Richard North Patterson: Gigászok harca (The Race), Ulpius-ház, 2008, 572 oldal, 3499 Ft
Vajon mik játszódnak le egy elnökválasztás, egy elnökjelölt-választás hátterében? Kinek a kezében van a valódi hatalom? Valószínű, hogy a jelöltek csak kirakatbábuk, az Egyesült Államok elnöke nem a világ laghatalmasabb embere, hanem a világ első showmanje. Ugyanazt jelenti-e a tisztesség egy politikus és egy kívülálló számára? Azt hiszem, érdekes kérdések, jó ajánlólevél egy regénynek, ha ezekre próbál választ találni, csak kérdés, hogyan.
„Összefér-e a becsület a politikával? Lehet-e tisztességes úton hatalomhoz jutni? Corey Grace háborús hős, zseniális politikus, és Amerika egyik legszexibb pasija" - így kezdődik a
könyvismertető. Richard North Patterson „nyolc világhírű bestseller világhírű szerzője, aki valaha maga is kivette a részét a politikai életből”, eddig még nem találkoztam a nevével, de talán nem is vesztettem olyan sokat.
Valóban, a regény azt az illúziót adhatja, hogy végre lehullt a lepel, az egyszerű olvasó beleláthat a nagypolitika rejtelmeibe. Van itt minden: zsarolás, ígérgetés, megfélemlítés, rasszizmus, homofóbia. A tökéletes családapáról kiderül, hogy homoszexuális, a feddhetetlen lelkészt olyan helyzetbe hozzák, mint Clintont Lewinskyvel. Mindezt egy-két szavazat kedvéért. Emberéletek mennek tönkre, hogy mások néhány százmillióval többet tegyenek zsebre. Hát igen, az elnökválasztási (jobban mondva elnökjelölt-választási) kampány nem talpig becsületes és őszinte emberek ideológiai vitája. Valójában nem arról van szó, ki mit gondol a globális felmelegedésről vagy a melegházasságról, itt bizony kemény érdekek ütköznek a háttérben, csúnya egy világ. Nagyjából így lehetne összefoglalni „az üzenetet”.
Ha valaki ezzel először szembesül, arra revelációként hathat a regény, aki már sejtette, hogy piszkos játszmák vannak a háttérben, az azért olyan nagyon nem lepődik meg. A történet ugyanis kicsit egyoldalúra sikeredett. Corey Grace, a háborús hős, tényleg feddhetetlen, tényleg hisz a jó ügyben, nem mocskolja be a kezeit, lényegében az egyetlen tiszta ember a mocskos politikában, a modern amerikai hős. Nem mintha azt kívánnám, őt is húzza le a mocsár, de az egész történeten keresztül túlságosan egyértelmű, ki áll a jó oldalon. Vívódik persze, a szerelmét is fel kell áldoznia, de azért mindig tudja, mi a jó döntés, ahogy az olvasó is egyértelmű jelzéseket kap, kinek szorítson a versenyben. Az is lehet persze, hogy a világnak azon részén tényleg ilyen egyértelműek a szembenálló értékek: a fehér keresztény fundamentalisták rasszisták és homofóbok, nem hisznek az evolúcióban; a feketék végre egyenlő esélyeket szeretnének; a demokraták nagyon toleránsak, csak töketlenek; egyedül Corey Grace és barátai tudnak segíteni a világon. A regény legalábbis ilyenfajta világot vázol fel.
Azért végig lehet olvasni, a történet visz magával, metrón, vonaton nem rossz időtöltés. Van egy-két eltalált karakter is, Rob Marotta szenátor, Grace fő ellenlábasa például mindent megtenne, hogy elnök lehessen, néha azért mégis szégyelli magát. Bob Christie tiszteletes pedig akármilyen elvakult, azért értékeli ellenfelében a tisztességet. Corey Grace az aki, túlságosan is tökéletesre sikerült, rá viszont szükség van, hogy lecsapódjon mindenkiben a tanulság: nagyon nehéz tisztességes úton hatalomhoz jutni, de máshogy nem szabadna. A társadalomjobbító szándék egyértelmű, remélem, az olvasók többségét nem zavarja, hogy túl egyértelmű.
