Általános cikkek novella pályázat 2008 harrypotter

Czagányi Anikó

Könyves Magazin | 2008. június 16. |

A gyorsuló motoros olyan hirtelen vette be a kanyart a sötétben, hogy mindkét rendőr felkiáltott az őket üldöző kocsiban. Fisher őrmester vaskos lábával a fékre taposott, azt hitte, a hátul ülő fiú mindjárt a kerekei elé zuhan. Azonban a fordulattól egyik utas sem esett le a nyeregből, és a motor vörös hátsó lámpájának egyetlen villanásával eltűnt a szűk mellékutcában.

– Most elkaptuk őket! – kiáltotta Anderson közrendőr izgatottan. – Ez egy zsákutca!

A kormánynak feszülve Fisher újra sebességbe rántotta a kocsit, még a fényezést is lekarcolta a a kocsi oldaláról, ahogy megpróbált vele bepréselődni a sikátorba az üldözés hevében.

A reflektorok fényében ült a zsákmány, végre mozdulatlanul a negyedórás hajsza után. A két utas beszorult a magas téglafal és a rendőrautó közé, ami most úgy nyomult feléjük, mint egy parázsló tekintetű, kiéhezett ragadozó.

Olyan kevés hely maradt a kocsiajtók és a sikátor fala között, hogy Fisher és Anderson alig tudtak kikászálódni a járműből. Sértette a büszkeségüket, hogy csak rákszerűen, oldalazva sikerül megközelíteni a bűnözőket. Fisher hordóhasát a falnak préselte, és ahogy haladt, gombok potyogtak le az ingéről, végül termetes hátsójával letörte a visszapillantó tükröt.

– Le a motorról! – harsogta a kuncogó fiatalokra, akik úgy sütkéreztek a villogó kék fényben, mintha élveznék a helyzetet.

A fiúk engedelmeskedtek. Fisher végül megszabadult a törött visszapillantótól, és haragosan bámult rájuk. A fiúk tinédzser éveik vége felé járhattak. A sofőr hosszú, fekete haja és pimaszul jóképű arca Fisherben a lánya semmirekellő, gitáros barátjának kellemetlen emlékét idézte fel. A másik fiú haja is fekete volt, de rövid, és összevissza állt. Szemüveget viselt, és szélesen vigyorgott. Mindkettejük pólóján egy nagy aranyszínű madár tündökölt; biztosan valami fülsiketítő, dallamtalan zenét játszó rockbanda jelképe.

– Nincs sisakjuk! – kiáltotta Fisher egyik fedetlen főről a másikra mutatva. Túllépték a sebességhatárt is... jelentősen. – (Az volt az igazság, hogy a műszer által jelzett sebességet Fisher nézetei szerint egy motor már el sem érheti.) – Nem álltak meg a rendőrségi felszólításra!

– Megálltunk volna beszélgetni – szólalt meg a szemüveges fiú, – csak megpróbáltunk…

– Ne jópofáskodj velünk, fiam. Most nagy bajban vagytok – vicsorgott rá Anderson. – Kérem a neveket!

– Neveket? – ismételte a hosszú hajú sofőr – Ööö, hát lássuk csak. Például Wilberforce... Bathsheba... Elvendork...

– És ebben az a különösen klassz, hogy adhatod fiúnak is és lánynak is – szólt közbe a szemüveges.

– Ja, hogy a mi nevünkre kíváncsi? – kapott a fejéhez az első, amikor Anderson dühében kiköpött – Mondhatta volna. Ő itt James Potter, én meg Sirius Black vagyok.

– Nem sokáig leszel ilyen vicces kedvedben, te szemtelen kis...

De sem James, sem Sirius nem figyelt már rá. Hirtelen megmerevedtek, mint a vadászkutyák, Fisher és Anderson mögé néztek, túl a rendőrautón, a sikátor sötét bejárata felé. Azután egyszerre, hirtelen mozdulattal a hátsó zsebükbe nyúltak.

A két rendőr szíve összeszorult egy pillanatra, mert már elképzelték a rájuk meredő fegyvercsöveket, de egy szemvillanással később megkönnyebbülve látták, hogy amit a motorosok előkaptak, az nem más mint...

– Dobverők? – lélegzett fel Anderson – Nagy tréfamesterek vagytok, nem igaz? Letartóztatunk titeket...

De Anderson nem sorolhatta fel a vádakat, mert James és Sirius valami érthetetlen szót kiáltottak, és a reflektorok fénykörei elmozdultak. A rendőrök megpördültek, majd hátratántorodtak. Három ember repült – szó szerint repült – feléjük a sikátorban egy-egy seprűn, miközben a rendőrautó a hátró kerekeire ágaskodott.

Fisher térdei megremegtek, ő összerogyott, Anderson pedig megbotlott Fisher lábában, és ráesett. Közben egy nagy csattanást hallottak, ahogy a seprűn közeledők nekimentek a kerekeire állított rendőrautónak, majd látszólag eszméletlenül hullottak a földre az összezúzott seprűk maradványaival.

A motor újra felzúgott. Fisher még épp hátra tudott fordulni, és tátott szájjal a két tinédzserre bámult.

– Kösz szépen! – kiáltotta Sirius túlharsogva a motor zúgását. – Lógunk nektek eggyel!

– Igen, örvendtünk a szerencsének! – mondta James is – És ne feledjék, az Elvendork uniszex!

Fisher és Anderson félelmükben összebújtak, ahogy a kocsi eget rengető csattanással visszazuhant a földre. Most a motor ágaskodott fel. A rendőrök hitetlenkedő szeme láttára emelkedett fel a levegőbe. James és Sirius elszáguldott az éjszakába, rubinként ragyogó hátsó lámpájuk fénye hamar elhalványult.

 

[Czagányi Anikó]

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.