Az imént egy körlevélben kaptam meg az eddig ismert leghosszabb magyar palindromot, azaz oda-vissza olvasható szöveget. Olyat, mint a Géza kék az ég és társai, csak nagyságrendekkel hosszabbat. A szöveg a levél tanúsága szerint Breyer Gyula, magyar sakkmester szerelmes levele az 1800-as évek vége tájáról. Lehet, hogy csak nekem új a dolog, mindenesetre bámulatos  nyelvi teljesítmény, 185 szó, 916 betű ezért itt most közzé is teszem!

A levélben Czakó Gábor Beavatás a magyar észjárásba című műve volt forrásként feltüntetve (bár a levélben tévesen az állt, hogy "Bevezetés a magyar észjárásba")

És öt perccel később találtam a neten egy méghosszabbat!

„Nádasi K. Ottó, Kis-Adán, májusi szerdán e levelem írám: A mottó: Szívedig íme visz írás, kellemest író! Színlelő szív, rám kacsintál! De messzi visz szemed... Az álmok - ó, csaló szirének ezek, ó, csodaadók - elé les. Írok íme messze távol. Barnám! Lám, e szívindulat Öné. S ím e szív, e vér, ezeket ereszti ki: Szívem! íme leveled előttem, eszemet letevő! Kicsike! Szava remegne ott? Öleli karom át, Édesem! Lereszket „Éva-szív" rám. Szívem imád s áldozni kér réveden, régi gyerekistenem. Les, ím. Előtte visz szíved is. Ég. Érte reszketek, szeret rég, és ide visz. Szívet - tőlem is elmenet - siker egy ígérne, de vérré kínzod (lásd ám: íme, visz már, visz a vétek!) szerelmesedét. Ámor, aki lelőtt, ó, engem: e ravasz, e kicsi! Követeltem eszemet tőled! E levelem íme viszi... Kit szeretek ezer éve, viszem is én őt, aludni viszem. Almán rablóvá tesz szeme. Mikor is e lélekodaadó csók ezeken éri, szól: A csókom láza de messzi visz! Szemed látni csak már! Visz ölelni! Szoríts! Emellek, Sári, szívemig! Ide visz: Ottó. Ma már ím e levelén ádresz is új ám: Nádasi K. Ottó, Kis-Adán."

Csakhogy ezzel még nincs vége. Gyorsan rákerestem a neten a szövegre, Shakuecho.com nevű oldalon találtam egy szép kis pallindrom gyűjteményt, ahol ezt a rekorder darabot is feltüntették, és nagy meglepetésemre egy ennél is hosszabbat is bizonyos Szabó Tibor szerző vagy csak beküldő tollából, bár tény, hogy a szöveg zavarbaejtően absztraktra sikeredett (nem számoltam meg a szavakat, ha tényleg hosszabb akkor nem sokkal, mindenesetre valóban hasonló terjedelmű, a szövegszerkesztőm szerint 965 karakter, a forrás lap szerint 1130 karakter):

Adoma
Ki ég, iskolát nem alkot ám az s alávalót ró bitóba zsarnoki X- el, aláz.
A tagom is előttem lelé. Finom édes a hosszú zsineg, ígér, költ oda ki tehetség?
Ő?
Hörögését, á, népének, ó, soha s cserevallás él. Ezek, Előd, Demeter, Géza, oguz, a hősök, Kürt- ős – emleget, eb amit oda írtak.
A rege majd a menedék alatt áll és Emesét nem adja már.
S ím aha, régi ikonra szótárát íratja, ró.
Rokkanó haza levén élő komor máz s a számadót sommás igém ad.
Ó, Marót alatt ölt az orosz s éledne, retteg nőd. Öreged ír. E dühös költő szeme réved, noha rémes, amit ima sem ér a hon, de vérem ez s ötlök s ő hű, de rideg erő döngette.
Rend, e lész, sorozat, lőtt a lator amoda még is. Ám most óda mázsa szám.
Romok ölén ével az, a Hon!
Akkor, ó, rajta rí, tár át, ó, zsarnoki, ígér a hamis rá, majd a mentése.
Mesél….
Láttalak, édenem adja meg e rakat riadót?
Ima?
Beteg elme s ő trükkös, ő hazug
Ó, az égre te!
Meddő!
Lekezel és áll.
A veres csahosok!
E népén át és égő röhögés, tehetik, adót lök rég. Igen is zúz s soha se démoni félelmet tőle, simogat az ál.
A lexikonra: Szabó Tibortól a válasz.
A mátok, lamentálók s igéik amoda.

Szabó Tibor (madera) 2008. december 27. 1130 karakter

Na, ki tudja ezt a rekordot megdönteni?