Általános cikkek díj 2009 darvasi rotary

Darvasi László nyerte a Rotary Irodalmi Díjat

.:wendy:. | 2009. október 09. |
Darvasi László Virágzabálók című regénye nyerte a három millió forinttal járó Rotary Irodalmi Díjat.
 

A díjátadással egybekötött gálaestet a Duna Televízió élőben sugározta.

A Rotary Irodalmi Díjat idén adták át második alkalommal. Olyan  magyar nyelven írott alkotás - regény, novella, verseskötetet – kaphatja meg a díjat, amely 2008. július 1. és 2009. június 30. között jelent meg és amely magas irodalmi értékén túl, leginkább kifejezi a Rotary eszmeiségét. A díj mellé három millió forintos pénzdíj is jár. Odaítéléséről kuratórium dönt, amelynek elnöki teendőit Sumonyi Zoltán költő, író, a magyar P.E.N. Klub ügyvezető alelnöke látja el.

A nyolctagú zsűri huszonöt megjelent irodalmi művet értékelt, és szavazataik alapján a RID Kuratóriuma az öt legjobbnak ítélt könyv közül (Balázs Attila: Kinek Észak, kinek Dél, Boldizsár Ildikó: Királylány születik, Darvasi László: Virágzabálók, Kovács András Ferenc: Sötét tus, néma tinta és Takács Zsuzsa: Jaj a győztesnek!) választotta ki a díjazásra javasolt három alkotást. A TOP3 mezőnyébe Balázs Attila, Boldizsár Ildikó és Darvasi László műve jutott be.

Az indoklás

„Virágzabálók” (Darvasi László)

Darvasi igazi, klasszikus értelemben vett „nagyragényt” írt, s ez nem csak a 672 oldalas terjedelem miatt igaz, hanem Pelsőczy Klára és a két testvér, Imre és Péter, valamint féltestvérük, Ádám bonyolult szerelmi történetüket illetően is, amely még a 19. század 30-as éveiben kezdődik, s a szabadságharc alatti és utáni Szegeden teljesedik ki. A Virágzabálók történelmi regény, de nem a szó megszokott értelmében. Hiányoznak a nagy és ismert figurák, az átfogó tablók. Darvasi alakjai a ’48-as forradalmat és szabadságharcot nem mint „hősi időszakot, nagy időket” élik meg, hanem mint nehéz hétköznapokat, amelyek hol csendesen folydogálnak, hol ünnepivé válnak, akár Kossuth, akár Ferenc József látogatására készülnek, – hol pedig véresek, mint a hadjárat vagy a megtorlások idején. De legyen akár béke, akár háború, jobb mód vagy ínség, az életet élni kell, jönni-menni, ügyeket intézni, kocsmázni, betegeket gyógyítani, gyereket szülni. Ennek szép szimbóluma az örökké változó, mégis állandó Tisza. Történjék bármi, a város éli a maga életét és különféle vallású, nemzetiségű lakói jól-rosszul kiheverik az eseményeket. Történelem ez alulnézetből. A regény teli van szerteágazó mellékszállal, az orvos Schütz bácsi és családja történetével, legendákkal, látomásokkal, hiedelmekkel, titokzatos virágültetésekkel, cigányokkal, utazásokkal, hol a Felvidékre, hol távolabb, börtönnel, ünnepségekkel, a végén egy mindent magába nyelő haláltánccal. Darvasi László vérbeli prózaíró, gazdag mesélő, kifogyhatatlanul bugyognak belőle a történetek, egyik a másikba tekeredve, mint az indák és liánok. A regény kivételesen varázslatos jellegét leginkább mágikus realizmusa adja.

forrás: litera