A-
Árgus 2008/1, főszerkesztő: Pallag Zoltán. Évente hatszor. Ár: 1500 HUF.
Az új kedvenc folyóiratomról fogok teljesen elfogultan írni, mert az Árgus a megújulása óta olyan változásokon megy át, hogy egy igazán érdekes és jó irodalmi lappá nőheti ki magát, aminek a célközönsége nem irodami power user, hanem érdeklődő is lehet. Az érdeklődöt pedig a túlzottan sok irodalmi folyóirat leszarja. Az Árgus láthatóan hiszi, hogy az irodalom érdekes dolog (ezzel ketten már így vagyunk), amivel megszólíthatnak az irodalmi életből eddig kiszoruló olvasókat is. Ráadásul a szerkesztők és a szerzők is rendszeres előfordulói a többi lapnak, így még szembetűnőbb ez a változás.
Az Árgus megmutathatja, eladhatóvá válhat-e a kultúra. Ha igen, akkor a magyar folyóiratpiacra is hatással lesz, mert ott jelenleg megszámlálhatatlanul sok és felesleges folyóiratot tart el az állam. Pallag Zoltán főszerkesztővé válásával az eddig az angolszászoknál látható irodalmi felfogást próbál meghonosítani: új stílussal, önálló arculattal igyekszik eladni a lapot.
A fehérvári folyóiratot emlékeim szerint halottaiból támasztották fel, és a megújulás óta eltelt néhány lapszám után csak remélni tudom, hogy ez folytatódni fog. Vajon képesek lesznek újraértelmezni azt az irodalmi hagyományt, ami alapvetően eltengődik az állami támogatásokkal? Nem foglalkozva a piaci és olvasó elvárásokkal. Az Árgus eleve számol az olvasókkal.
Az Árgus nem is irodalmi folyóirat, hanem a cultural studies első itthoni lapja. Mert minden mindennel összefügg: irodalom, múzeum, poszkolonialitás, a város terei és Joseph Conrad mellett ott van a 100 éves Nyugat, és a nem rég elhunyt Bergman, meg Antonioniról is egy tanulmány. Az külön extra, hogy a narancsos Sióréti Gábor képeit is megmutatják.
Az irodalmi folyóiratok hagyományait több helyen felrúgják: a rengeteg kép és szín már eleve kiemeli a sok fekete-fehér lap közül. Sok ismerősömnek nem tetszik a szokatlan tördelés és margó, ami teljesen ráül a lapszélre az egyik odalon, míg a másikon a hivatkozásokat mutatja. Minden szöveg előtt elolvashatjuk azokat a kulcsszavakat, amelyek az adott szövegre jellemzőek, amelyek rögtön egyfajta absztraktként működnek. Sajnos a hátsóborító címkefelhője (ide csak a szerzők nevét gyűjtik ki) nem lép tovább a hívószó-státuszon, nincsenek mellette oldalszámok, ahogy az internetes verzióban sem találom ezeket a feltöltött lapszámokat, a címke alapján kereshető szövegeket, mivel itt csak a régebbi Árgusok találhatók meg, így felmerül, ezt nem folytatják? Pedig ez még egy komoly és elengedhetetlenül fontos lépés lenne az olvasók felé, ráadásul sokkal több játékra és kereszthivatkozára nyílna lehetőségük. Ezt nem spórolhatják meg.
Az Árgus eleve színes, dizájnolt, látványos vizuális orgia, ami nem szégyelli beemelni a popkulturát saját diskurzusába, sőt komoly lépés a mainstream felé, hogy leközlik Lévai Balázs Philip Roth-tal készített interjúját. A Bestseller című műsor szerzőjének az interjúit eddig nem lehetett megtalálni az irodalmi folyóiratokban. Húsz oldal próza Határ Győzővel és Vörös Istvánnal, húsz oldal költészet (Acsai, Babiczky, Bajtai, Falcsik, G. István, Marno, Nyilas, Sopotnik, Székely) és harmincoldalas kritikarovat is van. Azért oldalszámokban adom meg a rovatokat, hogy látszódjon, itt egy súlyos, 300 oldalas folyóiratról beszélünk (1500 HUF).
