Marc Webb frissen bemutatott A csodálatos Pókember című filmje kapcsán, ami rebootolja, azaz a korábbi mozitriliógiát figyelmen kívül hagyva meséli újra Peter Parker történetét, belekukkantunk a fontosabb mellékszereplők képregényes történetébe. Avagy: hogyan halt meg Gwen Stacy, miféle munkát végeztek Pókember szülei a CIA-nak, illetve maradt-e még bármi emberi a Gyíkban? És hogy mindezekből a sztorikból mit integráltak a filmbe, az majd a vásznon kiderül. Az 50 éves Pókember újra itt van.
Richard és Mary Parker
Peter szülei éveken át csak itt-ott elejtett megjegyzések formájában bukkantak fel a képregényben, 1968-ig az olvasók semmilyen magyarázatot nem kaptak a főhős árva mivoltára, arra, hogy miért May néni és Ben bácsi nevelik őt. Akkor, az ötödik éves különszámban (Amazing Spider-Man Annual 5), a „The Parents of Peter Parker” című sztori fellebbentette a fátylat Parkerék múltjáról. Miután a főhős talál egy régi újságcikket, ami a szüleit hazaárulókként emlegeti, Algériába utazik, hogy kiderítse az igazságot – vagyis, hogy Richard és Mary Parker a CIA kémei voltak (egy későbbi sztoriból kiderült, hogy egyszer az akkor kanadai ügynökként tevékenykedett Rozsomákkal is együtt dolgoztak). Egyik küldetésük során a Vörös Koponya (illetve egy hidegháborús utódja, nem ugyanaz a karakter, akit az Amerika Kapitány filmben láthattunk tavaly) árulónak állította be őket, és szabotálta a repülőgépüket, ami lezuhant, és a halálukat okozta. Peter természetesen végére jár az ügynek, bebizonyítja szülei ártatlanságát, és jó alaposan elveri a port a Koponyán. A „The Parents of Peter Parker” fogadtatása finoman szólva nem volt pozitív, és azon kevés történetek közé tartozik, amiket a Marvel legszívesebben elfelejtene – nagyon megszállottan kell keresgélnünk az azóta eltelt 44 év képregényeiben, hogy bármiféle utalást találjunk rá. Később, a ’90-es évek elején a Kaméleon és Harry Osborn robotokat kreáltak a Parker szülők külsejével és személyiségével, hogy tönkretegyék a főhőst – de ez a sztori sem tartozik a kiadó nagy büszkeségei közé.
Az Ultimate Univerzumban Richard Parker egy biológus volt, aki amellett, hogy a rák ellenszerét kutatta, és létrehozta a Venom „ruhát” (ebben a világban a Venom karakter nem egy földönkívüli létforma), az Amerika Kapitány születéséért felelős szuperkatona szérum reprodukálásán fáradozott, többek közt Bruce Bannerrel együtt – és amikor Banner először Hulkká alakult, Richard és felesége odaveszett a kialakuló káoszban.
George Stacy
Nem csupán Gwen Stacy, Peter Parker nagy szerelmének apja, de a New York-i rendőrség egyik kitüntetett detektívje is volt. Stacy a társaival, és a város lakóival ellentétben hősnek tartotta Pókembert, és mindent megtett annak érdekében, hogy negatív megítélése megváltozzon – kedvelte Petert is, és bátorította kapcsolatát a lányával, egy idő után pedig sejteni kezdte, hogy ő bújik meg a hálószövő maszkja alatt. Pályafutása a képregényben nem volt hosszú: az Amazing Spider-Man 56. számában bukkant fel először (1968), és két és fél évvel később, a 70. számban búcsúzott, amikor testével védelmezett egy gyereket a Pókember és Doktor Octopus harca közben az utcára hulló törmelékektől. A főhős karjai közt halt meg, utolsó szavaival azt kérte tőle, hogy legyen jó a lányához, nyilvánvalóvá téve, hogy tudja, ki van a maszk alatt: „Be good to her, son! Be good to her. She loves you so very much.” A szülőmizériával ellentétben Stacy kapitány halála máig sokat emlegetett, nagyon híres esemény a Pókember-képregények történetében.
Az Ultimate Univerzumban a karakter (bár fiatalabb, házassági gondjai vannak, és lázadó lányát sem tudja megfelelően kezelni) hasonlóképpen pozitívan látja Pókember tevékenységét, és szintén egy gyerek megmentéséért áldozza az életét.
