C+
Laurell K. Hamilton: Égkék bűnök, Agave, Bp., 2007.
Az Anita Blake-sorozat indulásakor már masszív Buffy- és Angel-rajongó voltam, őszintén kedveltem a vicces, de azért izgalmas vámpíros-szörnyes történeteket, magam is meglepődtem, de ez van. Az Anita Blake-történetek tökéletesen beleillettek a sorba, jó dumák, kidolgozott világ, ami annyiban tér el a miénktől, hogy természetes, haha, a természetfölötti lények léte, és többé-kevésbé a törvény is elismeri őket. Anita Blake halottkeltőként dolgozik, vitás jogi ügyekben szólítja elő például a sírból az elhunytakat, hogy ugyan mondják már meg, volt-e végrendeletük, és valóban öngyilkosok lettek-e. Közben a rendőrség is rendszeresen igénybe veszi a szakértelmét, ugyanis elismert természetfölötti-szakértő, emellett akkreditált vámpírhóhér is, aki bírósági végzéssel a kezében vadássza le és végzi ki a megvadult vérszívókat. Tökéletes alapfelállás, kár, hogy mostanra már teljesen el lett cseszve az egész.
Az a tippem, hogy idővel kialakult egy stabil Laurell K. Hamilton-rajongói réteg, aminek zömét több mint valószínű, hogy ún. darkos (béna szó, de nincs jobb, grufti esetleg?) csajok adják (ld. a másik Hamilton-sorozat első részét), nekik pedig arra van igényük, hogy Anita Blake lehetőleg ne vadássza a vámpírokat, hanem dugjon velük, és tegye ugyanezt a vérfarkasokkal is. Meg azért büntessen is, de csak a rossz szörnyeket, akik bántani akarják a mi jó szörnyeinket. A sorozat iksz rész óta másról sem szól, Anita Blake köteteken keresztül örlődött a vérfarkas és a vámpír szeretője között, miközben a sztori maga csak úgy tessék-lássék bujkált a háttérben. (A legszörnyűbb az érzelmeikkel küzdő, érzékeny férfivámpírok bevezetése, hát egy vámpír nekem legyen ijesztő halott, köcsög intrikus, az isten szerelmére!) Plusz a jó dumák is el-elmaradnak, szinte látszik, hogy eltelt harminc oldal, muszáj beszúrni valami jó Blake-es beszólást, amik így azért annyira mégsem viccesek.
Talán az írónő is érezte a súlyponteltolódást, úgyhogy az utóbbi két regény, a Leláncolt Nárcisszusz és az Égkék Bűnök már próbál visszahozni valami sztorit, sajnos eléggé erőtlenül, de ez egyelőre elég ahhoz, hogy a következő részt is elolvassam, aztán meglátjuk. (Állítólag persze a folytatás lesz a legdurvább dugós fronton, úgyhogy nem áll meg az elméletem, de mindegy.) Hogy a mostani kötetről is ejtsünk pár szót: van némi véres mészáros utáni nyomozás, plusz bonyolódnak a vámpíros ügyek, egy fővámpír a vágy erejével (hogy máshogy) próbálja a hatalma alá hajtani Anita Blake-et, ennek keretében gonosz idegen vámpírok látogatnak a városba, egy másik vámpírt csak a dugással lehet megóvni a szörnyű sorstól, van még benne vámpíros szexjelenet, meg vérfarkasos szexjelenet. Meg még egy vámpíros. Ha a következő rész valóban olyan, mint mondják, sajnos örökre le kell számolnom a filigrán halottkeltővel.
(Az Agave kiadványait viszont átnézhetne megjelenés előtt még egyszer valaki, mert bosszantó elütések, helyesírási hibák vannak bennük.)
