Bujtor A.; Dalia L.; Gajdó T.; Szegő A.; Váczy A.: Bujtor, Duna International Kft., 2010, 316 o., 3995 ft
A híres emberek - pláne váratlan - halála mindig sokkolja a közvéleményt: Bubik István és Selmeczi Roland autóbalesete, vagy Kaszás Attila agyvérzése erősen traumatizálta a nyilvánosságot a közelmúltban. Bujtor István – tudtommal – megnyugtató módon máig nem tisztázott halála állítja Sándor Mátyás, Ötvös Csöpi, Bromden, és sok más híres színházi és filmszerep emlékezetes megformálóját a szomorú menetbe. „ A bátyám, Latinovits Zoltán művész volt, ez biztos, én nem tartom magam hozzá foghatónak.”- nyilatkozta egyik utolsó interjújában. A kötetben Szegő András beszélget pályatársakkal, rokonokkal, barátokkal, kritikusok elemzik Bujtor pályafutását, szerepeit, és biztos vagyok benne, hogy nem értenek egyet a színész szerény öndefiníciójával.
Vámos Miklós: Kedves kollégák, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2010, kb. 1000 o., kb.5000 ft
Ha már interjúkötet: épp ideje volt, hogy az egyik legnépszerűbb magyar író, az idén 60 éves Vámos Miklós könyvformába öntse az Alexandra Pódiumon tartott irodalmi beszélgetéseit, amiket a tévében még azok is láthattak, akik amúgy kiválóan elvannak a kortárs magyar irodalom ismerete nélkül. A kötet nem olcsó, viszont 74 beszélgetést ölel föl – „mert a legkedvesebb kollégákat kétszer hívtam meg” -, bele sem kezdenék a nevek felsorolásába, mindannyian ismert, jelentős alkotók, több korosztályból. A szerző ajánlója szerint a Kedves Kollégák interjúkészítői hattyúdal, korszaklezárás, mert „ideje átengednem az irodalmi kérdező szerepét alkalmas fiatalabbaknak.” A jó kérdezőképesség szerintem nem korfüggő, sajnálnám, ha Vámos Miklós ezt a kijelentését valóban komolyan gondolná.
Kiss Angéla: London, csak oda, Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest, 2010, 280 o. 2990 Ft
Elsőkönyves szerző szingliregénye a láthatáron! Kiss Angéla személyes élmények alapján írta meg saját, szórakoztatónak és szívmelengetőnek ígérkező Terézanyuját (Bridget Jonesát? Rebecca Bloomwoodját?) egy „one way ticket”-es londoni út tanulságairól, társ- és munkakeresésről, szeles örömökről és mély bánatokról. Mi vehette rá, hogy az írás nehéz kenyerét kezdje kóstolgatni? Valljon erről ő maga:
Selymes Orsolya: Hogyan ne szokjunk le a dohányzásról? Jaffa Kiadó, Budapest, 2010, 33 o., 2940 ftA cím ironikus hangzása teljesen megkevert, azt hittem, befizetek valami térdcsapkodós humoros regényre, de nem. A valamikor erős dohányos, pszichológus Selymes Orsolya afféle csodadoktor, aki beszélgetéssel szoktatja le az embereket a dohányzásról mindenfajta ijesztgetés nélkül: állítólag a cigarettázás szenvedélyéhez legmakacsabbul ragaszkodók egy nap után ész nélkül hajítják el a koporsószögeket (legalábbis a legsikeresebb hazai napilap online-ján ezt olvastam). A könyv a szerző tapasztalatainak összegzése, tanácsadás, a dohányzás édes rabságában sínylődők számára mutatott egérút. Lehet próbálkozni.
Szendi Gábor: Boldogtalanság és evolúció – Paleolit táplálkozással a depresszió ellen, Jaffa Kiadó, Budapest, 2010, 330 o., 3150 ft
Pszichológus Szendi Gábor is, akárcsak Selymes, és abban feltétlenül hasonlítanak, hogy Szendi is embertársai egészségéért száll síkra, keresztes hadjáratát azonban a depresszió ellen vezeti. A Depresszióipar című, 2005-ben megjelent botránykönyvével szélesebb országos ismertséghez jutó (és a Magyar Pszichiátriai Társaság által jól be is perelt), azóta több könyvet is publikáló pszichológus ezúttal a Boldogtalanság és evolúció című művével áll a nyilvánosság elé, amely a tavalyi Paleolit táplálkozás folytatása. A nyugati étkezési normák ostorozását ígérő kötet feltétlenül érdekesnek tűnik, és az is biztosra vehető, hogy az ellentmondásos megítélésű szerző, aki szívesen gyalogol szembe a hivatalos áramlatokkal, most sem hagyja majd hidegen a szakmát és az olvasóközönséget.
