Vlagyimir Viszockijról szóló zenés kerekasztal-beszélgetésen jártunk pénteken a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A résztvevők Viszockij magyar műfordítói, Cseh Károly, Marosi Lajos, Sipos Mihály, Veress Miklós és Viczai Péter voltak.
Nincs azzal semmi baj, ha Sipos Mihály hülyét csinál magából. Van erre sok példa a magyar közéletben. Ugráljon gorillajelmezben, ha neki ettől jó. Vlagyimir Viszockij nevét azonban hagyja ki a dologból, mert Vlagyimir Viszockij nem ugrált gorillajelmezben. Talán nem ezt kellene „fordítóként” közölni az érdeklődőkkel. Viszockij neve, mint minden költőé, áruvédjegy. A fordító pedig, lett légyenek bármilyen nemesek is a szándékai tartsa fejben, hogy interpretál. Vannak komoly fordítói problémák, de nem tartozik közéjük, hogy jelmezben kellene megoldanunk őket. Sipos helyett is főleg én szégyelltem magam. Ilyenkor az ember elgondolkodik az irodalmi műalkotás továbbélésén. Nem tudom, hogy Parti Nagy Lajos, Térey János, Kemény István, Cseh Tamás/Bereményi Géza belemenne-e abba, hogy halála után, egy idegen országban valaki gorillajelmezben adja elő költeményeiket, a jobb megértés érdekében és nevében. A másik kérdés, ami felmerült bennem az volt, hogy megéri-e egyáltalán belehalni az életbe/irodalomba, ha dilettáns műértők hülyét csinálnak az emberből halála után.
Mindemellett egy nagy értéke volt az estnek: megtudtuk, hogy – dacára a sok pátosznak és önfényezésnek – készül sok Viszockij fordítás, dolgoznak a fordítók. Örüljünk ennek.
>>> A teljes cikk a literán
Nincs azzal semmi baj, ha Sipos Mihály hülyét csinál magából. Van erre sok példa a magyar közéletben. Ugráljon gorillajelmezben, ha neki ettől jó. Vlagyimir Viszockij nevét azonban hagyja ki a dologból, mert Vlagyimir Viszockij nem ugrált gorillajelmezben. Talán nem ezt kellene „fordítóként” közölni az érdeklődőkkel. Viszockij neve, mint minden költőé, áruvédjegy. A fordító pedig, lett légyenek bármilyen nemesek is a szándékai tartsa fejben, hogy interpretál. Vannak komoly fordítói problémák, de nem tartozik közéjük, hogy jelmezben kellene megoldanunk őket. Sipos helyett is főleg én szégyelltem magam. Ilyenkor az ember elgondolkodik az irodalmi műalkotás továbbélésén. Nem tudom, hogy Parti Nagy Lajos, Térey János, Kemény István, Cseh Tamás/Bereményi Géza belemenne-e abba, hogy halála után, egy idegen országban valaki gorillajelmezben adja elő költeményeiket, a jobb megértés érdekében és nevében. A másik kérdés, ami felmerült bennem az volt, hogy megéri-e egyáltalán belehalni az életbe/irodalomba, ha dilettáns műértők hülyét csinálnak az emberből halála után.
Mindemellett egy nagy értéke volt az estnek: megtudtuk, hogy – dacára a sok pátosznak és önfényezésnek – készül sok Viszockij fordítás, dolgoznak a fordítók. Örüljünk ennek.
>>> A teljes cikk a literán
