A
Elmore Leonard: GLANC, Krimiklub.hu, Budapest, 2008.
"Sometimes I want a book to break loose with a bunch of hooptedoodle.... Spin up some pretty words maybe or sing a little song with language. That's nice. But I wish it was set aside so I don't have to read it. I don't want hooptedoodle to get mixed up with the story.”
John Steinbeck: Sweet Thursday
Elmore Leonard idén megkapta az F. Scott Fitzgerald-díjat. Végre. Amerika Dickense, Balzacja elnyerte az elismerést, amire mindig is érdemes volt.
Elmore Leonard 10 szabálya az írásról a legmegszívlelendőbb 10 szabály az írásról. Később kibővítette: a 99 szabály az írásról már tele poénokkal, hiszen az írásról 99 komoly szabály, az sok. Felesleges. „Ha Quentin keres, mondjátok meg neki, hogy nem vagyok itthon.” Hát lehet a csávót nem szeretni?
A Glanc bevezetőjében Stephen King áradozik Leonardról (gyerekkoromban szerettem ezeket a King-féle lelkes prológokat, de mostanában elképesztően irritálnak. Mintha olyasvalaki írná őket, aki megrekedt a mentális fejlődésben.) Szerinte Leonard letehetetlen, utánozhatatlan, egyedi. Mind igaz. És persze Tarantino is ezért majmolja a szerző stílusát a forgatókönyveiben, sikertelenül. Épp a lényeget, Leonard könnyedségét nem képes lekopírozni. Egyszerű az ok: Leonard eredeti, Tarantino csak hommage.
Leonardnál úgy tűnnek jelentőség nélkülinek a legkomolyabb dolgok, hogy a figurák döntéseinek hatása mégis irtózatos – egyfajta lelki álca vesz körül mindenkit, az amerikai be cool kényszere, amely ugyan tetszetős mind a karaktereknek, mind az olvasónak, ám olyannyira porhanyós ez a máz, hogy maszk-volta több mint nyilvánvaló.
Leonard választott műfaja a krimi, de nem a whodunit – könyvei az amerikai alsó középosztályból kiszakadt seftelők, csalók, gyilkosok (vagy éppen rendőrök) és a kapitalizmusból busás hasznot húzó réteg összecsapásai. Epikus társadalmi pókháló az életműve. Underworld USA.
A könyv hátsó borítóján a kiadó Rejtőhöz hasonlítja. Kedves párhuzam-próbálkozás, ám mégsem állja meg a helyét: Leonard, bár vicces könyveket ír, távol áll a komédiától. Attól még, hogy figuráinak jó része excentrikus, a dialógjai sziporkázóak és néha elejt egy-két bénítóan szellemes poént, tisztában marad azzal, kikről és milyen miliőről ír (lapozzunk csak ahhoz a részhez, mikor Vincent, a főhős egy szál gatyában, az éjszaka közepén az orgyilkos Teddy Magyk után veti magát! Miután visszasomfordál a széjjellőtt szállodai szobájába, és bebújik a barátnője mellé az ágyba, látjuk mit mond neki a csaj? Na szóval valahogy így kell áttörni azt a bizonyos negyedik falat, plusz a coolságba vetett elvárásokat széjjelcsapni. Egyetlen mondat, és a kontextusban egész egyszerűen zseniális)
A könyvet egyenest a www.krimiklub.hu weboldalról rendeltem meg, mivel nagyobb online könyvesboltokban nem találtam. A Krimiklub jelenleg messze a legjobban összeválogatott széria nálunk, műfaji területen; a fordításaik és a borítóik is kiválóak. A jövőben Killer Inside Me-t nem lehetne?
Glanc: számomra egyelőre az év hazai megjelenése.
