lenne egy olvasni éppen csak megtanult gyerek számára.

 

A Pagony Klasszikusok kezdeményezése, a mesék és a különleges illusztrációk – még ha Agócs Írisz stílusa nekem nem is volt igazán megnyerő – kötetenkénti megjelentetése tehát nagyszerű ötlet. Azonban azt hiszem, maradok az eredeti mesénél, vagy fejből, a saját szájam íze szerint mondom majd el gyerekemnek Jancsi és Juliska történetét.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!