"Én a privát életben is szeretek elemezni. Értelmezni mindazt, ami velem vagy másokkal történik, de a legritkább esetben ítélem meg mások sorsát. Nem az evangéliumi felszólítás miatt, hogy emiatt elkerülhessem a megítéltetést, hanem mert az ítélkezés épp egy-egy élet, esemény tanulságait vonja meg, hiszen az érvényességük elvérzik az ítéleten. A novellákon belül sem hozok ítéletet senki fölött; nehéz volna olyan pontra rámutatni bármelyikben, ahol ez megtörténne. Mint író alapvetően szolidáris vagyok a szereplőimmel, nem is lehetnék más velük, hisz tudom, mit miért tesznek. Ez a drámákban is így van. Mindig mellettük állok, soha nem fölöttük." Györe Gabriella beszélgetése Háy Jánossal a Literán.>