15 óra 15 perc, 2 másodperc, híreket mondunk. Első blikkre sokkolóbb ez a rengeteg könyv, mint a hirtelen jött vihar. "Én ebbe nem akartam belekeveredni." – gondolja összefacsarodott arccal egy arra járó outsider, és társát utánfutóként vonszolva maga után igyekszik eljutni a Gerbaud-ig.
Ahogy ritkulnak az esőcseppek, úgy szaporodnak a népek (áldott kétértelműség). Aggodalomra semmi ok, egyszerre bújnak elő rejtekhelyükről, előjönnek, és próbálnak összeszedni néhány leázott betűt a standok széléről. Valahol mégiscsak el kell kezdeni, gondolom merészen, kezdjük a szárnyakkal. (Habár egy anekdota szerint a szárnyalásból könnyen szarnyalás lehet.) Tehát a Fekete Sas lesz az alfa és az omega, mert itt „az angyal válaszol” kérdéseinkre. Fehéren, feketével, sosem térve el a tárgytól, képek és ábrándok nélkül, de ábrákkal.
Ha már úgyis itt van nekünk a „Repülési kézikönyv” (JAK Füzetek), és maga a szerző úgy húz el mellettünk, mint az aktuális irodalmi lépegető. Aztán lelepleződik az elmaradhatatlan Krusovszky úr, amint névtelenül válogat a Jelenkor standjánál és egy óvatlan pillanatban, amíg ránk figyel, kezében maradnak Szíjj Ferenc Kenyércédulái. A bölcsészlista persze nem ér véget (ezzel sem), mert György Péter tartogat néhány nagyon fontos kézfogást, míg Földényi F. László szerényen megáll egy sarkon, és Margócsy István tesz különbséget jó és rossz között. Meggyőződtünk róla, hogy nincsenek véletlenek, mert a terebélyes Magvető Áruház nem spórol a karaktereken: Farkas Péter még csak támaszkodik egy oszlopnál, viszont a mosolygós Tóth Kriszta, aki nahát, milyen szép, már helyet is foglalt a designos műanyagszéken. Épp időben, mert megérkezett Ami, az összehasonlító irodalmár, aki értékes munkaóráiból csippentett le néhány hanyag percet, hogy elkapja a mosolygós Tóth Krisztát, aki nahát, milyen szép.
Ötéves terv, hogy ki ne essünk a ritmusból: 1 pult max. 3 perc, soronként max. egy cigi (pultsoronként). Inkább ne üljünk le, mert ki tudja. Viszont így legalább átkerülünk a túlra, ahol gyerekkönyvek várják epedve az apróbb könyvmolyokat. Velük szemben válogatott vallásos tartalmak térítik jó útra az iránytvesztőket, akik elakadtak a Püski pultnál, mert ott személyesen tehetik fel kérdéseiket a Csurka család bármelyik tagjának. Ezen a féltekén ügyelnek a tájolásra.
Időnk végeztével már csak egy hiányt kell bepótolnunk, miután meggyőződtünk róla, hogy a rögtönzött színpadon folytatott manőverek nem méltók az említésre. Csak a szokásos: pénztárcánk beltartalmi értékének közelítése a külszíni javakhoz. Ennek eredménye egyrészről „Az ötujjú krumpli”. Másrészről pedig nekem állandósítanom kell azokat a szárnyakat, ezért birtokomba veszem „az angyal válaszol”-t. Megkérdezzük még a Kowalskyt, hogy mi járatban erre? 17 óra 24 perc.
Fábián Emese
(A fényképekért köszönet Valuska Gábornak.)
