B
Szolcsányi Ákos, Orpheusz Kiadó, 2008, 1500Ft
Az első, ami felötlött bennem Szolcsányi Ákos verseskötetének elolvasása után, hogy egy élvezetes olvasmányélménnyel gazdagodtam, s ebben nagy szerepe van annak a várakozásnak, ami e kötet megjelenését megelőzte. Hiszen, ha valaki sűrűn böngészgeti az irodalmi folyóiratokat, akkor azért már jó néhány Szolcsányi-szöveggel összefuthatott az elmúlt néhány évben.
A második, ami eszembe jut, hogy mégsem teljesen azt kaptam, amit „elvártam” volna, s ez nem feltétlenül (csak) a szerző hibája. Néhány nappal ezelőtt Jászberényi Sándorral arról beszélgettünk, hogy milyen megdöbbentő és elborzasztó az a tény, hogy a legtöbb kiadó valamilyen oknál fogva (s nem hiszem, hogy ennek elsősorban anyagi vonzatai lennének) nem szerkeszti meg kellő alapossággal, odafigyeléssel a kiadásra kerülő verseskönyveket. A „mostanában” megjelent kötetek közül mindig a Térey Ultra jut eszembe ezzel kapcsolatban, ahol például felettébb érződik, hogy valaki (ebben az esetben Péczely Dóra) hozzányúlt a szövegekhez, sorrendjükhöz; a kötet szerkezetéhez. Egy verseskötet anyagának jót tesz, ha valaki olyan vizsgálja meg alaposan, rendezi egységbe, aki bizonyos objektivitással képes tekinteni a szövegekre. S csak azért írtam le ezeket a gondolatokat, mert ez az, amit hiányolok a Szolcsányi-kötetnél. Nagyon sokféle hang keveredik ezekben a versekben, s természetesen ez egyáltalán nem baj, csak mintha túl sok mindent akart volna a szerző belepréselni ebbe a könyvbe. Nyilván ez az eredmény annak is köszönhető, hogy első könyvről van szó, s hogy elég sok idő telt el azóta, hogy még anno publikálni kezdte ezeket s egyéb más szövegeit. Ebben volna nagy szerepe az említett lehetséges szerkesztőnek, hogy ezeket a „hibákat”, „túlkapásokat” kigyomlálja a szövegből. Mert a struktúra, amit a szerző kitalál, nem biztos, hogy csak az egyetlen lehetséges szerkesztési mód, és lehet, hogy más szemszögből is lehet/kell vizsgálni az adott szövegeket.
Azonban a tartalom rejt magában olyan értékeket, ami élvezhetővé, élvezetessé alakítja ennek a könyvnek a forgatását; egyik fő erényének tartom azt a hangulatot, amit Baka István olvasásánál éreztem, leginkább talán műfordításainál, vagy az orosz irodalommal kapcsolatos szövegeinél. Szolcsányi kötetében fontos és visszatérő elem a vallásosság s folyamatosan fel-felbukkannak a Bibliára utaló mozzanatok. A kötetben nagy szerep jut a számmisztikának, ami nem másra, mint hetesből álló egységekre épül, melyekből szintén hét található a kötetben. Ezeket előzi meg és zárja le egy-egy szöveg.
Jellemzője még a szövegeknek, hogy sokszor hétköznapi dolgokat vonultatnak fel, egy egészen egyszerű helyzetből indulnak ki, vagy egyszerű helyzetet, szituációt mutatnak be, sokszor felettébb élet-közeli, ismerős élmények tárulhatnak elénk:
A nap végén a rácson túl
neveden szólít a lidérc.
Az ablakpántok pattannak,
te próbát teszel és kiférsz.
Bátor vagy, mint a gyerekek:
nem az első lépés nehéz.
Kisvártatva eléd kerül
a félbehagyott színezés,
négy sarkában az évszakok,
a többiek a ház előtt
most mennek el a sínekig,
anya ma sem hív szerelőt…
Itt vagy. Nem nyúlhatsz semmihez,
ha már akkor sem volt szabad.
Sétálsz, figyelsz; fellélegzel,
mire a szobád elmarad.
(1. Ami tapad, ragad)
Formailag nem mindig teljesen magabiztos, de nem is ebben rejlik Szolcsányi költészetének ereje, hanem talán abban az őszinteségben, és valamifajta tisztaságban, amit sugároz. Néhol társakról ír, valakikről, akiket lát, megfigyel, mintha lajstromba venné, hogy mi is veszi őt körül. Nem megítél, nem feltérképez; sokszor csak néz és abból egy idő után kibomlik valamiféle egység:
Az út homorulatai.
Festést levedlő hintaló.
A kapkodó kulcsok között
az elhibázottak; a jó.
A pár. Az ajkuk. A hajuk.
A három legbátrabb veréb.
Egymásra hagyva két teve:
ha rács, fagy nem volna elég.
Az ablakban kislány tanul:
kivon, összead, oszt, szoroz.
A tóra lát: a végtelen
újabb sereget toboroz.
Eső. A mégis focizók.
A nő a csöppnyi Polskiban.
A szökésen gondolkodók.
Félünk. Azt sem tudjuk, mi van.
(Eső)
A hasonló szövegek miatt számomra nagyon szimpatikus Szolcsányi Ákos lírája, s remélem mások számára is azzá válik, ha megkaparintják ezt a kötetet. Úgy vélem, hogy még sok lehetőség rejtőzik ezek mögött a sorok mögött, s hogy később kibomlik valami még sűrűbb, még egyedibb nyelvvel bíró költészet.
