Végre egy hiánypótló szaklap

A+
Buborékhámozó
Alkotók: Bayer Antal, Farkas Dávid, Kránicz Bence

Duplaklikk Bt., 2010, 24 oldal, 500 Ft.

 

A Duplaklikk kiadó legsikeresebb kiadványa a Buborékhámozó képregényes szaklap negyedik száma volt. Mind egy szálig elfogyott. Száz példány készült belőle. Teljes egészében Bayer Antal írta, és Batman-cikkeket tartalmazott. A kiadó ezen sorozata a kilencedik számnál tart.

A szaklap ugyanolyan vegyes érzetet kelt, mint a kiadó másik állandó sorozata, a rövid képregényeket közlő Nero Blanco Comix. A cikkek sokfelől közelítenek a képregényhez, a hajó legénysége állandó és változó tagokból áll. (Néha kikötnek új tagokat felvenni.)

Képregényes szakirodalom jóval kevesebb van magyar nyelven, mint kiadvány. A téma cikkeit a wikipedia, a kepregeny.net, blogok gyűjtik. Általában laikusok írják őket, hiszen képregényesztéta, képregénytörténész szakma hivatalosan nem létezik, hiányzik az általános leíró nyelv, a művészeti ág metanyelve, hogy úgy mondjam, nincs egységes, akár strukturalista, akár recepcióesztétikai, akár más keretű megközelítési mód magyarul. Vannak olyan hazai bibliográfiák, melyek fiókban összegyűjtik a magyar képregénytörténet egészét a lehető legrészletesebben, tudományos szinten, de ezek kiadatlanok, és nem csoportok, hanem egy-egy szigetember dolgozik rajtuk. Van két kiadott Kertész Sándor-féle hazai képregény rész-történelemkönyv, de ezek sok helyen pontatlanok, kiegészítésre szorulnak, és főleg folytatásra. Magánkiadásban megjelent a hazai sci-fi képregények bibliográfiája, a pár éve elhunyt Gross Pétertől. A Képes Kiadó Képregénymúzeuma életrajzokat, stíluselemzéseket is közöl. Több kiadványban fellelhetők még adatok, a Fekete-Fehér Képregényantológiától a Csodálatos Pókember levelezési rovatáig. A képregény mesterségével Sváb József és Scott McCloud könyvei foglalkoznak szórakoztató, közérthető módon. Az elsüllyedt lap, a Panel volt a másik a Buborékhámozó mellett, mely fanzine-jelleggel, rovatpróbálkozásokkal képregényes cikkeket közölt. Más (volt?) ez is, mint az általános lapok, egy emberes szerkesztőségével.

Bayer Antal kitűnő cikkíró. Alapos, leköti olvasóját. Annyi energiát fektet ezekbe a kiadványokba, annyi tudásanyag gyűlt már össze, hogy adódik a kérdés, miért nem szerkeszt egy könyvet belőle. Magánvéleményem, hogy ő az egyetlen, akinek stílusa és cikkei szakirodalom-szerűek, a többiek inkább újságírók. Ez nem értékítélet, hanem csak az előző gondolat megerősítése: neki kellene elkészítenie egy általános, több száz oldalas összefoglaló képregényelméleti és képregénytörténeti könyvet magyar nyelven. A magyar képregénytörténet nem az ő asztala (ebben van nála jobb – például Kiss Ferencre hárulhatna a feladat), de minden más igen. Alapmű lenne. (Például lehetne róla vitatkozni.) És ha ő nem, ki csinálja meg belátható időn belül?

A többiek írástudó, képregényes emberek, és mindenki stílusa más. A célközönség életkora nem meghatározható, öttől száz évesig a képregény iránt érdeklődőknek szól, a hangnem mindenkit megtalál. A témákat nem sorolom fel, a belinkelt oldalon magától az „étlaptól” jól lakhatunk.

Egyszereplős piacnál a hiánypótló szó nem szerencsés. A Buborékhámozó mellett jelenleg nincs más papíron. (Az értékelés a sorozat egészére vonatkozik.)