Mi sül ki abból, ha bárki felolvashat? - foglalkoztatott a kérdés félúton a Magyar Írószövetség épülete felé, ahol a költői szakosztály szervezésében egy izgalmasnak látszó irodalmi rendezvénysorozat első részét tartották. A Nyitott vers-est névre keresztelt sorozat arra vállalkozik, hogy lehetőséget adjon bárkinek, aki megjelenik a rendezvényen, hogy saját szerzeményével szomorítsa/boldogítsa a műfaj jelenlévő rajongóit, művelőit. Ehhez nem kell mást tennie, mint felírnia a nevét egy darab papírra és kivárni, amíg sorra kerül. Nos: emós, pesti kamaszsrácot professzor-tekintetű meglett költőkkel, műfordítókkal felolvasni még nem sűrűn láttam.
(Fotók: Valuska Gábor)
Persze, azért nem megy ez ilyen egyszerűen. A rendezvény szervezője és házigazdája, Turczi István, az Írószövetség költői szakosztályának elnöke ugyanis minden alkalommal olyan húzónevekkel szeretné emelni az est fényét, mint ez alkalommal Térey János volt. A tervek szerint a hónap utolsó péntekén redezik meg a demokratikus költői esteket, s minden alkalommal egy jó nevű kortárs szerző is felolvassa majd írásait. A meghívott vendég feladata kiválasztani és meghívni maga mellé egy – a fiatalabb korosztályból származó – költőt is: Térey János választása péntek este Szálinger Balázsra esett. Az est első szakaszában az ő dolguk szórakoztatni az egybegyűlteket: felolvasni írásaikat. Ezt követően, rövid szünet után kerülnek sorra azok, akiknek van kedvük saját szerzeményeiket előadni, megosztani a jelenlévőkkel.
Így volt ez tegnap este is. Turczi István rövid beszéde után Térey János és Szálinger Balázs olvasták fel verseiket, ezután lehetett jelentkezni az önkénteseknek. Nem kevesen voltak, ráadásul a megjelent szakemberek, irodalmárok között olyan tekintélyeket is felfedeztünk, mint Tarján Tamás. Huszonegy szerző olvasott fel írásokat, vegyes minőségben, ám összességében pozitív kicsengéssel.
Magam is meglepődtem, mivel több kínos pillanatra számítottam, de szerencsére az est „demokratikus” volta ellenére sem találkoztunk az önjelölt költőzseni prototípusával. Senki nem untatta kínosan hosszú ideig a közönséget, gyors egymásutánban váltották egymást a felolvasók. A huszonegy vállalkozó alig több mint egy óra alatt végzett. Összességében kellemes versösszeállítást hallottunk, a minőséget tekintve nagy kilengés csak pozitív irányba volt, ráadásul úgy tűnt, mindenki figyel. Legalábbis egy alkalommal sem láttam azt a hallgatóságon, hogy inkább pánikszerű menekülésre fogná a dolgot, nehogy végig kelljen hallgatnia valakit. Vegyesen képviseltették magukat a korosztályok: felolvasott Hollósvölgyi Iván, Posta Marianna; Birtalan Ferenc, Erdődi Gábor és Romhányi Török Gábor költő, műfordító; Füzesi István újságíró; a legfiatalabbak közül Lucz István Ádám (1987-lásd képünkön) és Ribáry Gergely (1989). A legerősebb szövegek közé talán Hollósvölgyi Iván, Birtalan Ferenc, és Erdődi Gábor elhangzott írásait sorolnám.
Turczi István a vállalkozóknak alig több mint a harmadát ismerte, tehát elvileg a többségük nem meghívásra jelent meg. Ez nem is rossz teljesítmény az első alkalomhoz képest, bár feltételezem a felolvasók többsége mégiscsak az ismerősök ismerősei közül került ki - vagy ismerte a nyitott estek elődjét, a jelenleg az Inda galériában működő Gyukics Gábor-féle sorozatot. Azonban, amikor az ifjú Ribáry Gergelyt megkérdeztem, honnan tud az estről, a válasz nem engem igazolt: a Literán olvasta a programot.
A performansz végeztével (és közben is) kötetlen evés-ivás zajlott az „Egyél pogit, igyál bort, tegezzél mindenkit!” felkiáltás jegyében – hogy Turczi István sok évvel korábban hozzám intézett mondatát idézzem. A házigazda saját elmondása szerint azt szeretné elérni, hogy közelebb hozza egymáshoz az irodalmi közélet elszigetelődött csoportjait, legyen bár szó a fiatalabb és idősebb korosztályokról; a befutott / kanonizált és amatőr, illetve feltörekvő szerzőkről; s ami talán ennél is merészebb vállalkozás: a politikai hovatartozásuk, gondolkodásmódjuk miatt egymástól elszigetelődő alkotókról. Azt gondolom, míg nyilvánvalóan a harmadik célkitűzés a legizgalmasabb, a második lesz a legnehezebb.
A sorozat további részein olyan szerzőkkel és meghívottjaikkal találkozhatunk, mint Bertók László, Tornai József, Kukorelly Endre, Marno János, Tóth Krisztina, Lackfi János. A későbbiekben pedig tematikus esteket is terveznek, például csak gyermekverseket vagy kötött formában írt szerzeményeket lehet majd felolvasni, hogy ezek az alkalmak a műhelymunka jegyében teljenek.
