A Hollywood Forever temetőben beszélget a Halállal az elbeszélő Szántó Péter novelláskötetében, ami júniusban jelent meg a Könyvhétre. A főhős meghal a végén című kötet megjelenését már nem élte meg a szerző, a kézirat leadása után gyors lefolyású betegség következtében elhunyt. Hogyan beszéljünk egy könyvről, aminek minden novellájában meghal a főhős, de maga az igazi főhős, a szerző is meghalt a végén, mintha csak a saját novellájának a szereplője lenne?
Szántó Péter: A főhös meghal a végén
Pesti Kalligram Kft., 2018, 328 oldal, 3500 HUF
Vallások és bizniszmodellek épülnek a kérdésre, hogy mi van a halál után. Szántó ezt megfordítja: a Halált is érdekelheti, hogy mi van az életben. Ahogy a Halál megfogalmazza, ő csak az utolsó pillanatban látja az emberek arcát, de azt soha nem tudja, mi a történetük. Az elbeszélő lecsap a magaslabdára, felajánlja, hogy kismillió sztorin keresztül megmutatja a Halálnak az életet. És nemcsak az elbeszélő, hanem a szerző is elmeséli, ki hogyan él a halál előtt.
Az elmúlt húsz évben egy több több százmillió forint bevételű kommunikációs céget épített fel Szántó Péter, 1996 óta a Noguchi nevű menő pr-ügynökségét vezette, két éve vonult vissza, hogy teljes erővel az írásra koncentráljon. Szántó jogászként végzett, újságírónak tanult, nyolc éven át volt az Élet és Irodalom rovatvezetője, tévékritikákat is írt, de forgatókönyvíróként jegyezte az Angyalbőrben és a Família Kft. című sorozatokat is. Szántó mindig is írt, 19 évesen jelent meg az első novellája a Nők Lapjában, első novelláskötetét a Magvető adta ki 1989-ben Harmadnapos nemzedék címmel.
Szántó Péter az irodalomba tartott vissza, a novelláskötete mellett egy regényen is dolgozott. A főhős meghal a végént csak a szerző halálának nézőpontjából tudtam olvasni. A szerző a szövegeiben játékra hívja a Halált, akinek a főhős forgatókönyvírója szinte a kollégája, ahogy utalást is tesznek rá a kötetben. És ezt a gondolkodást nagyon érezni: Szántó pár pillanat alatt felrajzolja az alapkaraktereket és a kontextust, és bármilyen irányba is indul el, a végén biztos megkapja az olvasó a csattanót, ebben nem ismer kíméletet. Az elbeszélés aktusa még talán a történetnél is fontosabb számára, a halálról minden is az eszébe jutott, fura leírni, de inspirálta. Egészen kevés pátosz vagy érzelmesség van a szövegekben, inkább szórakoztatóan beleáll a játékba, hogy a halállal is bármit meg lehet csinálni. A halállal foglalkozott novelláiban, de végül is ő és szövege győzött a halál felett.
A főhős meghal a végén játékosan provokatív cím, egyben egy súlyos spoiler, amitől minden olvasó vagy néző idegbajt kap, mert ilyen információt elárulni tapintatlanság, kivétel, ha ez is csak egyfajta játék. Régóta azt gondolom, hogy semmit nem érdemes elolvasni vagy megnézni, amit el lehet spoilerezni, mert ha egy csattanónál nincs több egy alkotásban, akkor nem kár érte. Szántó egyszerű szabályt hozott, ami nem kötöttséget, hanem szabadságot adott neki: biztos, hogy valaki meghal minden történet végén, és arra helyezi a hangsúlyt, hogy rövid tárcáiban egy-egy konkrét élethelyzetet mutasson be. És mesélőként mindent megenged magának, az egyik novellában Down-szindrómásokat látunk a náci Németországban, a 18. századi Peruban ugyanúgy felbukkanunk, mint egy olasz autópálya pihenőjében a Bugyika nevű csivavát keresve. A nagy területi, korbeli és nyelvhasználatbeli távolságok egy idő után kevésbé izgalmasak, de meg kell hagyni, hogy amikor már kevésbé működött, akkor egy tökéletes Örkény-egypercest kaptam, amiben Walter Schirra utolsó gondolatát olvashatjuk az Apollo-7 kilövése előtti visszaszámláláskor.
A halálról írt Szántó Péter, de a kötet megjelenését már nem érhette meg
Kép forrásaA főhős meghal a végén címmel jelent meg Szántó Péter elbeszéléskötete a Kalligramnál, de a szerző a szöveg leadása után 2018. április 12-én 67 éves korában elhunyt. Az író, újságíró, kommunikációs szakember Szántó írt a Népszavának, az Élet és Irodalomnak, 1996-ban alapította meg a...
Szántó pedig két dolgot szeret a szövegei alapján: játszani és sztorizni. A kerettörténet szerint az elbeszélő a Hollywood Forever temetőben találkozik a Halállal, hogy vele egy önironikus, helyenként cinikus párbeszédbe lépjen, majd ennek következtében sok-sok történetet meséljen el, amelyekben tényleg mindig meghal valaki. A novelláskötet tehát nehezet vállal, hiszen látszólag a címében lelövi a poént, amit Szántó tudatosan tesz, a halált minden elbeszélésben természetesnek veszi, hogy a halálig vezető útnak a halál adjon drámaiságot, tragikusságot, abszurditást vagy humort. Mert a halál sokféle módon képes értelmezni és jelentéssel megtölteni az életet ebben a kötetben, hiszen van vicces, drámai történet is, sőt olyan is, amikor egy férfi a tüsszentésével akaratlanul is megöli a metrón őt zaklatókat.
Történeteire egyszerre hat Örkény abszurditása és a hollywoodi popkultúra, nagy lendülettel és kedvvel mesél, otthonosan mozog különböző társadalmi vagy történelmi helyzetekben, és a főleg szórakoztató, néhol elgondolkodtató felszín alatt jó értelemben moralizál. A halál a radikális befejezés, ami egyben értelmezési nézőpont is.
Szántó novelláskötete olyan, mint egy jól felépített tévésorozat: egy kerettörténet ölel át sok-sok rövidebb-hosszabb történetet. Ráadásul olyan tévésorozat, ami teljesen önálló korokban, helyszíneken játszódik, mindenféle műfaji és stílusbeli megkötés nélkül. Van valami pofátlanság abban, ahogy minden elvárásnak beint. Az elbeszélések nagyon különböznek egymástól, eltérő időkben, helyszíneken játszódnak, más-más hangon szólalnak meg, mintha a széttartással valamiféle egyetemességet akarna mutatni a szerző. Szántó gyorsan és hatékonyan tud karaktereket és helyzeteket megteremteni, és néhány kivételtől eltekintve ügyesen játszik az állandó szerkezeti csattanóval, a halállal.
A főhős meghal a végén könnyed, játékos, a maga módján sokszor moralizáló, ám szórakoztató elbeszéléskötet, aminek bizarr kontextust ad Szántó Péter halála. A kötet elbeszélője, miközben sok nézőpontból megmutatja a Halálnak, milyen az élet, addig abban bízik, hogy plusz időt nyerhet magának. Egy író számára a megjelent szöveg az örökkévalóságot jelenti, ennél többet nem nyerhet.
