A-
Új Marvel Extra
írták: Stan Lee, Peter David, Joe Kelly, Dan Slott
rajzolták: John Romita SR, Bill Jaaska, Ty Templeton, Pete Woods
Kingpin, 2010, 2490,- Ft
A Marvel Extra képregényújság folytatására azóta várunk, amióta 1996-ban tragikusan megszűnt. Nem szenvedéssel múlt ki, mint a Csodálatos Pókember első magyar sorozata a 127. számmal, nem is érzékelhetően és várhatóan, mint a Superman/Batman , hanem úgy, mint az X-men, egyik hónapról a másikra, hidegzuhanyként.
A fém- vagy üvegbódék falán keresni az ismerős logót és vadászni az új borítókat iskolába menet, hazafelé, mindig: ezt az élményt azóta nem pótolja semmi. (Ha tetszett a borító, jöhetett, ha nem, talán kimaradt az a havi szám. A következő hónapban újabb meglepetés következett.)
A Marvel Extra egy új horizont volt a fiatal olvasóknak, ez az antológia jellegű újság eleinte klasszikus Marvel-eposzokból csemegézett (Bosszú Angyalai – a főhadiszállás ostroma, Fenegyerek Frank Millertől, Fantasztikus Négyes – A Galactus-per, A Titkos Háború 12 részes minisorozat, X-men – a Sötét Főnix halála), még Vasember is belefért néhány izgalmas számba, néhány gyengébb Bosszú Angyalai is volt, aztán véget ért. Kiváló szerkesztésű lap volt.
Tizenhárom évvel az utolsó megjelenés után, ahogy a Marvel-hősök szoktak, feltámadt, könyv formában, a formátum és a terjesztés miatt (azaz, mert kis kiadó áll mögötte) ritkább megjelenéssel. A szerkesztési elvet az ilyen jellegű antológiák (skandináv, lengyel vagy angliai Marvel sorozatokat tudok említeni, a régi magyar melyek egy-egy csapat vagy szereplő vonalán vagy kettő vagy több történetet közölnek, klasszikus és új sztorikat egybegyűjtve) diktálják: erre van igény, a múlt és a jelen összefüggéseit is kihasználó formátumra. Ez a legjobb, látni a folyamatot, az eltérést, a narrációs és a képi stílusok változását, a képregény fejlődését, egymásra hatásukat. Nem mellesleg évezni az olvasást.
Jól időzítve jelent meg a Második Szegedi Képregényfesztiválra, a szülőknek lesz mit tenni a hótaposóba, a borítón a szürke Hulk és egy (sajnos, gyerekek belőle több van) Télapó bunyóznak. Hárman kukucskálnak még a borítón: a már jól ismert Johnny Storm az F4-bő, Pókember (az ki?), és Deadpool, akit eddig csak Ultimate-verziójában láthattunk magyarul, és az elég jó volt.
A kötet kisebb, mint az általános amerikai kötetforma. Ez engem nem zavart, jelen képregények nem feltétlenül igénylik az egyébként nem sokkal nagyobb eredeti formátumot, némi túlzással maxi-digest, egyedi kötet-mutáció.
Felvállaltan humoros történeteket gyűjt csokorba, bár az első, 1967-ben jelent meg, és inkább viccesen meghökkentő lehet annak, aki még nem olvasott akkori Stan Lee (és John Romita SR) képregényt (vagy nem fordítja magában ennyire elmésen az angol szöveget). Olyan, mintha történelemkönyvet olvasnánk, egy hatvanas-hetvenes évekbeli amerikai szappanopera-sorozatot képregényben, hihetetlenül szürreális, és számomra valahol drámai vagy misztikus mára az egyetemi életet, bulikat, béna ugratásokat bemutató rész, a családi, baráti kötelékek (főleg a sokszor tragikus jövő ismeretében). Nagyon fura párbeszédek vannak benne. Kraventől is újdonság ez a nyers, nagyképű, szómenéses hibbant viselkedés. Láttuk már elegánsan meghalni egy évtizedekkel későbbi történetben (régi Marvel Extra).
A Peter David-féle Hulk is legendás időszakból származik, önmagában élvezhető aranyos, emlékezetes mese. A Pókember/Fáklya közös sztori érzelmes/komikus. Deadpool pedig eszement, mégis mérnökien tervezett egyrészesben debütál, mely az első történet (a Stan Lee-s Pókember) parafrázisa, de nem csak úgy egyszerűen. A kötet így - több évtizedből merítve - keretes elrendezésű, ami talán slusszpoén egy képregénykötethez.
Ismerve a szerkesztő-kiadó, Harza Tamás eddigi munkáit (évtizedek óta dolgozik ilyen témában a Semicnek), nem meglepetés a rengeteg háttéranyag a szereplőkről és történésekről. (Talán a hátsó belső borítón a Deadpool-utalások jegyzéke mutat kicsit furán, látszik, hogy nem fért volna máshova.)
Remélem, lesz folytatása, elfogadható időközönként. Ha van kiadó, hosszú távon a szerkesztőtől függ minden. Elvárásaink lehetnek: folytatások klasszikus történetek, mérföldkövek, a mostanihoz hasonlóan jó, könnyed-komoly egyrészesek, (hiába könyv) levelezési rovat (amerikai képregényhez hozzá tartozik!)
