B+
Harry Kemelman: A rabbi szombaton megéhezett, Konkrét Könyvek, 2008, 267 oldal, 2999 Ft
Nem állhatom meg, hogy ne ejtsek néhány szót a borítóról, ami egyébként remekül sikerült, jópofa, vidám és igényes, a hátsó borítón, az ajánlóban azonban valami olyasmit olvashatunk, ami egyrészt meglehetősen vicces, másrészt viszont elárul egy keveset arról, hogy a kiadónál milyen véleménnyel vannak a potenciális olvasókról. Azt írják, hogy a The New York Times szerint e történet főhőse, David Small rabbi, és itt idézőjeleznek is, hogy pontosan ezt írták ott, Ámerikában, ahol már csak tudják, azért idézik itt nekünk, a mihez tartás végett ugyebár, hogy: „az utóbbi évek legszórakoztatóbb nyomozója” ő, a rabbi. A magam részéről úgy vagyok az ilyesmivel, hogy kevéssé leszek lelkes tőle, mert a messziről jött (ráadásul névtelen) ember szavahihetőségében kételkedni szoktam, ráadásul amennyi ehhez hasonlót olvasni könyvborítókon, hiszen annyi legűberzseniálisabb könyv van, csoda, hogy nem hetente osztanak Nobej-díjat, de mindjárt kettőt.
A portékát persze el kell adni, ezt megértem én is, úgyhogy túlteszi magát az ember a rázúduló szuperlatívuszokon, és inkább olvasni kezd. Így tettem én is, ahogy azonban haladtam a regényben egyre több apróság kezdett zavarni, először is, Hirshről, aki tudós, és ebben a történetben a hullát alakítja, kiderül, hogy dolgozott a Manhattan-terven, ami nem az utóbbi években volt, az biztos, ennek ellenére, a megboldogult nem volt túlzottan idős. Később pedig az szúrt szemet, hogy a Dodge segédlelkész, aki maga is gyanúba keveredik, lelkes polgárjogi aktivista, s mint ilyen tömeges demonstrációkon vesz részt, nos, manapság arrafelé, mintha nem itt tartanának már, ezért csak megnéztem már, hogy, ugyan mikor is írta Kemelman a Time szerint, idézőjelezve természetesen, „sistergően izgalmas” krimijét. Mindezek után nem lepett meg, hogy „az utóbbi évek legszórakoztatóbb” nyomozójának története már a negyedik x-en is túl van, egészen pontosan 1966-ban született. Tudom, hogy elég kicsinyes dolog ilyesmin fennakadni, de azért nem túl ízléses reklámfogás (ez sem), a szerző azóta meg is halt, az olvasó meg talán beérné azzal is, hogy nem a legmodernebbet kapja, csak szimplán egy igen jót.
Merthogy, A rabbi szombaton megéhezett egy roppant szellemes, és szórakoztató könyv, ez vitán felül áll. Annak ellenére, hogy rengeteg fordulatosabb, és izgalmasabb művet termelt már ki a krimi-irodalom, és nyilvánvaló, hogy Kemelman (e könyve alapján biztosan) nem kapna helyet a műfaj álomtizenegyében, de Small rabbi személyében sikerült teremtenie egy olyan karaktert, akire egy erős sorozatot építeni lehet, és aki kellőképpen érdekes figura ahhoz, hogy az olvasók mindig kíváncsiak legyenek rá. Ennek több oka is van, egyrészt a sorozat egy zsidó közösség életébe enged betekintést, ami a külső szemlélő számára izgalmas kaland, hiszen rengeteg érdekességet tudhatunk meg a zsidó kultúráról, vallási szokásokról, ünnepekről, mentalitásról, egyszóval kőkemény ismeretterjesztés, és ezért csak hálásak lehetünk, másrészt viszont a kissé rezignált, morálisan feddhetetlen, csavaros észjárású rabbi esetlensége elragadó. Élete állandó küzdelem, a hitközség vezetőségének egy része amúgy sem nézi jó szemmel ténykedését, s csak a jó alkalomra várnak, hogy eltávolítsák, várandós feleségével pedig ingatagnak tűnő egzisztenciájuk miatt kénytelen szócsatákba bocsátkozni.
A legfontosabb zsidó ünnep, a jom kippur alatt a már említett tudóst, holtan találják saját garázsában, kocsijában ülve, Hirsh ugyan nem tagja a hitközösségnek, de a rabbi készséggel eltemeti, s ezzel elindítja a lavinát. A rendőrség ugyan azt állapítja meg, hogy baleset történt, de az elhunyt biztosítója által kiküldött magánnyomozó inkább önkezűségre gyanakszik, ami üzletileg előnyös a biztosítónak, de rendkívül kellemetlen a rabbi számára. Nemcsak a vezetőség rosszallását vívja ki, de a közösség dúsgazdag tagja, Goralsky is fontolgatni kezdi a beígért gáláns adomány megvonását, tekintve, hogy az öngyilkos eltemetésével megszentségtelenítették a temetőt, amelyben felesége is nyugszik. A rabbinak tehát minden logikai bravúrjára szüksége van ahhoz, hogy szorult helyzetéből kikecmeregjen. Nem segít sokat az sem, hogy rájön, sem öngyilkosság, sem baleset nem történt, hiszen a gyilkossággal gyanúsítottak listáján a hitközösség vezetőségének egy haragos tagja is szerepel, illetve a dúsgazdag adományozó fia is. A kényes ügy megoldásához kiváló megfigyelőkézségre, és páratlan logikára van szükség, Small rabbiban együtt van ez a két tulajdonság, az igazságnak szerencséje van vele.
Klasszikus analitikus krimivel van dolgunk, úgyhogy, aki sok ilyenen túl van már, és edzésben van, az feltehetőleg elég hamar rájön, hogy ki a tettes, én mindig gyatra voltam az ilyesmiben, úgyhogy tanúsíthatom, azért végig is lehet izgulni a könyvet. Kemelman regénye a műfajban megszokottnál kimértebb tempóban csordogál, a kisvárosi nyugalomban nem pörögnek túl nagy fordulatszámon az események, de ez nem is olyan nagy baj, a rabbi bölcs humora kárpótol, és ezt a könyvet igazán vidáman tehetjük le, minden a helyére kerül, egy kicsit had érezzük, hogy rend van a világban!
