DZilahy Lajos: Halálos tavasz, Ulpius-ház, Bp., 2007.
Az Ulpius Kiadó fennállásának legnagyobb vállalkozása az Ulpius Anno: a 150(!!!) kötetesre tervezett sorozat keretében hajdan sikeres, mára azonban elfeledett magyar írók egykori bestsellereit adják a mai olvasók kezébe. A nyitó négy kötet között található a „minden idők legnépszerűbb magyar írójaként" aposztrofált Zilahy Lajos első prózai műve, a később elsöprő színpadi és filmsikert arató Halálos tavasz.
Kérdés, hogy a mai olvasó megtalálja-e az utat a regényhez?
Elsőként a maníros nyelvezet kelthet hidegrázást, majd a választott, kétségkívül egyszerű műfaj: a vallomásos levélregény. Egy bevezető és egy epilógus keretezi a főszereplő 190 oldalon át egyes szám első személyben ömlengő búcsúlevelét, amelyben kifejti, hogy miért is vet véget életének. A hátsó borító szerint a Halálos tavasz a világ legegyszerűbb története. „Egy fiú szeret egy lányt, aki mást szeret". Most vagy én olvastam rosszul a könyvet, vagy itt valami óriási félreértés van, de szerintem ez a könyv arról szól, hogy az öntelt vidéki ficsúrt a nagyvárosban jól pofára ejtette egy dögös csitri, és ezt képtelen feldolgozni.
De hagyjuk is a sovány történetet, mert a legérdekesebb mégis az, hogy a Halálos tavasz kapcsán folyton felmerül az „erotikus regény" terminus. Persze lehet, hogy itt a foucault-i hallgatás olyan mértékben van jelen, hogy én már képtelen vagyok dekódolni, de visszakerestem minden egyes „félreérthető" vagy „pikáns" szövegrészt, de annál durvábbat, hogy „Szinte egymásba kapaszkodtunk görcsösen, vadul, mintha viharban állottunk volna. Felgyúltunk és megégtünk önmagunktól." nem találtam, és az ennek kapcsán éledő pajzán gondolataimat is lelőtték azzal a mondattal, hogy „Szavakban és képzeletben lassankint már mindent átéltünk." (azaz eddig semmit sem.)
A kvázi-nászéjszaka is szövegen kívül esik meg, ha megesik egyáltalán, mert oldalakkal később megint félreérthető utalással játszik a szerző: „Így és ezen a napon léptem a Witt Ádám örökébe." Hol van itt a szex? Sehol, van helyette abúzus. Kacérkodik az elbeszélőnk a szexualitás néven nevezésével, ám az elcsattant pofon leírásával már nincsenek ilyen gondjai: „ez az ökölcsapás, förtelmes állati dolog, mégis milyen kevés fizetség azért a szenvedésért, amit egy asszonyi fenevad tud karmolni a férfi szívében!". Hát jó.
Egyetlen dolgom mégiscsak fennakadt még az én, sokat látott szemem is: „Néha apró és vidám kis kalandjaim akadtak nemcsak hölgyekkel, hanem – férfiakkal is. Magányosságom és céltalan sétáim e férfiakban azt a hitet keltették, hogy én is a szektájukhoz tartozom." Valamiért ezt egyetlen kritikában sem említik, pedig a két nő között választani képtelen, nárcisztikus főhős öngyilkossága egészen más megvilágításba kerül.
Zilahy Lajosról alapos kutatómunka után azt sikerült kiderítenem, hogy lírikusként indult, aztán nemcsak roppant népszerű, de rendkívül termékeny regényíró lett. A Nyugat hasábjain meleg fogadtatásban részesítették 1922-ben megjelent első regényét , és állítólag jól is fogyott, Alexa Károly harmincöt - ötvenezer példányról ír, és húsz nyelvre le is fordították.
1939-ben pedig örök érvényű filmadaptáció készült Zilahy saját filmvállalatában, a Pegazusban, szegény Jávor Pállal és a termetes Karády Katalinnal. A film egyébként vajmi keveset változtat a könyv soványka történetén, mégis botrányt kavaró, kvázi-erotikus műként jobban helytáll, mint az alapanyagul szolgáló könyv. Igaz, a sztriptíz-jelenethez lehetett használni lábdublőrt.
