A+
Walter Moers: Adolf, Szó Kiadó, 2007, 80 oldal, 1990 Ft. (fordította: Tandori Dezső)
Még az idei Könyvhéten fedeztük fel ezt a gyöngyszemet, azóta dédelgetjük, nagyjából minden sorát kívülről fújjuk, de eddig nem tudtuk rávenni magunkat, hogy esetlegesen rosszindulatú támadásoknak tegyük ki ezt a felbecsülhetetlen műremeket. Most mégis, bízva abban, hogy a honi olvasóközönség már megérett egy ilyen magas színvonalú alkotás befogadására, kísérletet teszünk rá, hogy felhívjuk a figyelmet erre a cseppet sem szokványos könyvecskére. Érdemes néhány szóban megemlékeznünk arról az emberről, aki megalkotta a képregény-történelem valószínűleg halhatatlanná váló figuráját, a náci disznót, aki történetesen Adolf névre hallgat. A hazai olvasók Kisköcsög című opuszáról ismerhetik a szerzőt, már amennyiben szorgalmasan olvassák a Kretén újságot, egyébként Moerstől nem áll távol a politikailag kényes témák kifejezetten provokatív feldolgozása. Újabban nemcsak karikaturistaként ismert, már regényíróként is letette névjegyét. Öt regénye készült el, amelyek egy különleges fiktív helyen játszódnak, Zamonienben (ez egyébként a szerző honlapjának címe is), ezek közül egyet, Az Álmodó Könyvek Városát magyarul is olvashatjuk, ugyancsak a Szó Kiadó jóvoltából, ugyancsak Tandori ihletett fordításában.
Itt van tehát Adolf, a szerethető, esendő náci disznó, aki előbújván rejtekéből a XX. század utolsó évtizedében találja magát; teljesen megváltozott világba érkezik, fel kell dolgoznia saját rémtetteit, a háborús vereséget, és alkalmazkodnia kell egy gyökeresen más életmódhoz. Adolf, nehezen találja a helyét, régi beidegződéseinek foglya, ráadásul Furunkulus doki személyében olyan segítőre lel, akiben nem lenne szabad megbíznia. A jó öreg náci disznónak így pár igen meglepő élményben lesz része, találkozik Göringgel, akivel szorosabb testi kapcsolatba lépnek, majdnem végzetesen rászokik a krégre (crack), ott van amikor Lady Di és Dodi végzetes balesetet szenvednek, és kis híján újra katasztrófába sodorja a világot, de az utolsó pillanatban mégis képes megváltozni.
Ez a gyomorforgató, gusztustalan, és politikailag roppant veszélyes képregény hatalmas telitalálat, mert elképesztően humoros, és a gyermekien egyszerű képi világa lenyűgöző, tökéletes szórakozás! Moers nagyon okos fickó, bájos naivitással ágyazza a történetbe a leghúzosabb poénokat is, és mindenki megkapja a magáét, a teljességgel infantilis posztmodern, fogyasztói társadalom éppúgy, mint a fasiszta nosztalgiázók, és közben ott van Adolf, ez a lényegében szánalomra méltó, szerencsétlen báb, akit súlyos mentális zavarai tesznek félelmetessé. A diktátorban Chaplin majdnem eljutott idáig, sokan támadták is érte, Moers még radikálisabb, ezért természetesen vannak olyanok, akik bírálják az ilyen tréfák miatt, ennek ellenére az Adolf című képregény frenetikus mestermű, sajnos, nem írhatják rá, hogy 100-as IQ alatt tilos kézbe venni, úgyhogy mi mást tehetnénk, mint bízunk az emberekben, s ezennel melegen ajánljuk szíves figyelmükbe!
Kis kedvcsináló gyanánt pedig itt egy szívmelengető sláger, amely szorosan kapcsolódik a műhöz, némileg visszafogottabb stílusban, de Moers itt sem tud hibázni!
