(Norman Mailer: Várkastély a vadonban. Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2007, ford.: Bart István, 565 oldal, 3980 Ft)Norman Mailer tíz évnyi hallgatást megtörő regénye a New York Times Book Review szerint tolsztoji magasságokba tör. Ez túlzás.
Az utóbbi években több olyan filmet vagy könyvet toltak elénk, amiknek főhőse az emberarcú Hitler volt. A Bukásban például egészen megsajnáltuk.
Ma már nem üt akkorát egy olyan film vagy regény, ami a náci rémtettek bemutatása helyett Hitler magánéletére fókuszál, felvállalva ezzel a negatív kritikai hangokat.
Mailer a Várkastély a vadonban című új regényében abból indul ki, hogy minden embernél egyforma arányban játszanak be a gének és a környezet - ezért nem lehet hát teljesen érdektelen az a kutatás, amit Himmler ad ki megbízatásként az egyik titkos náci ügyosztály tisztjének, regényünk narrátorának, aki egyúttal az ördög beosztottja is. D.T. feladata az, hogy utánanézzen a Nagyfőnök származásának, és jelentéseket írogasson a Kisfőnöknek.
A regény leginkább Adolf Hitler édesapjának történetét mondja el, aki egy perverz vérfertőző nászból születik. A hardcore-jelleget fokozza, hogy később saját lányát és unokahúgát választja harmadik feleségéül, és ebből a házaságból születik a kis Adolf.
Ennyit a sztoriról, amit itt-ott megakasztanak a könyv messze legérdekesebb részei, a narrátor reflexiói. Például: Miért nevezik Bunkóknak az angyalokat a világot benépesítő kisördögök? Hogyan módosul Jézus megítélése annak fényében, hogy Adolf Hitler fogantatásában szó szerint termékeny részt vállaltak az ördögi energiák?
Nem lenne más a helyzet akkor sem, ha kicserélnénk a szövegben szereplő neveket. Csak maga a történet nem nyúlik túl az átlagoson, ráadásul sok esetben erőltetett a szexualitással és szexuális perverziókkal kapcsolatos epizódok. Azért nem árt, ha ismerjük Hitler életét, mert itt az ördögtől való minden.
