Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak,fordította: Nagy Mónika, Bp., Magvető, 2007, 119 oldal
A fiatal Kanehara Hitomi megírta a tökéletes szerelmes-baszós regényt, aminek mindenki örülhet, talán a kedves irodalmár papa lehet csak bosszús, aki gyerekregényeket fordít. Vajon mit szólhatottt, amikor a kislánya megjelent a kézirattal? "Lányom, a 43. oldalon kicsit túlírt ez a mondatsor: 'Még egyszer mélyen belém mártotta, kivette, majd a számba élvezett. Mikor végzett, egyszerre éltem át a menekülést a pokolból és a paradicsomból való kiűzetést.'"
A japán kultúrát ezért szeretem: kimondja és megmutatja a bennünk lakó ösztönlényt, akit semmilyen kulturális és társadalmi akarat nem tehet tönkre.
A történet egészen egyszerű: Liu megsimerkedik egy kígyónyelvű punk sráccal, akinek a kétfelé ágazó nyelve olyan hatással van ár, hogy ő is ilyet akar. Egyre nagyobb lukat hoznak létre a pirszingekkel a nyelvben, hogy a végén a maradék nyelvhúst elvágják. Kafkai átváltozás a Japán popkultúrában, csak itt a szerelem a legkeményebb elnyomó hatalom.
Persze ennél kicsit többről van szó, mert a kígyónyelves egy utcai összetűzésben halálra ver valakit. Közben a lány egy hatalmas sárkányos tetoválást varrat a hátára Siba szannal, akit csak az erőszakos szex elégít ki: a lány a seggbekúrást még elviseli, de az zavarja, ha ráélveznek a pinaszőrére. Ez egy ilyen könyv, csakhogy képben legyünk, de nyugtassuk meg a bölcsészeket is, van elég lehetőség az identitás- és testelméletekről gondolkodni.
A minimalista stílusú Kanehara nagyon tud mesélni a reménytelen és fájdalmas szerelemről, ráadásul mindezt úgy, hogy szadómazo pornóval és öncsonkító rituáélékkal színezi a nem túl bonyolult történetet.
És jegyezzük meg, ez egy igazi utazós könyv: kisalakú, 118 oldal és négy metróút alatt ki lehet olvasni. Kálvin tér-Újpest-Árpád-híd-Újpest.
A japán kultúrát ezért szeretem: kimondja és megmutatja a bennünk lakó ösztönlényt, akit semmilyen kulturális és társadalmi akarat nem tehet tönkre.
A történet egészen egyszerű: Liu megsimerkedik egy kígyónyelvű punk sráccal, akinek a kétfelé ágazó nyelve olyan hatással van ár, hogy ő is ilyet akar. Egyre nagyobb lukat hoznak létre a pirszingekkel a nyelvben, hogy a végén a maradék nyelvhúst elvágják. Kafkai átváltozás a Japán popkultúrában, csak itt a szerelem a legkeményebb elnyomó hatalom.
Persze ennél kicsit többről van szó, mert a kígyónyelves egy utcai összetűzésben halálra ver valakit. Közben a lány egy hatalmas sárkányos tetoválást varrat a hátára Siba szannal, akit csak az erőszakos szex elégít ki: a lány a seggbekúrást még elviseli, de az zavarja, ha ráélveznek a pinaszőrére. Ez egy ilyen könyv, csakhogy képben legyünk, de nyugtassuk meg a bölcsészeket is, van elég lehetőség az identitás- és testelméletekről gondolkodni.
A minimalista stílusú Kanehara nagyon tud mesélni a reménytelen és fájdalmas szerelemről, ráadásul mindezt úgy, hogy szadómazo pornóval és öncsonkító rituáélékkal színezi a nem túl bonyolult történetet.
És jegyezzük meg, ez egy igazi utazós könyv: kisalakú, 118 oldal és négy metróút alatt ki lehet olvasni. Kálvin tér-Újpest-Árpád-híd-Újpest.
Kapcsolódó anyagok:
Kritika a Literán
Kanehara a Wikipedián