Gwen Stacy
Peter Parker első nagy szerelme 1965-ben bukkant fel az Amazing Spider-Man 31. számában. A főhős az egyetemen ismerte meg a gyönyörű, intelligens lányt, és kisebb kitérők után egy pár lettek. Kapcsolatukat alaposan visszavetette Gwen apja, George Stacy halála, amiért a lány Pókembert okolta. Gwen egy időre Londonba költözött a nagybátyjához, de New Yorkba való visszatérésekor a pár megoldotta a kapcsolati problémákat. Boldogságuk mégis rövid életű volt. Az 1973-as The Night Gwen Stacy Died című sztoriban (Amazing Spider-Man 121) Peter nemezise, a Zöld Manó, vagyis Norman Osborn elrabolta a lányt, és lehajította egy híd tetejéről – bár a főhős elkapta őt a hálójával, Gwen mégis életét vesztette (az uralkodó elmélet szerint éppen azért, mert zuhanásának hirtelen megfékezése miatt eltört a nyaka). Peter a következő számban gyásztól elvakulva, bosszúszomjasan eredt a Zöld Manó nyomába, aki végül a harcban – véletlenül – saját vesztét okozta. Gwen halála nem csak Pókember, de az egész amerikai képregénytörténet egyik legmeghatározóbb pillanata. Addig elképzelhetetlen volt, hogy egy szuperhős ilyen nagy szerepet játszó, hatalmas népszerűségnek örvendő szerelmét meggyilkolják. Az eset nem véletlenül jelöli a képregények könnyedebb Ezüstkorának végét, és a sötétebb Bronzkor kezdetét – és nem utolsósorban, azóta is kísérti a főszereplőt.
Jelentős a karakter utóélete is: halála megrázta a pár barátját, Mary Jane Watsont is, aki támaszként szolgált Peter számára a gyász időszakában – majd idővel egyre közelebb kerültek egymáshoz, ahogy Mary Jane komolyabb, felelősségteljesebb nővé érett. Később a Jackal nevű őrült tudós, aki szerelmes volt Gwenbe, klónozta őt, nem kevés fejfájást okozva Pókembernek. Még később kiderült, hogy nem sokkal a halála előtt, franciaországi tartózkodása alatt Gwen lefeküdt későbbi gyilkosával, Norman Osbornnal, és ikreket szült neki, akik – Osborn különleges vérének köszönhetően – pár év alatt felnőtté váltak, és Pókemberre támadtak (Sins Past, Sins Remembered – az író, J. M. Straczynski nem túl büszke rá).
Az Ultimate Univerzumban Gwen forrófejűbb, lázadóbb karakter volt, aki szintén Pókembert hibáztatta apja halála miatt, és miután rájött, hogy barátja, Peter Parker azonos a hálószövővel, fegyverrel fenyegette – ebben a világban Gwenből és Peterből sosem lett egy pár, és a lányt Carnage, egy Richard Parker és Curt Connors genetikai kutatásiból kinőtt, vámpírszerű szörnyeteg gyilkolta meg. Ahogy a mainstream univerzumban, később itt is felbukkant egy klónja, aki idővel átlagos lányként élte, illetve éli tovább az életét jelenleg is, folytatva barátságát Mary Jane-nel és Peterrel (utóbbi tavalyi haláláig).
(A karakter egy rövid szerepben már felbukkant Sam Raimi harmadik Pókember filmjében, Bryce Dallas Howard alakításában.)
Dr. Curt Connors (Gyík)
Dr. Curt Connors egy briliáns sebész, akinek a jobb karját amputálni kellett, miután megsérült egy robbanásban. Connors ezután megszállottan kereste a módját, hogy visszanövessze a kezét, és végül egy kísérleti hüllő-DNS-t tartalmazó szert próbált ki magán. A karja ugyan visszanőtt, viszont cserébe a férfi egy hüllőszerű szörnyeteggé változott, amiben Connors személyiségének már nyoma sem volt (Amazing Spider-Man 6, 1963). Az évek során a tudós, amikor épp nem Gyíkként dühöngött, és harcolt Pókemberrel, próbált ellenszert találni, megakadályozni további átalakulásait, és többször is segítségére volt a hősnek egyéb küzdelmeiben, illetve, egy alkalommal, May néni megmentésében. A 2010-es Shed című sztoriban Connors ismét átváltozik a Gyíkká, és megeszi saját gyermekét, a kis Billyt – ennek következtében Connors személyisége megsemmisül, és csak a szörnyeteg marad. A Gyík levedli a bőrét, és új formát ölt fel – okosabbá válik, és telepatikus képességek birtokába kerül. A legfrissebb, jelenleg is futó történetben Pókember és társai visszaváltoztatják a Gyíkot emberré, de Connors személyisége már nem képes visszatérni.
Az Ultimate Univerzumban a karakter eddig ismert háttértörténete nagyjából megegyezik a mainstreambelivel, de Connors/Gyík itt sokkal kisebb, sokkal ritkábban feltűnő szereplő.
