Író euroligás focikapus pályafutásom alatt történt (hol is, valahol, talán Malmö csodaszép városában ), hogy az egykor skandináv válogatottként kezdő, végül csak svédre (meg finnre) „soványodó” svéd válogatott tagjai egy svédasztalos fogadáson, de nem svédül, angolul, azt találták fennhangon énekelni, hogy: We love you, we love you, Zlatan Ibrahimovic! We love you, we love you, Zlatan! Rövidre zárva: Ibrahimovic. Mire, ha jól emlékszem, a mi „bronzos” válogatottunk egyik legtekintélyesebb tagja, Qkorelly Bandy felkapta a fejét, mondván, csodálja… pontosabban nem érti: miért éppen Ibrahimovic, amikor több más, sokkal jobb focistájuk volt már a történelem során. Ezeknek a svédeknek.
No, de amúgy ki?
We love you, Zlatan!
Netán Kindwall kolléga, akinek, remélem, jól írom a nevét, és akivel immár amolyan tollforgatóként tényleg volt szerencsénk/szerencsétlenségünk találkozni a gyepen is, vagy tényleg kicsoda? – Jó, jó, vannak még nevek bőven, ha nem is annyira végtelen lajstromban, ám felesleges firtatni. Úgy látszik, Zlatan Ibró azok közé tartozik, akiknek még életükben legendájuk kerekedik. Persze, milyen másmilyen is lehetne egy élő focilegenda? Főleg ha ekkora; meg ennyire nagyképű. Zlatannak egyébként mákja lehetett, hogy szülei még időben elhúztak Bosnyákországból. Olyannyira időben voltak, hogy Zlatan akkor még meg sem született. Jugó gasztarbajterek, ez volt akkoriban a nevük ezeknek a kint dolgozó embereknek. De Ibró gyerek így meg tényleg mi lett? Svéd? Ha a szerb kemény magot kérded, ez az Ibró srác is csak egy kipurcantani való török. (Nézd csak azt a török pofáját!) Ám tudjuk, ugye ezt is, a foci eléggé könyörtelen valami. Gyakran fasiszta. Vagy, oké, sovén. Brutális, meg nagyon szép. Jó, jó… A legszebb. Ahogy Qkorelly Bandy mondaná, a mi élő legendánk.
