A dél-afrikai labdarúgó-világbaknokság idején, A Litera meccs embere című, egy hónaposra tervezett rovatábaan, a mérkőzések egy-egy érdekes vagy valami miatt nevezetessé vált szereplőjére irányítja az olvasók figyelmét. - A mai szerző Balázs Attila.
Úgy látszik, a lasztiba csúcstechnológiával beépített vakondtúrás. Fiktív zsombék. Jól megszívta szegény Green. Nem mintha az angoloknak nem lenne igazi rémálomszerű kapusgondjuk, csak valami tényleg: van ezzel az izével. Azt mondják szaknyelven, hogy szitál a levegőben. Piszkosul amúgy, lehet látni. De ott még oké, hanem olyan, amikor földet ér, olyan fura gellert kap landoláskor, ami további pályáját végképp kiszámíthatatlanná teszi. Kiváltképp ha kettőt is sikerül pattannia. Valószínűleg ezt kapta be szegény Green (is). Mindkettőt egyszerre. Mondhatni: a kapus félelme a dupla fenekű Jabulanitól. Szegény, szegény Mr. Green. Meg az ő félresikerült ölelése. Ugyanakkor gondolkodjunk angolosan: esetleg ha esne az eső, az normálissá tenné ezt az idióta labdát. Amolyan kontra-effektus gyanánt. Oké? A válasz várat magára. Ezek a hülye vuvuzelák viszont tényleg akárha: az esőt kérnék. Mesebeli Afrikában, hol zsiráf sétál pongyolában... Na, jó, jó. Mert szegény Green. Legyünk tisztelettel. Egy ember élete, karrierje megy itt tönkre? Tiszta tragédia. Szegény-szegény goalkeeper Green.
Amúgy jópofa a Jabulani. Majdnem kerek. A jelenlegi lapostévézés széthúzva gyakorta amolyan rögbi labdának mutatja. De mintha a pályán is ez folyna legtöbbször. Rögbizés. FUCK OFF! ’KILL YOUR MOTHER YOU SON OF A BITCH. És hozzá ez a tojás bőrkinövés. Szegény kapus Green! MY POOR CHILD. (Utóbbi Shakespeare: A windsori víg nőkből. /?/)
Szóval, a Jabulani nem vicc. Egyenest tragédia. Tulajdonképpen rossz metafora. Az egyenes álompálya és a kacskaringós valóság erősen jojózó szerencsétlen metaforája. Maga a galád összeesküvés. Sötét nagyhatalmak obskúrus játéka, pénzsóvár tőke bőrtöke, focilabdára mázolt, kapusokat elvakító stilizált pina, levegőben kacsázó ómen, egy nagy fasz. Levegő elfuserált bőrkötésben. Tudathasadás, duplázott én. Egyetlen embernek van esélye megharcolni ellene! Csak Ikerkaszilyásznak, ugye, mert ő eleve ketten van a kapuban. Várjuk is, mit kezd vele. Ember, aki már majdnem félisten, s legyőzi a szörny félszemű és féleszű Jabulanit. A Nagy Vuvuzella észbontó danadázása közben. Iker barátunk ismeri ezt a viaszt. Neki nem csúszik ki uccse! Hajrá, spanyolok! A paradoxális filozófia szerint meg úgyis a németek győznek, mert a foci az olyan játék, ugye.
Na, szóval, azt mondják értő emberek, hogy a Jabulaniba pontrúgásnál pl. a szelepénél kell jó nagyot belekúrni. Akkor úgy horpad be, ahogy kell. Seggbe rúgott ember dühével száguld a maga pályáján, szinte háló sincs, ami megfogja. Részeg meteor, meghibásodott rakéta, eszméletlen erővel elhajított vesemelegítő, ágyúból kilőtt darab sonka, ember legyen a talpán, aki szembenéz vele. Rémisztő Jabulanival. Közben amit még mondanak, az az, hogy a Jabulami könnyedébb, mint a többiek. Könnyű műfaj tulajdonképpen. Operett, a kiszámíthatatlanság faktorával súlyosbítva. Személy szerint roppant kíváncsi lennék, David Beckham mekkora kifliket kanyarítana. De szegény-szegény David, itt nem rúghat Jabulaniba.
Korábbi szövegek:
Benni nagy napja - Zelki János írása
Két igaz ember boldog - Schein Gábor írása
