C+
Metagalaktika 10 - Kína a kultúrák bölcsője, 194 oldal, 1490 Ft.
Megkezdődött az Olimpia, van, aki konfettit dobál, van, aki fanyalog, van, aki gyűlölködik, de egy biztos: a világ nagy része Kínára figyelt egész évben. Teljesen jó ötlet volt a Galaktika kiadótól, hogy feltámasztott antológiájukat a kínai fantasztikus írók köré szervezzék. A külcsínnel nincs is semmi gond, nagyon szép, igényes a kivitel, pont annyira csillivilli-ponyvás, amennyire az a műfajnak jól áll. Az ismeretterjesztő részek sem rosszak, csak én nem ezért olvastam régen ezt az antológiát.
Csak sajnos.
Előzetesben azért leszögezném, hogy semmit nem tudok a kínai fantasztikus írókról, így nem tudom megítélni, mennyire reprezentatív a Metagalaktika mintavétele, de az összkép mindenesetre meglehetősen lehangoló. Egyáltalán nem azért, mert ezek az írások, kifejezetten rosszak lennének. Egyszerűen a legtöbb alapötletet már évtizedekkel ezelőtt ellőtték más szerzők. Amerikaiak, franciák, szovjetek, angolok. Az előre tekintő novellák pedig nem lettek jól megírva. Ilyen egyszerű ez.
Már az első novella - Csao Jung-kuang A virág - éles példája a fentieknek. A mértéktelen fogyasztás veszélyeiről, a mindenható cégekről szól. Semmi olyasmi, amit nem olvashattunk volna már rengetegszer. Poul Anderson, Ray Bradbury - és még sorolhatnánk. Nem csap magasba az olvasmányélmény a következő pár írásnál sem: Hszing Hö A zarándoklat című novellája a teokrácia, Csiang Jün-seng Egy száznapos reformer története című írása pedig a „történelmi személyiség felbukkan a jelenben” témáját járja körbe – kissé kiszámíthatóan. Majd jön a mélypont. Csen Lan Macska-egér játék-a az egyik legbénább novella, amit a mesterséges intelligenciáról valaha olvastam.
Vannak azért olyan darabok is, melyekben megcsillan valami, mint például Han Szung Céltalan utazás-a. Ebben a főhős emlékek nélkül találja magát egy űrhajóban egy másik emberrel együtt. Közösen próbálnak rájönni, kik ők (milyen fajhoz tartoznak egyáltalán) , hol vannak, merre tartanak, mi a céljuk, és ki lehet a titokzatos harmadik személy. Ez persze nem tesz jót a pszichének, satöbbi. Kicsit emlékeztet Michael Moorcock Fekete folyosó-jára, de nem rossz, nem rossz. Novellagyűjteménynél szerintem felesleges végighaladni az összes íráson, mondjuk ki gyorsan a verdiktet: ekkora országtól egyáltalán nem meglepő módon vannak Kínában tehetséges SF-írók, vannak olyanok is, akik aktuális témákat boncolgatnak – csak valahogy a Metagalaktika kínálatában egy olyan munka sem akad, melyben együtt lenne minden egy izgalmas, elgondolkodtató íráshoz.
