C-
Paulo Coelho: A portobellói boszorkány, Athenaeum, Bp., 2007, 2490 Ft.
Néhány éve egy ország röhögött Gyurcsok Józsefen, aki a tévén keresztül szuszogva gyógyított a szeretet és a koncentrálás erejével, most a brazil sztárszerző, Paulo Coelho teszi ugyanezt, csak a szó erejével. A szeretet alapú vallás tételmondatát betűhíven közöljük: „A szeretet van”. Ballagáson és randin bármikor elsüthető életigazság, tessék feljegyezni.
Coelho nem regényt írt, hanem egy életforma és hit parabolikus történetét, aminek minden mondatában valami iszonytató életbölcsesség áll. Ha egy nap Coelho bejelentené, hogy vallást alapít, megremegne a katolicizmus, hiszen egy óriási piaci rést töm be regényeivel a szerző: az emberek jelentős részének mindig szüksége van a szeretet erejére, hiszen otthon és a munkában csak a balhé van. Most könyvenként kapják meg a giccses szeretetadagot, hogy túléljék a mindennapokat.
Ki a portobellói boszorkány? Egy fiatal nő, aki ezoterikus alapokon egy vallási szektát hoz létre. Persze ezt Coelho pozitív, már-már bibliai parabolaként meséli el, amiben ugye a Próféta mindig megszívja.
A történet egy erdélyi árva cigány kislányról, Athenáról szól, akit örökbe fogadnak gazdag libanoni szülők Cauescu közbenjárásával. A gyermek korán vonzódni kezd a valláshoz, még Szűz Mária is megjelenik neki, sőt huszonhat palesztin legyilkolását is látta előre. Az elbeszélő célja megismertetni minket a portobellói boszorkánnyal, de az egész könyvben róla tudunk meg a legkevesebbet, mivel csak a róla szóló vallomásokat ismerjük meg. Ezekben pedig vannak történések, érdekes módon mindenki tud mindent, de a központi szereplő indítékai, személyisége rejtve marad. Helyette kapunk egy előítéletektől és sztereotípiáktól terhelt nőt, aki bigott vallásos, kurva, őrült, vallásalapító, topmenedzser és tökéletes kalligrafikus.
A regény elsőre érdekes elbeszélői szerkezettel dolgozik, amit több Colehóval foglalkozó fórumon is dicsértek. Pedig a nagyon okosnak látszó szerkezettel csak az író akar megúszni mindent, hogy játékos könnyedséggel oldja meg a sehova nem tartó történetét. Az egymás után következő tanúk mindig onnan folytatják, ahol az előző abbahagyta, amitől végtelenül unalmassá válik. Egyetlen egy élettöredéket sem ismerünk meg több nézőpontból, pedig a regény ezzel szeretne játszani. Az idézett vallomásokban csak hangsúlyeltolódások vannak, hogy a csaj őrült szektás vagy szeretni való őrült szektás volt-e. A válasz egyszerű: őrült szektás volt, hiszen 19 éves korában azért akart gyereket, mert úgy könnyebben válik szentté, később egy teljes bankot serkent jobb teljesítményre a szeretetalapú világnézetével. Később mesterré válik, transzban képes meggyógyítani embereket, megoldani a magánéleteket, amihez egy dolog kell, a ritmustól eltérően táncolni. Na, én ezt rendszeresen gyakorlom, és kurvára nem lettem mindentudó javasasszony.
A Coelho-olvasásnak egy titka van: képesek vagyunk-e elfogadni egy olyan ezoterikus írói technikát, ami csak a szeretetre épül, vagy sem. Ha igen, akkor rohanjon Coelhót venni.
Coelho egy valamiben jó: mindig idézhető randikon, értelmiségi és ezoterikus társaságban, de még a péknél is el lehet sütni csak úgy. Ezekből szemezgettünk: „A szeretet nem szokás, elkötelezettség vagy hála. A szeretet nem az, amit a romantikus dalok mondanak róla. A szeretet van.(…) Szeress, és ne kérdezz sokat. Csak szeress”.
A Wikipedia mindent elmond a szerzőről : „Regényeiben jelen van a vallás, a misztika, a szerelem, a nehéz döntések, a kétségbeesett érzelemek és a tragikus emberi sorsok ábrázolása.” És az mindig gyanús, ha valakit egy mondatban össze lehet foglalni.
